Emese, 58

Vakáció Sankt Anton am Arlbergben Ausztria nyugati részén, Tirolban van ez a helyiség, ahová véletlenül kerültünk el. Július végén töltöttünk el itt 12 napot. Eredetileg Olaszország északi részén akartam szállót foglalni de olyan drágák voltak hogy mondtam, inkább utazok még 1-2 órát a határon túlra, ha megéri. Így találtam rá a Heart Szállóra. 4 csillagos, nagy épület. A félemeleten van az étterem és a presszó, mindkettő tágas mert egyszerre sok vendéget tudnak fogadni. Mi a 4 szintes épület harmadik emeletén kaptunk egy hatalmas szobát... akkora volt, fürdő és belépő nélkül, mint az első lakásom, amit 10 éves hitelre vettem meg Olaszo.ban, 24 négyzetméter. 😀 Óriási ágyak, kényelmes dívány, tükör, akkora fürdőszoba, hogy táncolni is lehetett volna benne... a legszebb a kilátás volt, a fenyőerdők által borított hegyekre. Délelőttönként kirándultunk, szamócát és málnát szedtünk. Voltunk a helyi múzeumban, elmentünk egy középkori ezüstbányához (egy óra caflatás hegynek fel, esőben, a bánya zárva volt), sétálgattunk a városkában, felfedeztük hová vezetnek az ösvények. Kaptunk egy "Sommer-cartet" amivel fel tudtunk ülni ingyen a helyi buszokra. Így találtunk rá egy közeli helyre, a Vorwell-see-re, ami egy mesterséges tó, gyönyörű környezetben. Kétszer vittem el a gyerkőcöt gumiszőnyegen ugrálni, nagyon örült neki. Ebéd a szabadban a helyi Sparban vagy Billában megvett termékekből - majd visszabattyogtunk a szállóba. Kellemes rövid szunyókálás után jött a nap fénye: az uszi! Direkt olyan szállóban foglaltam ahol van zárt uszoda - ezért is volt ilyen drága - ahol a gyerek levezetheti felesleges energiáit. Imád úszni, pontosabban pacskolni, vízbe ugrálni.. órákat el tud így tölteni. Én is szeretek úszni, de leúszom azt az x hosszat amit kitűztem magamnak, majd kimegyek a vízből. Az első alkalommal nagy örömömre felfedeztem hogy a víz fel van melegítve! Amikor befejeztem, otthagytam a gyereket a többi gyerekkel játszani, én pedig elmentem a wellness-részlegbe: szauna, török fürdő, pezsgőfürdő és egy pihenő részleg, nyugágyakkal, ahol különféle teákat lehetett szürcsölgetni és közben aludni vagy olvasni. Jaj, de élveztem azt az 1-2 órát amit a wellnessben egyedül eltöltöttem. Ugyanis ide 18 éven aluliak nem jöhettek be 😀. Imádom a gyerekemet de a nap 24 órájában vele lenni kifejezetten fárasztó! Az uszi jó volt amiatt is mert a 12 ott töltött napból 10 napig egyfolytában esett az eső. Kicsit vagy nagyon, de állandóan, szinte alig szakadt fel az ég. Hűvös volt de jól felöltözve, vízlepergető bakancsban, kapucnis esőkabátban abszolút nem fáztunk. Mint láttam, sem a helyieket, sem a turistákat sem zavarta az eső - komoly felszereléssel indultak útnak már korán reggel a közeli csúcsok meghódítására. Két kedd este a helyi lakosok néptánccsoportjának az előadásában gyönyörködtünk. Profi módon énekeltek és táncoltak két órán keresztül! Jódlizás is volt, a gyerkőc most hallotta először és odavolt érte! Este vacsora a szállóban -félpanzióra fizettem be - az olasz konyhához vagyok szokva, szóval húzzunk fátylat a dologra - vagyis nem, mert végülis ehető volt, de átlagos. Viszont iszonyú lassúak voltak, 30 percet várni a gyerekmenüre (egy virsli és sült krumpli) megmagyarázhatatlan. Addigra szegény már felfalta az összes kenyeret ami az asztalon volt. 😀 Amire nem gondoltam de remekül jött ki: mivel rajtunk kívül se több magyar, se olasz sem volt, a szálló vendégei főleg dánok és németek - a gyerek kénytelen volt angolul beszélni. Életében először volt rákényszerítve és nagyon jót tett neki! Megértette, mennyire fontos és hasznos a nyelvtudás! Mindent összevéve kellemes vakációnk volt .

