8 évig voltam "egyedül". Így akartam. Időt akartam. Megismerni 'magam'. Megtenni amire sosem volt időm. Mégsem éreztem magányt. Egyszerűen egyedül 'akartam' lenni. Aztán megérett az idő,amikor úgy éreztem itt az ideje ismerkedni, új kapcsolatokat keresni. Hozzá teszem, mindig szerettem 'egyedül lenni'.Az életem olyan szakaszaiban is amikor családdal, barátokkal éltem(laktam) együtt. Úgy gondolom az ember akkor is meg kell találja az örömet ,boldogságot és értelmet az életben ha egyedül van ..ha nincsenek körülötte mások. Akkor is meg kell állnod a helyed és kiteljesedned. Ha valaki volt már igazán bajban... amikor összecsapnak a fejed felett a hullámok... ..olyan helyzetben mutatkozik meg igazán kire is számíthat az ember. ..olyankor tudod meg ,hogy mennyire egyedül vagy a világban. ... Mindenki a saját életének a kovácsa. Senki nem okolhat más embert a saját magányáért. Amúgy mindig is úgy tartottam,hogy egy értelmes,okos ember sosem unatkozik, mindig talál magának megfelelő,hasznos elfoglaltságot... ami már eleve feltételezi hogy leköti a figyelmedet valami féle tevékenység... akár ismerőssel ,akár barátokkal,párrosan vagy anélkül... ..akkor nem igazán gondolkodsz azon ,hogy "jajj mennyire magányos vagyok". Mindennek meg van az ideje.. aminek el kell jönnie az el is fog... erőlködni fárasztó, felesleges és értelmetlen. Addig is lehet boldogan élni 😊💕

Hol egy stampedli szatmári pálinkával, hol egy kellemesen erős gulyáslevessel :)

@Ferenc: Ahhoz , hogy jól tudjak válaszolni, kicsit ismernem kell téged. Ezért elolvastam a bemutatkozó írásodat. ( Jó nem teljesen 😊 ) De ezt is írtad, gondolom nem poénként:Abszolút kizáró okok: cigi, spirituális/ezoterikus beállítottság, Cigi oké, de Spiritualitás 😊 ? Igen és itt a válasz lelket, hogyan önts lelket magadba? Látok válaszokat, amiknek a lényege kösd le magad tereld el a gondolataidat. De az igazi megoldás, mikor nem kívül, hanem belül keresed a választ. Én két éve vagyok egyedül, de nem érzem a magányt az elkeseredést, kilátástalanságot, de jó lenne már valaki, stb stb soha. Bármilyen kiábrándító az Emberek jönnek mennek, az életedben. Ha megtalálod az utat a lelkedhez, ráébredsz nem vagy te egyedül, és olyan van veled aki veled volt mindig. Ő aki biztos veled lesz mikor meghalsz, és aki biztos lehetsz benne szeret, feltétel nélkül. Persze , én is keresek társat, de nem a magány, meg hasonlók miatt, mert azt már sose érzem. Hanem megosztani az örömöket. De mivel nálad kizáró ok az ilyen irányú gondolkodás, ezért ezt sajnos nem tudod használni.De ki tudja lehet mégis, majd egyszer😊

Sziasztok amikor elvesztettem az apámat 14 évesen és 18 évesen egyedül maradtam és fel kellett nőnöm nagyon depressziós lettem ami egészen az idei évig elhúzódott. Tavaly pedig a feleségemet vesztettem el úgyhogy van mit a tejbe aprítanom. Valóban itt vannak a gyerekeim akik minden percemet kitöltik de ha eluralkodolik rajtam a magány akkor nehezebb fizikai munkával tudom ellensúlyozni(fűnyírás, favágás) ilyesmi vagy valami sikereset kell csinálnom hogy hasznosnak érezzem magam és hiszitek vagy sem de működik.

@Ferenc: Most olvastam a kajakos ötletedet. Vicces! De volt benne egy olyan sugallat, amit már Te is leírtál. Az hogy a probléma a Balaton közepén is megmarad. Ettől függetlenül én azt mondom, próbáld ki a kajakozást!

Abszolút ugyazeket és ugyanúgy élem meg.Néha próbálok új dolgokat bele tenni életembe, most például néztem valamit ahova el tudnék járni focizni társaságba.Néha átrendezem a szobám. Ezek semmit sem érnek, mert ha rövid ideig jól is érzem magam, nem a probléma megoldása. Ilyen az ital is néha.Négcsak nem is kell becsapni magunkat agykontrollal, meg konyhapszihológiákkal Az ember nem úgy van kitalálva hogy egyedül is boldog legyen. Kell valaki akivel összetartozunk mélyen ebben a sokszor zord, hazug és színtjátszó, mesterkélt emberekkel teli világban. Valahol biztos keres valaki épp. Hogy megtaláljon mutatkoznom kell. Most elmegyek 20.-án egy bálba ami direkt magányosoknak van, igaz szerintem többnyire idősebbek mennek, de mégiscsak lesz zene és szívesen beszélgetek bárkivel. Lelket úgy szoktam hogy van egy barátom aki rendes kapcsolatban él , pénzügyileg stabil, alkotni kreatív. kiegyensúlyozott, és vidám,mindig van energiája. Ha beszélgetünk átragad rám az életérzése, és én is normálisnak érzem magam (egy ideig).