Jocó, 59

"Ha hív valaki , be ne zárd szíved ! Mert az emlékek csak széttört kövek."

... voltam , vagyok a nyílt , az őszinte - tényleges eredmény nélkül. Hiszem ,tudom : Be kell hogy érjen ennek gyümólcse ! 😉

Lehet, hogy nem azért ilyen pocsék.ma az ismerkedés, mert nincs kivel megismerkedni. Hanem mert már az első üzenet előtt fejben eldöntöttük, milyennek kellene lennie a másiknak. Elvárások, listák, szerepek, megfelelés… aztán csodálkozunk, hogy minden randi olyan, mint egy állásinterjú. Pedig lehet, hogy nem megtalálni kell valakit, hanem először megtanulni úgy megismerni, hogy közben egyikőtöknek sem kell szerepet játszania. Te mit keresel egy ismerkedésben: valakit, aki megfelel az elképzeléseidnek, vagy valakit, akit tényleg meg akarsz ismerni?

"...Hiába ölelsz magadhoz valakit két kézzel gyűrve, harapva, csókolva, fojtogatva...- mégsem a tiéd. De ha igazán szereted, a legtávolabbi csillagon, ide százmillió évnyire is veled marad... - mert az egység élménye elveszíthetetlen." (Müller Péter: Isten bohócai)❤

"...Szerelmes lettél? Vigyázz! Ez a legnagyobb háborúság! Egyszerre hódítás és odaadás, teljes hatalom, és teljes erőtlenség! Élet-halál harc! És ez nem csak a lélek, hanem a test csatája is. Add oda magad, de ha könnyen adod, nem is kellesz már annyira. Ne légy könnyű zsákmány, még ha szeretnél is az lenni.Tudd, és éreztesd, hogy akit kívánnak, és szeretnek benned, az elérhetetlen. Beljebb van, mint akit le tudnak győzni. Ez a titok, ami a szerelmet életben tartja és tüzeli. Hogy enyém vagy, és mégsem vagy az enyém! De van egy veszélyes pillanat, amikor megszűnik a harc, és eggyé válnak az ellenfelek. Úgy hívják: gyönyör. Itt már nem tudsz vigyázni magadra. Itt már nem csak vagy. Ő sem. Itt már csak a gyönyör van! A baj az, hogy ez csak egy időtlennek tűnő pillanat... A gyönyör az örök tűz szikrája. Egy villanás...és a harc folyik tovább." (Müller Péter: Life hu Heti útravaló 316.rész)❤

"...Ha szerelmes vagy, nem hiányzik semmi. De ha nem vagy szerelmes, mindig hiányzik valami. Ugye tapasztaltad már? Nem volt pénzed, nem volt mit enned, régóta pocsék idő volt – de ha szerelmes voltál, észre sem vetted ezeket. Hóban, szélviharban, komisz időben legjobb a szerelem: nem kell kimenned, mindig együtt lehetsz a "mindenségeddel". És könnyen veszed az élet akadályait, mert van kiért élned. De ha nincs, állandó hiányérzetben élsz. Még ez kell, még az kell, még több kell, más kell... tél helyett nyár, de a nyár túl meleg, inkább a tél... És hiába ragyog a Nap, és esik a karácsonyi hó, ha a lelkedben van a rossz idő. Ilyenkor nincs az életnek értelme. Élsz – de minek? Úgy tűnik, hogy a szerelemben ez nem kérdés, mert az igazi szerelem értelmet ad az életednek. És most figyelj, kitágítom a "szerelem" szó értelmét: ember, ha valamit szeret, abba szinte szerelmes is. Ha kertész, a virágokba, ha szakács, a főzésbe, ha asszony a gyerekeibe, ha költő a versébe... Élni nem csak közmunka és robot, hanem művészet is. Valaha a harc is művészet volt, és a teaivás is... Élni csak szerelmes lélekkel lehet, különben kihűl a lelked, s rideg lesz körülötted a világ... valami mindig hiányzik... Ez a szerelem. " (Müller Péter)❤️

"...Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni! Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta: "Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy hülye? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.(...) Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét" (Müller Péter: Life hu Heti útravaló 46.rész)❤️