Ausztriában nyaralva a társkeresőn írt nekem egy séf aki a közeli Svájcban dolgozik és mint sok magasan képzett, Cordon Bleu séf, nomád életet él: 6 hónapot itt, aztán elmegy Dél-Afrikába 3 hónapra, aztán New-Yorkba egy évre... Nehéz életük van, állandóan dolgoznak de jól is keresnek, el tudják tartani a családot. Találkozni akart. Én megmondtam neki hogy ha akarja, láthatjuk egymást de a dolognak nincs jõvője - nem utazgathatok, sem a munkám, sem a gyerek miatt. Ennek ellenére tovább erősködött ... a végén megegyeztünk hogy elviszem a gyerkőcöt gumiszőnyegen ugrálni két órára, addig tudunk beszélgetni a sportcentrum presszójában. Már a fotóján látszott hogy kerek pofija van... de amikor megláttam, kissé meglepődtem. Ekkora hordóhasra azért nem számítottam. De végülis már eleve semmit sem akartam tőle. Egyébként kellemes, szép arca volt, fiatalabb nálam (49 éves) de már erősen őszülő és kopaszodó.. Elvált, két felnőtt gyerekkel. Intelligens és kellemesen társalgó embert ismertem meg benne. 40+ lévén, a betegségeink is szóba jöttek. Ő mondta hogy mindig is így nézett ki és az egész családja ilyen. Én elmeséltem hogy február óta beütött a klimax és a hiperinzulinizmus, másként kell ennem mert vissza akarok fogyni januári alakomra. Együtt ebédeltünk, a gyerekkel is kedves volt. Jó hangulatban váltunk el, sok sikert kívánva egymásnak. Rá 2 napra írt, na akkor most mit csináljunk, hogy folytassuk? Csodálkozva megírtam hogy sajnálom, de sehogy. Egyrészt a távolság miatt. Másrészt - mivel nem akartam hogy ideköltözzön - a túlsúlya miatt. Direkt túlsúlyt mondtam, nem kövérséget. A túlsúly, írtam neki, nem tetszik esztétikailag, valamint meghízott exemmel már pont eleget szenvedtem különböző, túlsúlyából adódó betegségei miatt... nem akarok többet ilyen helyzetbe kerülni. Igyekeztem udvariasan megfogalmazni de leírtam az igazságot. A kövér férfiak iránt semmiféle vágyat nem érzek. Most hazudjak mást? Erre azt válaszolta hogy igen, ő túlsúlyos de semmi baja nincs, de én is túlsúlyos vagyok! Valamint hogy ő úgysem fog Olaszo.ba jönni dolgozni mert itt alacsonyak a fizetések - hát, ez igaz. Azt hiszem, megsértődött. Igen, elismerem hogy van túlsúly rajtam, főleg a hasamon. mondjuk 10 kiló. Igazából engem a kilók nem érdekelnek, szerintem fontosabb az alak és a tónus. Megmaradt a nőies alakom csak sajna nőtt pocakom is - ennek a leadásán dolgozom. Viszont megmosolyogtat az hogy ő, a hordó-hasával és a kifejezetten elhízott alakjával - a kb 50 kilós extra súllyal, saját magát is "túlsúlyosnak" titulálja. Pedig ő kövér, az más. Lehet, hogy nem látja objektíven magát? Vagy látja, de letagadja a valóságot? Vagy a vissza-támadás technikáról van szó? Meg akar sebezni, ha már én megkritizáltam őt? Azt hiszem, a reakciója oka főleg ez. Külön utálatosnak tartom hogy tudja, hogy nekem eü. gondom akadt, aminek az oka nem én vagyok, ennek ellenére felhozta a dolgot. Nem egy úriember, az biztos. Egy úriember nem él vissza a másik egy gyenge pontjával. Exemmel nem lehetett komunikálni: amikor akartam valami engem zavaróról beszélni vele, vagy letagadta, vagy visszatámadott, vagy fizikailag elszökött, haza a mamájához (nem viccelek!) Nb: mindez természetesen fordítva is igaz. Egy önmagát objektíven nem látó, stresszhelyzetet kezelni nem tudó, a másikba bosszúból belevágó ember mind nőnek, mind férfinak rossz partnere.

