János, 70

Jó régen születtem egészen kicsi csecsemőként. A szüleim onnan tudtak érkezésemről, hogy felsírt a bába, amikor meglátott, és inkább a méhlepényt pólyázta be. Nőttem, növögettem. Nehéz gyerekkorom volt. Amikor keresztelni vittek a templomba, a pap így szólt: - Most keresztelni hozták, vagy feláldozni ? Óvodába egy olajfinomító lett a jelem amit a mai napig nem tudok rendesen lerajzolni. Ráadásul otthon kádban csak kenyérpirítóval és a hajszárítóval játszhattam és napközben csontot kötöttek a nyakamba, hogy legalább a kutya foglalkozzon velem. Majd serdülő koromba a szüleim sokszor költöztek, de én mindig megtaláltam őket. Idősebben elmentem ugyan egy plasztikai sebészhez aki azt mondta hogy a rondaságom miatt csak háttal állva vállalná be a műtétet. Így erről is letettem. A falábamról, üvexememről és a hallókészülékemről nem tehetek de már úgyis csak hűlni jár belém a lélek. Viagrára nem költök, úgysem hat. Kedvenc kajám a falra hányt borsó, és a kozmás tejbegríz. Szürke hétköznapjaimat csak ritkán szakítja meg egy-egy tömegverekedés. Ja és gazdag családból származom !! van egy tűzoltóautónk, hintók, lovaink, mozdonyunk sőt egy repülőgépünk is Ugyan is apukám körhintás a vurstliban.... Ezért úgy gondoltam, hogy mostantól csajozni fogok.... :-) ha nem érted a humort kérlek kerülj ki köszönöm

Egyik nagy kedvenc