NagyBoldogasszony ünnepe Új Kenyér havának 15. napja: Ez az időszak a nyár betetőzése. A megtermékenyült élet beteljesedése, hiszen befejeződött az aratás, biztonságban van a nemzet egész évi kenyere. Nagy Boldogasszonyunk a Nő, a Termékenység, a Megértés, a Puhaság, az asszonyi Szeretet és Kedvesség, ez évben is beteljesítette az élet továbbvitelének feltételeit. Most van a nőiességének teljességében. Nem véletlen, hogy a gyermekágyat fekvő nő ágyát is Boldogasszony ágyának nevezik, hiszen a földi világban az asszonyi kiteljesedés a gyermek világra jöttében valósul meg. Ez a nap tehát a nőiség teljességének az ideje. A nyár bőségének a tetőzése, mert innentől a természet és az élet a lassú álomba merülést és egy kissé az elmúlást fogja megtapasztalni. Ezért ez az időszak átjárás az élet és a halál között. Nyílik az élet-halál kapuja, az égi-földi kapu, kezdődik az ősz, az elmúlás. Nagy Boldogasszony ereje fölhelyeződik Boldogasszonyunk köpenyére, a Tündérek Útjára, a Csillagösvényre, ahonnan a földi ember folyamatosan kapja a fényt, a szürke, borongós ősz, a rideg, sötét tél idején is. Az Ég és Föld Anyja itt lép teljes hatalmába. Dologtiltó nap volt ez az asszonyok számára, nem volt szabad sütni, mert a tűz kitörne a kemencéből. A női teljesség szeretetében kiválóan alkalmas ez a nap a fiataloknak az ismerkedésre, a párválasztásra. Ezért mulatságokat rendeztek a fiúknak, lányoknak közösen. Akár 3 napig is tarthatott a mulatság. Népünk hiedelme szerint, ha Nagy Boldogasszony napján derült az ég, jó gyümölcs és szőlőtermés ígérkezik. Vagyis, ha Nagy Boldogasszony napja fénylik, a szegény kapások sok jó bort ihatnak. Úgy tartották, egyenlőszárú keresztet (a fényküldöttek jele) kell e napon a gyümölcsfák törzsére tenni, hogy a fa egészséges legyen és sokat teremjen. Ezzel a nappal kezdődik a ,,két asszony köze" időszak (Nagy Boldogasszonytól Kisasszony vagy Kis Boldogasszony napjáig. Ez kegyelmi időszak, és az ebben az időszakban történt események romlatlanok, és áldás van rajtuk. Ezért e napon kezdik el a magbúza cséplését. Most kell szellőztetni a hombárt, és a téli holmit. Nagy Boldogasszony napján mindenféle virágokat, gyógynövényeket gyűjtöttek az asszonyok, mert e napnak az ereje megszentelte azokat és a belőlük főzött orvosság foganatosabb. Ezt használták a beteg és a betegágyának füstölésére (fertőtlenítés). Menydörgés alkalmával is ezt égették (növény és illat áldozat). Boldogasszony csepegtette fű, Boldogasszony csipkéje, Boldogasszony fürösztötte fű. Különösen szerencsés időszak volt ez az asszonyi munkákban. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, és az összes tojást kiköltsék. Ekkor szellőztették a búzát, hogy ne legyen zsizsikes. A hiedelem szerint, ha eddig nem hányja ki a kukorica a haját, nem lesz termés! Nagy Boldogasszony üzenete: Ha azt akarod, hogy vágyad, terved, álmod megszentelt és tartós legyen, most kell hozzákezdened! Változnod kell és Nagy Boldogasszony nyomdokaiba lépve az igazi nőiességedet kell a felszínre hoznod. Légy a Nő, az Anya, a Szerető, hogy nőiességed kiteljesedhessen, és másokat is nőként megsegíthess, főleg a családodat! A te boldogságod is ettől teljesedik be. Ez az időszak a nyár betetőzése. A megtermékenyült élet beteljesedése, hiszen befejeződött az aratás, biztonságban van a nemzet egész évi kenyere. Nagy Boldogasszonyunk a Nő, a Termékenység, a Megértés, a Puhaság, az asszonyi Szeretet és Kedvesség, ez évben is beteljesítette az élet továbbvitelének feltételeit. E naptól kezdve tiltott volt az asszonyoknak a folyóvizekben a fürdés (Elkezdődött a vizek természetes lehűlése, ami a női betegségeket okozza). A halászok ekkor szedték a gyékényt: A hat napig áztatott kendert most veszik ki. Ilyenkor indulnak útnak a gólyák. Különösen szerencsés időszak volt ez az asszonyi munkákban. Ilyenkor ültették a tyúkokat, hogy jó tojók legyenek, és az összes tojást kiköltsék. Ekkor szellőztették a búzát, hogy ne legyen zsizsikes. A hiedelem szerint, ha eddig nem hányja ki a kukorica a haját, nem lesz termés! NagyBoldogasszonyhoz Ha azt akarod, hogy vágyad, terved, álmod megszentelt és tartós legyen, most kell hozzákezdened! Változnod kell és Nagy Boldogasszony nyomdokaiba lépve az igazi nőiességedet kell a felszínre hoznod. Légy a Nő, az Anya, a Szerető, hogy nőiességed kiteljesedhessen, és másokat is nőként megsegíthess, főleg a családodat! A te boldogságod is ettől teljesedik be. (Kovács Kálmánné)

