Arlett, 69

A naptár szerint 64 éves leszek idén. Nem szeretnék "korban hozzám illő" társat találni, sokkal inkább lélekben hozzám illőt, kortól függetlenül :) Sajnos a "korban hozzám illők" közül nagyon is kilógok, amikor egy olyan koncerten voltam, ahol az én korosztályombeli közönség volt, csupa öregembert és asszonyt láttam, a maguk begyepesedett gondolkodásmódjával - ez nem látható, hanem érzékelhető volt -, betegségeivel, lelassult reakciójaival, stb. Ismerem azt a viccet, hogy: Ha elmúltál 30, néha vannak rosszabb napjaid. Ha elmúltál 40, néha vannak jobb napjaid. Ha elmúltál 50, és nem fáj semmid, vagy álmodsz, vagy meghaltál..... Ezzel a legmesszebbmenőkig nem értek egyet! Már csak azért sem, mert a 60+nem is szerepel benne.... Nem tudom, ki lesz az, aki elolvassa a bemutatkozásomat, aki egyáltalán végig olvassa, és veszi a fáradságot, hogy visszajelezzen, reményeim szerint pozitívan :) Itt most magamat kellene reklámoznom, felkelteni az érdeklődést, kitenni a kirakatba a csábító nem is tudom mijeimet. Ez a marketing. Felkelteni az igényt olyasvalami iránt, ami addig eszébe sem jutott a szerencsétlen delikvensnek. Bocsánat, negatív vagyok. Semmi bajom a marketinggel, a világ mostani berendezkedésével van bajom, hogy ebben a világban helye van egyáltalán a marketingnek.. Persze itt ez nem annyira helyén való megfogalmazás, hiszen aki itt van, annak van igénye erre-arra. Szóval, ha érdekel egy teljesen nem szokványos női személy, aki "csinosnak mondott, önhibáján kívül elvált", érdeklődő, a humorérzéket magasan értékeli, kész az új kihívásokra, bármikor megfőz egy ínycsiklandó babgulyást, eltáncol veled egy cha cha chát vagy lemegy spárgába (inkább a fejenállást választanám elsőre )írj, keress bátran!