Már van naplóm a tavaly őszi olasz társkeresős tapasztalataimról: rengeteg match de kevesen írtak, elhalt beszélgetések, kérdések, amikből evidens hogy nem olvasták el a bemutatkozásomat, szexet keresők. Ha néha én írtam először, vagy nem válaszoltak, vagy lagymatag, hamar véget érő levelezés. Két randi lett belőle, az egyik pasi alkoholista, a másik 150 kiló. Volt néhány normális de messzire éltek, sajnos, én meg nem távkapcsolatot keresek. Csodálkoztam rajta mert tavasszal egy másik társkeresőn rengeteg randin voltam... alig néhány hónap alatt ekkora változás? Még most sem értem, mi történt. Nemrég voltunk Ausztriában nyaralni két hetet, na mondom, kíváncsi vagyok, itt mi a helyzet, újra aktiválom a profilomat. Rövidke, angol nyelvű bemutatkozót csináltam amiben benne volt, félreérthetetlenül, hogy nem akarok randizni, csak azt kérdezem, ha itt élnék, szeretnél megismerni? Mi történt? - Többen németül írtak -valószínű hogy nem tudnak angolul, csak bepróbálkoztak. - Néhányan a szexre hajtottak. - A többség randizni hívott, igaz angolul írtak de evidens hogy nem olvasták el a bemutatkozót. Ezt láttam gyakran az olasz platformon is... megkérdezik, hogy élek, pedig benne van az első mondatban. - Végül egy minimális kisebbség normális volt, elolvasta a bemutatkozást és írt, hogy igen, érdekelt lenne. Ezeknek megköszöntem. Találtam egy olasz pasit is, ő munka miatt járt arra és írt nekem, többször is, az elején elég lelkes volt - csintalan kis ördögre hasonlított a fotón szájából kicsit kilógó nyelvével. Amolyan polgárpukkasztó-stílus. Nem tetszett se mint férfi, sem mint magatartás. Neki lelohadt az érdeklődése amikor közöltem vele hogy számomra a vakáció az, ha nem kell bevásárolni-főzni-mosogatni - takarítani és ezért egy lakóautós nyaralásra nem vagyok hajlandó elmenni - ezután eltűnt, szerencsére. Összefoglalva, Ausztriában több érdeklődő volt arányában, mint Olaszo.ban. Majd meglátom, mit csinálok, lehet hogy szeptember végén újra aktiválom a profilt.. de az is lehet, hogy nem.

Nem tudom, melyik nő hogy van vele, amikor egy pasi ír neki a társkeresőn és az üzenet csak a telefonszáma vagy telegram vagy egyéb elérhetősége. Rögtön utána hibernálja magát, így azt se írhatom meg neki hogy egy kukkot se tudok róla, legalább írjon valami minimálisat magáról. Vagy letilt, tehát az egyetlen mód, ahogy elérhetem, az hogy felhívom. Esetleg azt is írja hogy " már nem sokáig maradok itt"... aha, persze, pont aznap és abban az órában, ahogy rámtaláltál, letörlöd magad. Abszolút hihető 😀 Mit képzelnek magukról ezek a pasik??? Hogy kétségbeesetten fogok rohanni utánuk mert annyira ki vagyok éhezve? Vagy mert 58 évesen már annyira alacsony a piaci értékem, hogy örüljek hogy ő jelentkezik? Ezt hiszik? Mert másra nem tudok gondolni. Akkor nagyon tévednek. Fog a fene (leírhatom? Vagy a rosseb) ezekkel az egyénekkel foglalkozni. Hívja fel őket a vasorrú boszorkány, az én hangomat nem fogják hallani. Egyrészt nagyon utálom, amikor megpróbálnak manipulálni. Másrészt csodálkozom, hogy van egyeseknek ekkora egója - amit sem kinézetük, sem intellektuális szintjük nem tesz indokolttá. Nem idegeskedek, csak nevetek egy nagyot és megyek tovább.

