Nyugdíjas villamosmérnök vagyok. Néhány éve elváltam, és azóta egyedül élek. Van két felnőtt lányom, akik már önállóak. Budapesttől kb. 50 kilométerre lakom egy rönkházban egy 3000 négyzetméteres kertben, aminek a karbantartása lefoglalja a napjaim nagy részét, Így eléggé itthon ülő vagyok. Ha az Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám. Talán nem mondanék ki mindent amit gondolok, de meggondolnám azt, amit kimondok. Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért amit érnek, hanem azért, amit jelentenek. keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel történt perccel, hatvan másodperc fényt veszítünk. Akkor járnék, mikor mások megállnak, és akkor ébrednék, mikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel.... Hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, de a lelkemet is. A férfiaknak bebizonyítanám mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést! Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön. Annyi mindent tanultam tőletek emberek! Megtanultam, hogy mindenki a hegytetőn akar élni, anélkül, hogy tudná hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik. Megtanultam, hogy mikor egy újszülött először szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt. Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni. Annyi mindent tanulhattam tőletek. de valójában már nem megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek. Mindig mondd azt, amit érzel, és tedd azt, amit gondolsz! Hogyha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Hogyha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked: SZERETLEK! - és nem tenném hozzá ostobán, hogy " Hiszen tudod!" Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévednék, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sohasem felejtelek el! Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem pedig a fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább! Tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést. Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, " sajnálom", bocsásd meg", " kérlek", "köszönöm", és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz! Senki nem fog emlékezni rád, a érdekes gondolataidért! Kérj az Úrtól erőt, bölcsességet, hogy kifejezhesd őket! Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, hogy mennyire fontosak neked...... / Gabriel Garzia Marquez /