Csaba, 76

Szemlélődő típus vagyok, szeretem a társaságot, de nem szeretek a társaság középpontja lenni. Igyekszem sokat mozogni, nyáron bringázni, úszni, vagy csak a parton süttetni a hasam, télen korizni (egyre ritkábban), szánkózni, gyönyörködni a hóesésben. Jó barátja vagyok a könyveknek, inkább olvasok egy Merle, E. M. Remarque, vagy Truman Capote regényt, vagy Mikszáth novellát, Móricz regényt,mint egy scifit. Társasjáték, kártya, (póker) családon belül rendszeres szombat esti szórakozás. Amióta másfél éve meghalt a feleségem, egyedül élek, csöndes egymagamban (nem magányomban), mert velem vannak a gondolataim, az emlékeim. És az idő előrehaladtával ezek a gondolatok, emlékek már nem tűnnek fel olyan sötét színben, kezdenek színesedni, vigaszt nyújtani. Az őszinteséget nagyon fontos, alapvető emberi értéknek tartom, mint ahogy megvetem a mohókat, kapzsikat, hazugokat. Magamról pár gondolatot. Netezés közben szívesen hallgatok zenét, a régebbi nagy slágerektől kezdve a mai dübörgő, lüktető, rappelő stílusig sok mindent. Szeretek autózni, jönni-menni, csak hogy a majdnem ingerszegény komfort zónámból kilépjek. Nem szívesen élek egyedül, kell egy társ, egy őszinte lány, asszony, akivel megoszthatom, megélhetem azt, ami a mottóm... " Az élet szép...Tenéked magyarázzam?"