Miért nem megy az internetes társkeresés? Fogalmam sincs. De nem megy, az biztos. Legalábbis nekem nem. A férfiak azt mondják hogy a nőknek túlzottak az elvárásaik. Fotoshoppolt képeket tesznek fel. Nem válaszolnak a levelekre. Hát... lehetséges. Biztos van ilyen. De minden nő??? Én azt kérem, amit fel tudok mutatni. Nem trükközök a fotókkal és minden normális levélre válaszolok. Az elvárásokról Külsőleg: odafigyelés az alakra. Nem vagyok nádszálvékony, de kövér sem. Egy férfiban egy kis pocak belefér de taszít a kövérség, a kötényként lecsüngő has, az oszlopszerű combok. Rendszeresen sportolok, szeretem ha a testem fitt, izmos, ha bírja a strapát. Nem kell hogy ugyanazt a sportot űzzük de szeressen mozogni és ne morogjon hogy mondjuk kondiba megyek, mert ugyan minek. Tiszta vagyok, nincs izzadtságszagom - ha van, megmosom magam. Körmeim tiszták, nem ret.es a sarkam. Ha valaki piszkos, undort kelt bennem. A ruháim józanul divatosak/elegánsak. Ha egy férfi keresztbe csíkos ételfoltos pólóban jelenik meg az első randin, már tudom, mi nem leszünk egy pár. Szóvá se teszem, úgysem értené meg. A fogaimat ápolom, nincs szájszagom, fogsorom nem hiányos. Fel nem tudom fogni, hogy tud valaki hiányos fogsorral kimosolyogni egy Bmw-ből. Autóra van pénze, fogorvosra nincs? Bár nem szeretem, ha a hajam körül matatnak, fodrászhoz járok rendszeresen. Ha a hajam zsíros, megmosom. Egy férfiban nem érdekel, van-e haja vagy nincs. Felőlem tök kopasz is lehet. De ha van haja, szakálla, figyeljen oda, hogy néznek ki. Belsőleg Van diplomám, elég jó műveltségem. Sok minden érdekel: történelem, művészet, autók. Nem fontos hogy egyforma érdeklődésünk legyen mindenben de az igen, hogy ilyen témákról el tudjunk beszélgetni. Én tanulok tőle és ő tanul tőlem. Ehhez pedig kell egy érettségi, mert az az, ami megadja az általános műveltséget. Vidám vagyok, nem besavanyodott, sem nyavalygós. Szeretek nevetni és poénokat gyártani. Mit kezdjek egy olyan emberrel, aki sosem mosolyog? Akinek nincs életkedve, nem képes lelkesedni semmiért? A body-countom a béka feneke alatt van. Nekem fontos hogy az illető múltja tiszta legyen előttem és ne egy virágról virágra szálló pillangóról legyen szó. A természetem "normális", bár szubjektív módon saját magamat nehéz megítélnem, barátaim alapjában semmi súlyos hibát nem említettek. Persze nekem is vannak rossz tulajdonságaim. Pl. a türelmetlenség. Ha valaki nem érti a mondanivalómat (pedig odafigyelek hogy tiszta legyen), nincs sok kedvem magyarázkodni. Lehet azért mert már a rendelőben ezt teszem órákig. De az más, az a munkám és kötelességem a páciensek felé. Otthon viszont marhára fárasztana egy lassú felfogású egyén. Nem vagyok társfüggő, tapadó, polémikus, zsugori, manipuláló, szószátyár és kerülöm az ilyen embereket. A zsugoriságot és az ígéreteket be nem tartókat különösen utálom. Egy pénzével zsugori ember az érzelmeivel is az. Valamint az sem mellékes hogy van egy 12 éves lányom. Én még évekig nem leszek szabad... most jön az az időszak, amikor nagyon oda kell figyelni rájuk, nehogy valami hülyeséget csináljanak. Tehát lecsökkent idő és figyelem a potenciális partner felé... nem könnyű elfogadni, megértem. Gondolom az 57 év (néhány napja 58 ) sem kedvez. A korombeli férfiak többsége magánál fiatalabb nőt keres. Élőben