Jocó, 59

„A szerelem kis helyen is elfér. Pont itt, ezen a pokrócon a csillagok alatt. S talán arról szól, hogy valaki mellett végre nem kell folyamatosan készenlétben lenned, hogy leteheted magad. Nem kell megmagyaráznod folyton, hogy ki vagy, sem kisebbnek lenned, hogy ne zavarj. Arról szól, hogy nem kell másnak lenned, megfelelned, kicsi galacsinra gyúrni az ént, hogy megtűrjenek. Én veled akarok egészen nagy lenni. Együtt. Nagyokat nevetni, hangosan, sokszor bután. Vagy sírni. Vitatkozni. Kibékülni. Utazni. Elveszni. Szeretni. Szeretkezni. Hallgatni. Figyelni a szavaidra, és minden rezdülésedre. Szenvedélyes beszélgetésekben világot megváltani. Veled akarok hazatalálni hozzád, benned, bennünk, s magamban is. Otthon lenni együtt ebben a szeretésben. Kitalálni, hogyan fér el két ember élete egyetlen közösben úgy, hogy egyiküknek se kelljen eltűnnie belőle. És szeretném észrevenni az apróságaidat is. Tudni, mikor fogy el a kávéd, s hogy melyik a kedvenc pörkölésed. Hogy melyik ingedet szereted a legjobban, és melyik oldalon szeretsz aludni leginkább. Észre szeretném venni, hogy mikor van szükséged csendre, mikor kell megölelni, és megcsókolni téged, mikor csak a szemedbe nézni egy kis szeretlek tekintettel, hogy erősítsen. Szeretném veled az életet. Ha másra nem telik egy apró házat egy domboldalon, ahol télen befúj a szél az ajtó alatt, nyáron pedig reggeltől estig ciripelnek a tücskök, ahol azt érezzük mindketten; hazaértünk. Nem kell nekem nagy élet, csak közös legyen veled. Szeretném, ha lenne egy konyhánk, ahol reggel mezítláb állsz a hideg kövön, miközben tojást sütsz nekünk reggelire. Szeretném, ha lenne egy bögréd, amit minden reggel ugyanoda tennél le, és én minden reggel ugyanúgy mosolyognék azon, hogy milyen csorba már és te mennyire szereted. Szeretném, hogy legyen egy pulóvered a szék támláján és egy könyved az ágy mellett. Szeretném, hogy legyenek közös reggeljeink és jelentéktelen délutánjaink. Hogy néha csak azért menjünk el a boltba, mert elfogyott a tej, és vasárnap lusták legyünk, mert a vasárnap reggeleknek az egyetlen célja ez. Szeretném, hogy kedd este eldöntsük, mit nézzünk a tévében, aztán húsz perc múlva egyikünk se tudja, mi történik a filmben, mert inkább egymással beszélgetünk. Szeretném ismerni a csendjeidet, a szavaid mellett. Szeretném megmutatni neked az igazi szeretleket.”

A közösségi média vizuális kultúrája egy olyan csapdát állít a modern párkapcsolatoknak, amiről keveset beszélünk. Amikor valaki kizárólag a külsőségekre és a digitálisan tökéletesített formára építi az értékrendjét, ott a háttérben szinte mindig súlyos önértékelési deficit és a folyamatos külső megerősítés kényszeres keresése áll. A videó nem a nőkről mint nemről szól, hanem egy jelenségről. Sokan azt hiszik, hogy a tökéletes online kép megszerzésével megnyerték a főnyereményt, de valójában egy véget nem érő, külső figyelemért zajló versenybe lépnek be, ahol a valódi, intimebb kapcsolódás háttérbe szorul. Ha egy kapcsolat alapja a látszat és a folyamatos digitális inger, a partner egy idő után nem társsá, hanem csupán a háttérország részévé válik. A valódi kapcsolatok ott kezdődnek, ahol a filterek és a maszkok lekerülnek. Te képes vagy észrevenni az embert a kirakat mögött?