Szeretek otthon lenni. Az életem nagyon egyszerű. Sokat olvasok. Sokat nézek filmeket. Sokat hallgatok zenét. Sétáltatom a kutyát. Fiammal , barátaimmal főzök. A kertbenl. Ez jó érzéssel tölt el Ez a mindennapi valóságom, és őszintén szólva, ez tűnik számomra a legnagyobb luxusnak ebben a túlhajtott, hiperkapcsolt világban. Felejtsd el az ötcsillagos hotelek tökéletesre komponált képeit, a végtelen medencéket vagy az egzotikus tájakat. Számomra az igazi luxus az a mély béke, amit az otthonom ismerős ölelésében találok meg. Nem arról van szó, hogy sosem álmodom kalandokról, de az állandó vigasz, amit a saját teremben megtalálok, horgony – menedék. Az „otthon” számomra nem csupán egy lakcím. Ez egy létállapot. Ez a kávé gazdag illata, amely megtölti a reggeli csendet. Ez a megnyugtató kattanás, amikor a zár becsukja mögöttem a világ zaját. Ez az élmény, amikor elmerülök egy kedves könyvben, a kedvenc fotelembe süppedve. Ez a kutyám puha orrának finom nyomása, amivel a sétaidőre emlékeztet – az a ritmus, ami kisimítja a napjaimat. Ezek a még ki nem nyitott könyvkupacok, melyek új világok ígéretét hordozzák, anélkül, hogy egy lépést is tennem kellene kifelé. És igen, ez az a diszkrét öröm is, amikor felveszem a legkényelmesebb pizsamámat – mintha zászlót tűznék ki: ma azt választom, hogy egyszerűen csak önmagam vagyok. Egy világban, amely folyamatos külső visszaigazolásért kiált – a közösségi média végtelen spirálja, a teljesítményhajsza, az olcsó repjegyek csábítása. Az igazi kincs itt van: abban a csendes engedélyben, hogy egyszerűen otthon lehetek. Abban a képességben, hogy elégséges legyek önmagamnak, ebben a bensőséges térben, hogy menedékre leljek, és élvezzem ennek a csendes ölelésnek az édességét. Otthon maradni nem elszigetelődés. Hanem az intimitás ápolása. Ez nem magány – hanem szándékos döntés. Ez a halk, de határozott kijelentés: “Jól vagyok itt. Önmagammal.” Cillian Murphy