általában 5-10 évvel kevesebbnek mondanak de papíron bizony ennyi vagyok és őszintén le is írom. Ezzel biztos lecsökkentem a potenciális érdeklődők számát de mit csináljak? Nem akarok szépíteni a valóságon. Kb. ez az amit ajánlok és keresek. Sokat kérek? Nem hinném. De az olasz társkeresőn mégsem találtam senkit, a több száz (!) match ellenére sem. Többen a szexre hajtottak. Volt néhány férfi akivel összeillettünk volna de túl messze éltek. Távkapcsolatnak nem látom értelmét, már próbáltam de nem ment. Tehát, egyelőre, velem összeillő közeli férfit nem találtam. De nem csüggedek mert arra gondolok hogy ha én fenn vagyok a társkeresőn, előbb-utóbb csak fogok találni valaki hasonlót. Addig is élem és élvezem az életemet, lányomat, barátaimat, szeretett munkámat és olyan dolgokat csinálok, amik még boldogabbá tesznek. Mert a boldog ember vonzó 😀

Végre vége az iskolának, gyerkőc elpaterolva apjához, szingli vagyok egy hónapig! (Ezt a naplót még június 9-én kezdtem el.) Édes szabadság!!! 😀 Imádom a gyerekemet de néha az agyamra megy. Ezt meg is mondtam neki. Mi két nő vagyunk, rengeteg neuronnal, ezért néha túl nagy a feszültség köztünk. Időnként szükségünk van arra hogy eltávolodjunk egymástól. Egyelőre nem hiányzik és azt hiszem, én se neki. Az állandó "öltözz fel rendesen" "tiszta a körmöd?" "bepakoltál mindent?" stb. stb. kérdéseket néhány hétig most nem kell feltennem. Az első szabad hétvégére beszerveztem életem első hajóútját. 76 éves barátnőmet kérdeztem, hogy jön-e velem és ő rögtön igent mondott. Olyan nő, aki még a 80-as években ellátogatott Tűzföldre, amikor utazni még nem volt egy mindennapi dolog! Csak 3 nap, de kóstolónak elég lesz, gondoltam. Ki tudja hogy bírom a tengert. Indulást Róma kikötőjéből, Civitavecchiából. A hajó 250 méter hosszú és nem csak utasszállító, hanem kompként is működik: kamionokat és autókat szállít. Szombat este elfoglaltuk a kabinjainkat a 9. szinten. A hajók emeletei a legalsóbb szintről vannak számolva, úgy, mint a házaknál. A 10. szinten voltak az éttermek, egy hatalmas presszó, a diszkó. A 11. a legfelső, félig nyitott volt, két részre osztva, elől egy színházszerű építménnyel, hátul két medencével. Kabinunk egyszerű, de kényelmes volt, szép nagy ablakkal (de nem volt nyitható) és egy icipici fürdőszobával. Még az indulás estéjén volt diszkó az egyik étteremben de túl fáradt voltam, csak bekukkantottam és mentem is aludni. A hajó motorjának búgása közben kellemesen elszunnyadtam. Másnap, vasárnap, reggeli után irány a fedélzet és...a fitnessz! Bizony, ez egy ilyen út volt. Egész napos fitnessz programok útban Barcellona felé, ahová este érkeztünk meg. A programok 9.30-kor kezdődtek és órás váltásban folytak le. Volt ott mindenféle torna és több, számomra abszolút ismeretlen edzésforma is. - jumpy: egy kicsi gumiszőnyegen ugrálni-tök nehéz volt, az egyensúlyra is kellett figyelni és az edzőt is utánozni. - kangoo: ugyanez, különleges, rugalmas talpú cipőket felvéve. - dobolás: egy afrikai dobhoz hasonló fémtárgyon két ütővel, a zene ritmusát követve dobolni. - reggaeton: kubai mester latinos táncát követni. Amint végre megértettem egy mozdulatsort, máris újat csinált. - ugyanez dominikai mesterrel, kicsit más a ritmus de a lényeg hasonló. Itt tanultam meg egy jópofa mozdulatot: mintha isiász gyötörne, bal térdre támaszkodva jobb lábad kinyújtani és úgy rázni, hogy a jobb fenék is remegjen bele, miközben a talppal próbálok képzeletbeli csótányokat eltaposni. Majd fordítva. Könnyebb megmutatni, mint leírni. 