A TÜKÖR NEMCSAK AZ ARCODAT MUTATJA. NÉHA EGY EGÉSZ ÉLET ELHALLGATOTT IGAZSÁGA NÉZ VISSZA RÁD. Őseink lelkiismeret-kultusza szerint az ember erkölcsi törvénye nem az írott szabályokban, hanem a saját lelkében él. És ez így igaz. Van bennünk egy hang.És azt a hangot nem akárki tette oda. Régen úgy tartották, hogy a lelkiismeret Isten hangja bennünk.Jelképe a magyaroknál a kerek tükör volt. A régi szkíta tükrök kerekek voltak, és őseinknél a házi oltárokon is ott állt a kerek tükör, hogy rendszeresen szembenézzenek önmagukkal. Milyen megrendítő és egyben milyen csodálatos!Egész életünkben ott van bennünk egy hang, amely tudja, mikor fordulunk szembe önmagunkkal. Gyermekként még olyan tisztán halljuk. Aztán megtanulunk alkudozni vele. Elhallgatsz egy érzést, hogy ne legyen veszekedés. Eltűrsz valamit, amitől belül összeroppansz, és még te kérsz bocsánatot azért, hogy fáj.És minden ilyen alkalommal egy kicsit távolabb kerülsz önmagadtól. Amikor nem kérsz, mert nem akarsz teher lenni. Amikor azt mondod, minden rendben, mert rettegsz attól, hogy ha egyszer kimondod az igazságot, széthullik az életed.Évtizedek telnek el így. A világ közben azt látja, milyen erős vagy. De rajtad kívül senki sem tudja, hogy mennyi mindent kellett magadban eltemetni ezért az erőért. Végül odajutsz, hogy fogalmad sincs, hol kezdődik a saját igazságod, és hol az az élet, amelyet mások kedvéért élsz. Egyvalamit jó tudni: a lélek nem felejti el az igazságot, attól, hogy nem beszélsz róla.És ezért olyan nehéz néha leülni a tükör elé. Nem fésülködni. Nem sminkelni. Csak nézni a saját szemünkbe.Mert ott már nem az számít, mit gondolnak rólunk mások.Hanem, hogy mi tudjuk-e még, kik vagyunk, a sok elhallgatott érzésünk és megtagadott vágyunk alatt.Hogy mit tettünk azzal az emberrel, aki valaha olyan tisztán tudta, mit érez. A Boldogasszony rituálé egyik legmélyebb pillanata ezért az, amikor leültök a tükör elé. Nem egy tökéletes embert keresünk. Hanem az IGAZSÁGOT. Hogyan lehetnénk boldogok,ha annak az embernek az érzéseit tagadjuk meg,akivel együtt kell élnünk életünk végéig…?! De hiába könyörögsz Istenhez útmutatásért, ha a válaszát nem mered meghallani...

Jómagam is ! 🙂💪🏻🍺 Zseniális hitvallás ! ♥️🤍💚🦅 Hiszek Abban MZ Hiszek abban, hogy nekünk itt helyünk van, nem csak vagyunk a Világban. PE Hiszek abban, hogy létezik barátság, nem csak érdek és aljasság. MZ Hiszek abban, hogy létezik bizalom, nem csak gyanú az arcokon. PE Hiszek abban, hogy létezik igazság, nem csak mese és hazugság. Itt élünk, nem kérünk, senkitől, semmitől már nem félünk. Nincs álmunk, nem várunk, megyünk , meg nem állunk. Itt élünk, nem félünk, a szeretet tűzében rég nem égünk. Vihar hátán, sasok szárnyán, hangunk messze elszáll. MZ Hiszek abban, hogy nem élünk hiába, ez nem a törtetők hazája. PE Hiszek abban, hogy nem hiszik el soká, hamis prróféták hazug, hazug szavát. Itt élünk, nem kérünk senkitől, semmitől már nem félünk. Nincs álmunk, nem várunk, megyünk, meg nem állunk. Itt élünk, nem félünk A szeretet tűzében rég nem égünk Vihar hátán, sasok szárnyán Hangunk messze elszáll (Szóló) Itt élünk, nem kérünk Senkitől, semmitől már nem félünk Nincs álmunk, nem várunk Megyünk meg nem állunk Itt élünk, nem félünk a szeretet tüzében rég nem égünk. Vihar hátán, sasok szárnyán, hangunk messze elszáll.

"Az ember értékét nem az esze,a műveltsége,nem a hatalma vagy a tehetsége,hanem a lényéből áradó melegség minősíti." (Müller Péter) Szép jó reggelt,gondtalan új hetet kívánok! 🌞🌛🌌

"Kísér(t)őt könnyű találni. Aki elmegy veled néhány méterig, majd lefordul a sarkon. Ideig óráig beszélgettek, majd elköszöntök, s ki- ki megy a dolgára. De Úti-Társat nehéz. Aki akkor is Veled tart, ha esik, ha tűz a Nap. Ha a jég veri, még akkor is. Csak csendesen lépdel melletted, és nem számít neki, hogy mi jön, Ő nem fog letérni, csak mert lát egy menedéket, de még akkor sem, ha kövek potyognának az égből. Nem áll meg, mert Te sem állsz meg. Képes lenne bármeddig menni, mert felismerte, hogy a Te Utad, az Ő Útja is. Rájött, hogy nélküled már sehova sem menne, egyik Út sem lenne olyan kecsegtető, ha Te nem arra mennél. Persze várod, hogy majd elfárad, és letér az Útról, vagy megáll, mert rájön, túl fárasztó veled tartani. De ez nem fog megtörténni, hiszen Ő már eltökélte, hogy bármilyen hosszú is lesz, akárhány buktató, vagy hegy áll még előttetek, VELED fog tartani, sőt, fogja közben a kezed, és nem engedni, hogy eless. Hiszem, hogy MINDENKINEK van egy Úti-Társa. Csak nem szabad megállni. Majd beér. Vagy ott áll a következő mérföldkőnél, várva, hogy Te érd be. A SZÍVED - a Lelked TUDJA merre kell menned. Azt kövesd." Agárdi Zsóka

