István, 73

Számomra ez a legnehezebb része. Ne tűnjék dicsekvésnek, de azért vonzó legyen. Na jó. Essünk túl rajta! Kamionos voltam. Megszoktam az egyedüllétet, de a magány, az más. Szeretnék találni vaklakit, akinek el tudom viselni a rigolyáit, és ő is el tudja viselni az enyéimet. Ha még meg is tudnánk szeretni egymást, az lenne a hab a tortán. Kölcsönös tisztelet lenne a legfontosabb. Szeretek a kertben tenni-venni, barkácsolni, tulajdonképpen főzni is, bár ez nagyban függ attól, hogy van-e kedvem (és van-e kinek). Nem vagyok puhány alkat, de már izmos sem, pedig az voltam. Régebben síeltem is, de egy baleset miatt fel kellett adnom. Maradt a séta. Így el tudnék írogatni még egy ideig, de valójában egy személyes beszélgetésben tudnék igazán kibontakozni.