Van, amikor egy férfi nem azért van egyedül, mert nem találna senkit. Hanem azért, mert már nem akar bárkit. Egy idő után az ember megtanul különbséget tenni aközött, hogy valaki hiányzik neki, és aközött, hogy egyszerűen csak megszokta: mindig legyen mellette valaki. Egy férfi életében is eljöhet az a szakasz, amikor rájön, hogy a saját társasága nem üresség. Sőt. Szereti, hogy vannak döntései, amelyeket egyedül hoz meg. Szereti a nyugodt estéket, a saját ritmusát, azt, hogy nem kell szerepet játszania azért, hogy valaki maradjon mellette. Ez nem feltétlenül bezárkózás. Lehet önismeret. Főleg akkor, ha már átélt olyan kapcsolatot, amelyben többet veszített önmagából, mint amennyit kapott. Ilyenkor a következő kapcsolat már nem menedék lesz számára, hanem tudatos választás. Nem akarja, hogy valaki betöltse az életében keletkezett üres helyeket. Azokat már megtanulta egyedül betölteni. Éppen ezért egy új kapcsolatnak nem egyszerűen jelenlétet kell jelentenie. Valami olyat kell adnia, amitől gazdagabbá válik az élete: őszinteséget, könnyedséget, bizalmat, inspirációt, valódi összetartozást. Már nem attól fél, hogy egyedül marad. Inkább attól, hogy egy rosszul megválasztott kapcsolatban elveszíti azt a nyugalmat, amit hosszú idő alatt épített fel magának. Ezért lehet, hogy lassabban enged közel valakit. Figyel. Nem a szavakat nézi, hanem azt, hogyan viselkedik mellette a másik. Nem azt keresi, ki tudja őt lenyűgözni, hanem azt, ki mellett tud önmaga maradni. És igen, előfordulhat, hogy sok emberben talál valamit, ami miatt továbbáll. De ez nem mindig válogatósság. Néha egyszerűen már felismeri azokat a mintákat, amelyekről korábban azt hitte, majd megváltoznak. Az egyedüllét pedig közben nem váróterem. Nem arra vár, hogy végre megérkezzen valaki, aki elkezdi élni helyette az életet. Éli. Dolgozik, tervez, nevet, utazik, találkozik a barátaival, vannak céljai, vannak csendes napjai, és közben jól van. Ezért amikor valaki belép az életébe, nem azért kell maradnia, mert nélküle nem teljes az egész. Hanem azért, mert mellette még jobb önmagának lenni. Talán ez az egyik legnagyobb különbség aközött, amikor valaki fél egyedül lenni, és aközött, amikor valóban megtanulta szeretni a saját életét. Az első ember kapaszkodik. A második választ. És ha egyszer választ, annak már valódi súlya van. Harsányi Mónika Zsuzsa

Mi a lett az emberekkel?! Régen, ha tetszett valaki, ott voltál. Kitartottál. Nem húzogattad balra, nem dobtad ki, mert épp nem volt kedved beszélgetni. Volt érzelem. Volt akarat. Volt gerinc. Most meg mi van? Mindenki csak addig érdekes, amíg új. Amíg nem kell hozzá kötődni. Addig, amíg nem néz a szemedbe és nem kérdezi meg: "Ki vagy te, amikor nem szerepelsz?" Mindenki - látszólag - "komolyan" kapcsolódni akar – csak épp felelősség nélkül. Szeretet kéne, de meló nélkül. Valaki, aki feltölt – de követelés nélkül. Valaki, aki majd rendbe rakja az életed – de közben ő ne változzon. És közben az emberek hazudnak egymásnak. De legfőképp maguknak. „Szeretlek” – mondja, aztán mással flörtöl. „Törődöm veled” – de még a szemedbe se néz. „Te vagy a mindenem” – de még a tegnapi mondatodra se emlékszik. És te csak állsz ott, egyre szűkebb lélekkel, és nézed, ahogy a világ képtelen megtartani bármit, ami mély. Mert a mélység ma már luxus. Ma már a valódiság teher. Az őszinteség meg veszély – mert hát hogy néz az ki az Instán? De akkor mi marad? Kapcsolatok, amikben nincs kapcsolat. Társak, akik csak lakótársak. Szeretet, ami csak nyomokban tartalmaz érzelmet. És te, aki érzed, hogy ez így nem normális – csak mindenki más már belesüppedt, és azt hiszi, ez az élet. Hát nem, kisbarátom.. Ez nem az élet. Ez egy lebutított, kivonatolt másolata. És igen, ha te valódit keresel, ha te mélyre mennél, ha te igazán akarsz élni, szeretni, kapcsolódni – akkor ez a világ most nem neked kedvez. De tudd: - Nem veled van a baj. Hanem azzal a rendszerrel, ami megtanította az embereknek, hogy az érzelem ciki, a hűség unalmas, az őszinteség veszélyes, és a figyelem csak akkor jár, ha „megérdemled”. A valódiság ma forradalom. Úgyhogy ha te ilyen vagy – te forradalmár vagy. És tudod mit? A forradalmat nem tömegek kezdik, hanem egyetlen ember – aki végre fel meri tenni a kérdést: Mi a lett az emberekkel

"Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." (Simone Weil)

