Donatella, 37

"A hangja olyan volt, mint a puha szőrme, lágy és telt, egy kicsit obszcén, mintha már az, hogy szóba áll vele az ember, valami mocskos dolog lett volna. Talán az is volt. "

Soha nem értettem azt amikor azt mondták, hogy a szerelem lehet egyszerre boldogság és fájdalom. Soha mígnem megismertem őt. Az első találkozásunkkor úgy éreztem magam mintha a mennyekben lennék. Majd amikor rám nézett és azt mondta kellek neki már biztos voltam benne, hogy ott vagyok. De valahogy egy aprócska hang mindig azt súgta a fejemben, hogy túl jó hozzád, miért is van veled hiszen te csak egy jelentéktelen kis szürke egér vagy. Nem vagy csinos és arcod is teljesen jellegtelen. A szemed színe talán szépnek is mondható.. vagyis az lenne ha egy másik arcra tették volna. De így, hogy az én arcomra az is jellegtelenné vált. Aztán valahogy mégis elhitette velem, hogy ez nincs így a szívemet pedig ezáltal teljesen kitártam neki, de nem kellett volna. Soha nem kellett volna. Egy nap arra ébredtem, hogy más kell neki amit még csak nem is maga mondott el... megláttam őket kézen fogva sétálni az utcán ami olyan nagyon fájt, hogy a lelkemet mardosta. Úgy éreztem nincs tovább. A fájdalomtól ordítani támadt volna kedvem. De csak álltam és néztem őket ahogyan sétálnak és mosolyognak egymásra. A boldogság csak úgy áradt az arcukról az én szívem pedig akkor szűnt meg dobogni. A lábaim szinte összecsuklottak alattam de mégis állva maradtam. Egyiket tettem a másik elé mígnem hazaértem aztán az ágyba bújtam a takarót pedig a fejemre húztam. Hát ilyen lehet az amikor a szerelem boldogság is és fájdalom... az együtt átélt pillanatok amikor azt hittem igazán szeret azok még így is boldogsággal töltötték el a lelkemet aztán amikor a csajjal láttam magam előtt a fájdalom ismét előjött a szememet pedig mardosni kezdték a könnyek. De még így sem voltam képes a sírásra. Nem akartam. Nem voltam rá hajlandó. Ha már egyszer becsapott nekem emelt fővel és könnyek nélkül kell viselnem. Nem mutathatom sem mások sem pedig magam előtt a fájdalmat mert félek sosem lennék képes abbahagyni a sírást.