Felsőfokú végzettséggel rendelkező, önmagával (és másokkal is) békében élő erős nő vagyok. Egyedül nevelem két, most már kamasz korú gyermekemet. Egy multinál vagyok alkalmazott, de keresem a lehetőségeket, hogy anyagi függetlenségben élhessek - erről bővebben majd személyesen. Vidéken élek, egy pici zsákfaluban. Ez a választott lakóhelyem, és nem szeretném elhagyni. Életutam felénél járok, úgy érzem, tudom, honnan jövök és merre haladok, nincsenek különösebb érzelmi, lelki gondjaim. Megítélésem szerint itt van az út, itt vagyok én, és mindössze annyit kell tennem, hogy szépen, módszeresen haladjak előre. Nem ijedek meg a nehézségektől, a munkától, az esetleges pillanatnyi kudarctól sem. Nem vagyok magányos, de hiányzik egy társ, akivel együtt utazhatnék, és akivel közösek lehetnének az örömeink és a gondjaink. Nem esik nehezemre elfogadni valakit, de tapasztalatom szerint a nyugalmam, önállóságom, integritásom kevés férfinak jön be: egy részük engem akar "megnyirbálni", más részük gyorsan elmenekül. Nincsenek illúzióim, de hiszem, hogy van, akinek én kellek, feltételek nélkül.

Sziasztok! 19 éves vagyok fekete a hajam a szemem színe pedig barnás!