"Hogy mire vágyik a férfi? A nőre, aki nőként éli a mindennapjait. Aki nem játssza túl magát, csak épp annyira, hogy hízelgő, hogy csalogató legyen. A férfi a nőre vágyik, akiben minden napon egy apró titkot lel, akire mindig képes rácsodálkozni pontosan azért, mert önmaga. A nőre vágyik, akinek ott van a tűz a szemében, aki határozott, akinek van véleménye, aki kimondja úgy a dolgokat, ahogy gondolja. Akiben ott a kislány is, aki értékeli a csókot, és tudja, hogy igazán mit is jelent. Aki nem bonyolódik bele felesleges fecsegésbe, aki kompromisszumot tud kötni. A férfinek a nő kell, akinek az ölelésében bizonyosság van, az otthon melege. Aki, ha csendben is van, nyugalmat áraszt. A férfinek az ízig-vérig nő kell, aki nem aggódik, hogy reggel hogy néz ki, aki nem sminkeli túl magát, aki nem akar túlságosan tökéletesnek mutatkozni, hisz a férfi úgy is tökéletesnek fogja látni legyen bármilyen nyúzott, vagy fáradt is. És a nőnek milyen férfi kell? Aki mindebben a társa, aki a lelkét felemeli, mégis a földön tartja. Aki a nehéz napokon nem löki el magától. Aki óvatosan közeledik, aki kedveskedik. A nőnek olyan férfi kell, aki határozott, aki irányítani tud, aki nem fél belebonyolódni komoly beszélgetésekbe. Olyan, aki a keményebb időszakokban is támasz. Aki nem kételkedik, ha szükség van a csendre. A nőnek egy olyan férfi kell, aki visszahúzza őt mindig, ha zuhanna. Mind a két fél az egyszerű őszinteséget, az egymáshoz fordulást akarja..." (Papp Ádám)

Mi vagyunk a Rock, mi vagyunk az Élet! Lábtörlõ alatt lapul a kulcs, rajta állunk koszos cipõvel. Otthonról hozott tulajdonság, hogy derekunk nem hajlik kellõképpen. Új öltönyöm feszül rajtam, az udvartól levél érkezett: Meghallgatják minden bajom, de elõbb, elõbb végeznek velem. Nem értem felség, mitõl oly hideg, hogy a frász tör ki mindenkit, pedig mindent, mindent lehet!? Mi vagyunk a Rock, mi vagyunk az Élet! Csak kérhettek bármit, csak kérhettek szépen. A karzat mögött a kórus hangol, a közönség fáradtan legyint. Mindig és mindig újra kezdi, szerintem fárasztó nekik. Az új mûsor lassan készül hamisnak hallom a régi dallamot. Mindig és mindig újra kezdi, szerintem fárasztó nekik. Mi vagyunkz a Rock, mi vagyunk az Élet!

Azért léptél be az életébe , hogy megmutasd neki azt a szeretetet, amit soha nem kapott meg . Ő pedig megmutatta Neked , hogy miért nem kapta meg soha .

"Ha hív valaki , be ne zárd szíved ! Mert az emlékek csak széttört kövek."

... voltam , vagyok a nyílt , az őszinte - tényleges eredmény nélkül. Hiszem ,tudom : Be kell hogy érjen ennek gyümólcse ! 😉

Lehet, hogy nem azért ilyen pocsék.ma az ismerkedés, mert nincs kivel megismerkedni. Hanem mert már az első üzenet előtt fejben eldöntöttük, milyennek kellene lennie a másiknak. Elvárások, listák, szerepek, megfelelés… aztán csodálkozunk, hogy minden randi olyan, mint egy állásinterjú. Pedig lehet, hogy nem megtalálni kell valakit, hanem először megtanulni úgy megismerni, hogy közben egyikőtöknek sem kell szerepet játszania. Te mit keresel egy ismerkedésben: valakit, aki megfelel az elképzeléseidnek, vagy valakit, akit tényleg meg akarsz ismerni?