😀 Plusz még jóga, nyújtás, nőies mozdulatok elsajátítása (ezen kétszer is részt vettem) és egyéb aktivitások. Többféle mozgást megcsináltam, volt, amiben jó voltam, másokban gyatrább. De végülis tök mindegy, a fő a szórakozás! Vasárnap este megérkeztünk Barcellonába, a lenyugvó nap fényénél csodáltuk meg a város fényeit. Este megint volt diszkó, de kinek volt rá energiája az egész napos ugrálás után? Nekem nem. Másnap reggeli után útra keltünk hogy megnézzük a várost. Egész nap császkáltunk: végigmentünk a város híres sétálóutcáján, a Ramblán, megnéztük kívülről Gaudí híres házait: a Batlló és a Mila házat és a Sagrada Familiát, majd visszafelé a belvároson sétáltunk át. Ez utóbbi nagyon hasonlít az olasz Dél városaihoz, mondjuk Salernóhoz. Gaudí házai tényleg meseszerűek... mintha egy gyerek képeskönyvéből léptek volna ki. Az biztos, különleges tehetség volt! De nemcsak az ő házait lehet megcsodálni a városban. Annak, aki szereti az építészetet, főleg a szecesszióst, egy igazi paradicsom! Gyönyörűen feldíszített házak, kovácsoltvas korlátok, különleges formájú erkélyek... felsorolni se lehet! Egészen kitekeredett a nyakam az állandó felfelé bámulástól. Este 19.30 ra értünk vissza a hajóhoz és bizsergő talpjainkat hideg vízzel leöblítve mentünk vacsorázni. Este megint volt diszkó, erre már elmentem... jól kitáncoltam magam. Másnap utazás vissza Civitavecchiaba, ismét fitnessz programok egész 5-ig. Kikötés 7-kor majd röpke 400 km levezetése után hajnali kettőkor hazaérkeztünk. Szép út volt, bár eléggé kifáradtam. Tetszett a hajókázás, meg lesz ismételve! Elfelejtettem még mondani hogy mivel szakorvosi segítséget nyújtottam a legénység több tagjának, jutalomból felmehettem a parancsnoki fedélzetre! Megismertem néhány tisztet, meghallgattam a magyarázatot a műszerekről és a motorokról. Na, ilyen megtiszteltetésben volt részem!

Mint áprilisban írtam, február óta nem éreztem jól magam. Hőhullámok, szörnyű fejfájások és súlynövekedés. Nem sok, de zavaró, főleg pocak. Na mondtam, itt a klimax... Elkezdtem szedni gyógynövényeket, azok segítettek az első kettőn. Újrakezdtem a sportot, főleg a konditermet mert edzeni kényelmetlen volt a súlynövekedés miatt. Abszolút nem értettem, hogy következhetett be amikor rendesen eszek, nem viszem túlzásba. Vércukor szint, glikált hemoglobin és éhgyomri inzulinszint- mind rendben. Viszont éreztem hogy valami nagyon nincs rendben... elmentem egy endokrinológushoz. Kiderült hogy magas az inzulinszintem ami az ún "inzulin görbével" diagnosztizálható. Szénhidrátok és egyéb élelmiszerek (édesítőszerek, tejcukor) hatására túl sok inzulin termelődik a hasnyálmirigyben, ami rögtön elraktározza a bekerült cukrot. Eredmény: hízás és gyakori éhségérzet. Megoldás: elkerülni a veszélyes anyagokat. Alig 3 hete eszek így és már jobban vagyok, lement a pocakból, több energiám van és abszolút javult a közérzetem. Hõlgyek! Akinek hasonló tünetei vannak, forduljon orvoshoz! Gyakran leírjuk hogy a súlynövekedést mint a klimax elkerülhetetlen részét de mint az én esetemben látható, egy másik baj is elbújhat mögötte.