"...Igazi női sorsot csak egy igazi férfi mellett lehet élni. Ez persze fordítva is igaz. Minden nemes férfiélet mögött ott találod - ha rejtve is - az igazi nőt. Ha a valóságban nem is, de lelkének belső képében feltétlenül. Egymást tükrözzük, kiegészítjük, csak együtt vagyunk teljesek. (...) A mai nőnek sokféle taktikát és harcmodort kell alkalmaznia, hogy az évezredek óta tartó, elfajult férfiuralom végóráiban megmentse a párját, a családját, magát s talán a világot is. Sok helyen áll be az elhagyott férfiszerepekbe, s lesz férfias, magányos, s ami talán még jó is: öntudatos, szuverén ember. De teljessé válni csak egy igazi férfi mellett tud. És fordítva: minden értékes férfin érzem, hogy van egy jó társa. És minden nőn, hogy milyen férfikezekben van. Igazi nő nélkül a férfi túl zord lesz. Gyengédtelen, s önző. Valódi szeretetre nem igen képes. Igazi férfi nélkül pedig a nő férfiszerepekbe kényszerül. Ölelésében nem az igazival találkozik, hanem pótférfit ölel. Néha még ezért is hálás, de azért tudja, hogy ez megalkuvás." (Müller Péter: Férfiélet, női sors)❤️

“Az élet talán nem attól lesz teljes, hogy mennyi mindent sikerül megélnünk, hanem attól, hogy kivel. Mert lehet bármilyen szép egy táj, lehet bármilyen hosszú egy nyár, lehet bármilyen különleges egy pillanat - ha nincs, akivel megoszthatnád, valahogy mégis csendesebb marad. Végül nem a helyekre emlékszünk, hanem azokra, akik mellettünk voltak. Nem a napokra, hanem arra, hogy kinek a kezét fogtuk közben.” Mahilot Tal

A nap kérdése: Normális az, ha egy 30–40–50 éves csávó szerint a 15–16 éves lányok a „szexik”, a felnőtt nők meg „öregek”? Nem ! Tudom, mi az önkontroll, tudom, hol vannak a határok, és tudom, mikor kell befogni a szám. Úgyhogy ne jöjjön senki azzal, hogy „férfi ösztön”, meg „biológia”. A ringben sincs olyan, hogy „ösztönből odavágtam”. Van felelősség. Pont. Van egy réteg férfi, aki valahol félúton eltévedt a kamaszkor és a felnőtt lét között. Testileg megöregedett, fejben meg leragadt. Ezek azok, akik szerint egy 30 éves nő már „lejtmenet”, de egy 15 éves lány „érett a korához képest”. Nem érett. Gyerek. Te meg nem válogatós vagy, hanem gáz. És nem, nem arról van szó, hogy „ránézett”. Hanem kommentel. Írogat. Célozgat. Flörtöl. Gyerekeknek. Teljes nyugalommal. Mintha ez egy Tinder lenne, nem egy játszótér az interneten. Aztán ha szóvá teszed, megsértődik, hogy „már mindent túlreagálnak”. Persze addig oké, amíg nem a te lányod az. Mert akkor hirtelen mindenki Rambo lesz, erkölcscsősszel és ökölbe szorult kézzel. Érdekes, milyen gyorsan leesik ilyenkor, hogy mi a probléma. Az egész jelenség nem csak beteg, hanem gyáva is. Egy felnőtt, öntudatos nővel beszélgetni, kapcsolódni, vitázni kell. Ott nem elég a kor meg a „tapasztalat”. Egy kamasz viszont könnyebben lenyűgözhető. Kevesebbet kérdez. Kevesebbet lát át. Kényelmesebb. És ez mindent elmond. Közben meg sírunk, hogy „nincsenek normális nők”, miközben a normális nőket leírjuk, mert nem néznek ki úgy, mint egy tinédzser. Mintha a női érték egy lejárati dátum lenne: 25-ig fogyasztható, utána kuka. Ez nem férfiasság. Ez nem dominancia. Ez nem ízlés. Ez éretlenség, önismeret-hiány, és egy csomó el nem végzett belső munka. És igen, kimondom: aki gyerekekben keresi azt, amit felnőttekben nem talál, az magával nem stimmel. Lehet ezen puffogni. Lehet magyarázkodni. De attól még a tény tény marad: ha egy felnőtt férfi számára egy gyerek a vágy tárgya, akkor nem a világ lett túl érzékeny, hanem végre valaki rávilágít arra, hogy ez nem oké. És ideje lenne ezt nem suttogva mondani.

A csodákban. Nem .. Ami azt illeti nem hiszek , hanem elvárom őket ! 😉🍀