"...Hiába ölelsz magadhoz valakit két kézzel gyűrve, harapva, csókolva, fojtogatva...- mégsem a tiéd. De ha igazán szereted, a legtávolabbi csillagon, ide százmillió évnyire is veled marad... - mert az egység élménye elveszíthetetlen." (Müller Péter: Isten bohócai)❤

"...Szerelmes lettél? Vigyázz! Ez a legnagyobb háborúság! Egyszerre hódítás és odaadás, teljes hatalom, és teljes erőtlenség! Élet-halál harc! És ez nem csak a lélek, hanem a test csatája is. Add oda magad, de ha könnyen adod, nem is kellesz már annyira. Ne légy könnyű zsákmány, még ha szeretnél is az lenni.Tudd, és éreztesd, hogy akit kívánnak, és szeretnek benned, az elérhetetlen. Beljebb van, mint akit le tudnak győzni. Ez a titok, ami a szerelmet életben tartja és tüzeli. Hogy enyém vagy, és mégsem vagy az enyém! De van egy veszélyes pillanat, amikor megszűnik a harc, és eggyé válnak az ellenfelek. Úgy hívják: gyönyör. Itt már nem tudsz vigyázni magadra. Itt már nem csak vagy. Ő sem. Itt már csak a gyönyör van! A baj az, hogy ez csak egy időtlennek tűnő pillanat... A gyönyör az örök tűz szikrája. Egy villanás...és a harc folyik tovább." (Müller Péter: Life hu Heti útravaló 316.rész)❤

"...Ha szerelmes vagy, nem hiányzik semmi. De ha nem vagy szerelmes, mindig hiányzik valami. Ugye tapasztaltad már? Nem volt pénzed, nem volt mit enned, régóta pocsék idő volt – de ha szerelmes voltál, észre sem vetted ezeket. Hóban, szélviharban, komisz időben legjobb a szerelem: nem kell kimenned, mindig együtt lehetsz a "mindenségeddel". És könnyen veszed az élet akadályait, mert van kiért élned. De ha nincs, állandó hiányérzetben élsz. Még ez kell, még az kell, még több kell, más kell... tél helyett nyár, de a nyár túl meleg, inkább a tél... És hiába ragyog a Nap, és esik a karácsonyi hó, ha a lelkedben van a rossz idő. Ilyenkor nincs az életnek értelme. Élsz – de minek? Úgy tűnik, hogy a szerelemben ez nem kérdés, mert az igazi szerelem értelmet ad az életednek. És most figyelj, kitágítom a "szerelem" szó értelmét: ember, ha valamit szeret, abba szinte szerelmes is. Ha kertész, a virágokba, ha szakács, a főzésbe, ha asszony a gyerekeibe, ha költő a versébe... Élni nem csak közmunka és robot, hanem művészet is. Valaha a harc is művészet volt, és a teaivás is... Élni csak szerelmes lélekkel lehet, különben kihűl a lelked, s rideg lesz körülötted a világ... valami mindig hiányzik... Ez a szerelem. " (Müller Péter)❤️

"...Az embereket a hülyeségükkel együtt kell szeretni! Ezt a drága anyám mondta. Ő meg tudta tenni - én nem. Odáig eljutottam, hogy elfogadtam a másikat olyannak, amilyen. Megértettem. Sajnáltam is. De nem szerettem. Ő meg szerette! Mi volt a titka? Egyszer erről faggattam, és azt mondta: "Nézd, minden ember hülye. Iszik, nagyhangú, önző, rendetlen, vagy bosszantóan precíz, könnyelmű, komor, gátlásos, gátlástalan, nem mosdik, tisztaságmániás, teli van szorongással, bizonytalansággal, néha durvasággal, gyávasággal, gyengeséggel, hirtelen haraggal és sérelemmel. Sorolhatnám még. Minden ember gyári hibás. Én is, te is. Azt hiszed, te nem vagy hülye? Mégis szeretlek. Abban a hatalmas zsákban, amelyet a lelkemben nyitottam neked, minden rossz tulajdonságod belefér. Reggelig tudnám sorolni, mi miatt nem vagy szeretetre méltó. Mégis szeretlek! Ha nem így működnénk, nem lenne szeretet a világon! Nincs olyan ember, akinek ne lenne rossz természete, akinek ne lennének bűnei, tüskéi, démonai, bosszantó tulajdonságai. Nincs olyan lélek, akiben ne lenne szemét. Még a szentekében is van! De mennyi! A szeretethez bőséges lélek kell, egy nagy szemetes kosár, ahová a másik minden rossz tulajdonságát, vacakságát, bosszantó megnyilvánulását belehajítom. Kidobom vagy elfelejtem.(...) Ha valakit megszeretsz, vegyél hozzá egy jó nagy szemeteszsákot. Minden nap dobd bele a másik hibáit! És felejtsd el! Nézz a szemébe! Ember ő is, szegény, mint te, és teli van hibával. Ne azt nézd, hanem a szemeit! Csakis a szemeit! Vagy még inkább: a szívét" (Müller Péter: Life hu Heti útravaló 46.rész)❤️