Gabriella, 49

Ápoló vagyok Fehér nadrág, köpeny, fehér felső, van, ki sokat lát, de valakinek első. Az ápolód vagyok ÉN éjjel és nappal,ha ez tudod, mit jelent, akkor le a kalappal. Nem könnyű a dolgom, sorsok a kezemben,úgy érzem, sokszor nem lennél a helyemben. Pelenka, fecskendő, tű, szonda, katéter,itt nem árt tudni, mi merre hány méter. Sokszor enyém a döntés, én vagyok a felelős, könnyen lehetek bak vagy akár hős. De nekem a köszönet is elég... jól esik,hisz a mai világban a jó szó sokszor "elveszik". "Csak" egy ápoló vagyok, aki a beteg javát akarja, aki ha segíteni kell máson, nem csak a fejét vakarja. Ott vagyok melletted jóban és rosszban, nevethetünk együtt vagy sírhatsz nekem hosszan. "Csak" az vagyok, aki beléd reményt táplál, a hitet, hogy ha kimész a kórházból, még valamire vigyed. Sajnos sokszor már én sem tudok segíteni, egy kudarc után sokszor nehéz erőt meríteni. De a születéssel a halál is együtt jár,ezt el kell fogadnunk, akármennyire is fáj. De mindig a szépre emlékezz és sose feledd,amikor nagy bajba kerültél, ki volt ott veled.