Erkolcsi szempontbol teljesen egyetertek Laszlo 43 - mal es Lajossal. A huseg vagy megcsalas dontes kerdese es valaki a donteseiert legyen mar olyan bator hogy vallalja a felelosseget, ne mismasolja el, a masikat okolva. Valamint fontos arrol beszelni, ki hogy gondolja e teren. Egy baratnom beszelt arrol hogy o tudja hogy a ferje lehet hogy megcsalta, vagyis sz.xelt egy masik novel, de az nem erdekli, az a gondolat viszont, hogy egy masik nobe beleszerethet, remulettel tolti el. Mit mondjak? Szamomra meglepo mert en mashogy gondolom, de a vilag valtozatos. Tudomanyos szempontbol nagyon erdekes tema a monogamia. Allatok vizsgalatai alapjan arra a megfigyelesre jutottak hogy ha egy faj egyedei kozott nagy az elteres, pl. a him nagy es a nosteny kicsi, mondjuk a fokaknal, a poligamia lesz a jellemzo. Ha pedig alkatilag nagyon hasonloak, a monogamia, lasd hattyuk. A nok es a ferfiak hasonlitanak is meg nem is, szoval a tudomany szerint mind monogam, mind poligam viselkedesre van hajlandosag bennuk. Persze mi emberek vagyunk es a puszta anatomian kivul sok egyeb tenyezo is kozrejatszik. A biokemia a ferfiak szempontjabol a poligamia mellett szol: a tesztoszteron hormon arra osztokeli oket hogy minel tobb nonel "probalkozzanak be", hogy genjeiket minel jobban szet tudjak szorni. Amikor " a csucson vannak", agyukban nem szabadul fel oxitocin, a kotodes hormona, a masik szemely irant. A ferfiak tehat elvileg legszivesebben haremet tartananak. 😃 A szerelem viszont megvicceli oket es a harem csak egy, a szeretett nore redukalodik, vagyis a no irant erzett szeretet felulirja a hormonok hatasat. A nok pedig osztonosen a monogamiat valasztjak mert tudat alatt azt a ferfit keresik, aki mellettuk marad ha terhesek lesznek es kevesbe tudnak gondoskodni majd magukrol es kesobb a szuletendo kisgyerekrol. Ha pedig a ferfi korul sok no lebzsel, rajuk kevesebb ido es energia marad. Erdekes modon a nok eseteben a " csucsra erkezes " a masik szemellyel szemben megnoveli az agyban az oxitocin szintet, vagyis erositi a kotodest.

@Krisztián: A megcsalásra nincs olyan ok, ami jogossá tenné. Ha másra gondolatik az egyik fél, mint amit a másik adni tud, akkor ott van előtte az egyenes út. Szakítani, vagy válni, aztán egy új kapcsolatban megtalálhatja amit keres.

Hogy álarc lenne? Nagyon nem az. Sőt. Hiszen 2 ember egymást választja egy életre, hogy soha ne kelljen álarcot viselniük. Hogy hányan csalják meg a párjukat? Az ördög tudja, de az biztos, hogy az igaz ember (aki nem hord álarcot) mindig az egyenes úton jár.

A kérdés annak okán merült fel bennem, hogy immár sokadszor látom a vélemények Mekkájában a Facebookon azt a véleményt miszerint a monogámia csak egy, a modern társadalom által még elfogadott, de alapvetően hibás életforma. Ma ismét szembejött egy hasonló vélemény, de ami igazán zavaró volt ebben, az a felkapaszkodott stílus és rejtett üzenet, ami azt próbálja meg közvetíteni burkoltan, hogy aki nem éli ki az alantas gondolatait az eleve rossz úton jár... Itt emelném ki a címet, amiben nem véletlenül került párhuzamba ez a téma és álarc. Ugyanis emberünk többek között azt említi meg, hogy csak kis hazánkban emberek millió csalják meg a párjukat. (Ez nyilván egy túlzó szám, de nem is ez a lényeg.) Valamint azt, hogy minden dologsítva van, mert így nevelkedtünk/neveltek minket, amivel egy hibás normát tanultunk meg, de ma ennek akarnak az emberek megfelelni... már aki...teszi hozzá. Hiszen ha nincs monogámia akkor nincs megcsalás sem... Ezzel zárta fennkölt gondolatait. Nos azért ez elgondolkodtatott, mert ha a környezetemben jól szétnézek, valóban a párkapcsolatban élők döntő többsége csalja, vagy csalta már meg a párját, és egyesek még büszkén hirdetik is mindezt. Én magam sem vagyok biztos abban, hogy nem voltam megcsalva (és még csak nem is pasival 😄) de biztosan sosem derült ki. Kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy szerintetek ez valóban csak egy elfojtott gondolat, -mármint a másokkal való párkapcsolatban élőknél- ami a legtöbb emberben ott van, és helyén kell tudni kezelni, és ez sikerül is? Vagy, csak úgy tesznek az emberek mintha valóban egy életen át hűséggel lenni a másik felé nem lenne kihívás? Én magam nem vagyok a fent említett vélemény híve, és nehezen értem meg annak gyakorlóit, mert egy csigának is keményebb a gerince, mint az ilyen embereknek. Ha nem felel meg nekik a monogám életforma, akkor ne kötelezze el magát, és akkor nyugodt szívvel körbe d....a a világot anélkül, hogy a sárba tiporja azt az embert,akinek azt hazudja, hogy szereti. Valahol egy lerágott csont már ez a téma, de mégis érdekel mások véleménye, minthogy nekem nem játszik központi szerepet a ualitás, mert nem rossz dolog, de számomra nincs akkora súlya mint amekkora figyelmet kap,, normál " esetben. Éppen ezért merült fel bennem a kérdés, hogy mások akik el sem tudják képzelni az életüket a minőségi uális élet nélkül, vajon hogyan látják ezt a kérdést. Van az a pont ahol már kísértésbe lehet esni, és azt lehet mondani, hogy jogosan leveszi az ember az álarcot? Vagy egyszerűen csak vannak ilyen emberek is, akik az erkölcs elé helyezik az ösztönöket és nem hajlandóak felszámolni a régit az új előtt?🤔