Margit, 67

A társak, barátok elmennek. Mi ugyan itt maradtunk még és élünk - de egyedül. Ilyenkor már nehezen tudunk életünkbe új szeretet-szálat szőni, pedig erre lenne a legnagyobb szükségünk. De a lelkünk nem öregszik, és ha nem hagyjuk, hogy a testünkbe öregedjen, akkor továbbra is érdeklődőak tudunk maradni, és új barátokat tudunk szerezni. Talán itt a lehetőség erre. Ha ez az eszmefuttatás nem túl fennkölt, és eltudja fogadni, akkor szerintem a legfontosabb dolog egymás fokozatos megismerése. Nem hiszek abban, hogy idő előtt azt kell taglalni, hogy hogyan és hol, együtt tudunk-e élni, a teljes életünket feltárni, az intimitást választóvonalként használni, feltételeket szabni. Nagyon sok minden van mögöttünk, és ezekre a kérdésekre a találkozás első 10 perce nem adhat választ. Nyugdíjas vagyok, szeretnék ismerkedni, és ha meg van a kémia, vagy legalábbis alakul a dolog, akkor adjunk egy esélyt a továbblépésnek. Ebben a korban már sok minden írhatna magáról az ember, sőt agyon is dicsérhetném magam, de csak kölcsönös beszélgetéssel van értelme egy mélyebb kommunikációnak.