Gergő, 47

Hibázni lehet, de nem kötelező. Köszöntelek! Szerintem 2 esetben derül ki, kicsoda az ember valójában: 1 ha nem kapja meg amit akar 2 hogy viselkedik miután megkapta amit akar Ha valaki keresi az ideális társat, na, az egy kivetítés, illúzió, cukorhabos felhő. A valóság az az ami kiderül élőben egy valós élő helyzetben, a pillanatban. Van aki meri meglátni, adjisten szeretni, aztán van aki csak akkor szeret ha az a valós kép hasonlít az ő felhő illúziójára. Akkor ő a valósat szereti vagy az illúziót? Addig szeret míg hasonlít a színlelt kép az illúziójára, vagy akkor is szeret ha a valódi önmagad adod? Ahogy én látom a dolgokat, az az én filmem, ahogy te, az a tied. Mindenki a más filmet néz a fejében :) Esetleg elmehetnék egy közös moziba, nézzük meg egymás filmjét, még fizetni sem kell érte :) hátha kapunk pár új nézőpontot :D Mindenki szereti a jó dolgokat, a rosszat meg kerüli, de aztán az ember élete döntéseinek összességéből áll össze. Számomra az a legérdekesabb, a legélőbb hogy ott mi van mikor az ember eljut eddigi megszokásainak, szokásrendszereinek határáig! És ott milyen, ott hogy dönt! Szoktam gondolkodni lelki dolgokon, Pl : -mi különbözteti meg a valódi szeretetet és a szeretet tüneteit? -lesz-e más az ember mint valójában , azért hogy szeressék?