Nemrég olvastam itt egy naplót egy férfi tollából. Nagyon érdekes volt, mind emberileg, mind orvosként. Az illető leír dolgokat amikkel teljesen egyetértek: egy üzenetre illő válaszolni, az érzelmi intelligencia fontossága, nem kell első üzenetként valami egetrengető írást várni. De meglepett az elítélő jelzők sora amiket alkalmazott. Kedves naplóíró! Remélem, a motorozásod jól sikerült a gyönyörű nővel és a történet tovább fog menni, így nem lesz szükséged arra, hogy továbbra is ezen a gáz, kriptához hasonló fórumon tartózkodjál, ahol annyi sötét, debil, elhízott, kócos, ápolatlan, stílustalan, beszélgetni nem tudó aranyásó nő van. Külön kitérek a diplomára és az egzisztenciára, mert ezekkel kapcsolatban erős frusztrációt érzek részedről. Én, mint diplomás, lehetőleg diplomást keresek, de legalább érettségizett embert. Mert az érettségi az, ami megadja azt a kultúrát, ami számomra fontos. (Megjegyzem, egyik párom sem volt diplomás.) Ha ezért egy szakmunkás elítél, sajnálom de nem változtatom meg a véleményemet, sem érzem úgy hogy fenn hordom az orromat. Az egzisztencia azért érdekel mert megmutatja, pénzügyileg milyen valaki. Nem a pénze kell, értsük meg. Megvan nekem a sajátom, nem kell az övé. De azt gondolom hogy egy 50+ ember legyen már olyan anyagi helyzetben, hogy le tud tenni valamit az asztalra. Hogy előrelátó volt, jól forgatta, fektette be a pénzét. Nekem ez fontos. Egyrészt mert mindketten meg tudunk engedni magunknak apró luxusokat, pl. utazásokat, amiket a következő években szeretnék megejteni. Másrészt, nem kell attól félnem hogy kölcsön akar kérni mert nincs pénze. Kivétel persze ha valaki betegség vagy természeti csapás vagy hasonló tőle független ok miatt van rossz anyagi helyzetben.

Ez a társkeresősdi látom van, akiket nagyon frusztrál. Nehéz manapság ismerkedni, főleg 40 êven felül. Van életünk, ügyintéznivalónk, munkánk, gyerekünk, kedvenc sportunk és hopp! Már alig van időnk valamire is. Marad a netes lehetőség. A nem ellenőrzött fórumokon sok a kamu profil vagy egyéb, igazából csak szexet kereső személy. Nehéz szűrni az embereket, időigényes, vagy fizetni kell. A kontrollált fórumon jobb a helyzet de itt is vannak problémák. A férfiak nem írnak mert félnek a visszautasítástól. Ha megtörténik, frusztrációjukat az illető nő lek.rvázásával fejezik ki. A nő ettől bezárkózik és egyre kevesebb üzenetre fog válaszolni. Õrdögi kör. Kedves hölgyek! Válaszoljatok! Tiszteljétek meg a férfit, aki vette a bátorságot hogy írt nektek. Ha nagyon nem tetszik, írjatok neki hogy "Köszi de nem" Ha egy pasi bunkó, jelzitek az admin felé és ki lesz tiltva. Társkeresők! Ne keressétek a tökéletes embert. Akkor is, ha kicsit eltér az elképzeléstől, ismerkedjetek meg vele személyesen. Mi veszítenivalótok van? Maximum nem működik. De lehet hogy ő lesz az igazi! Aki mer, az nyer! Játsszatok! A társkeresés egy nagy társadalmi játék. Bunkót találtatok? Nem baj, az ő baja. Ne higgyétek azt, hogy mindenki olyan! Emberek! Ne tegyétek másoktól függővé a boldogságotokat. A mi korunkban már senki se akar ekkora felelősséget. Találjátok meg magatokban a boldogságot, tegyétek azt, ami boldoggá tesz titeket. Egy boldog ember vonzó. Járjatok mosollyal az arcotokon. Nevessetek! Játsszatok! Táncoljatok! Gondoljatok arra, amitek van és nem arra, amitek nincs!

Mandulák Még nem voltam 6 éves, amikor kiszedték a manduláimat. Kiskoromban állandóan fájt a torkom, csepegett az orrom, begyulladt a fülem. Már kívülről tudtam a debreceni Fül-orr-gége Klinikára vezető utat, annyiszor szúrták fel a fülemet. Emiatt lettem kicsit süket, a dobhártyám tele van hegekkel, nem rezeg rendesen. Mindennapos volt a felmelegített sóval teli zsebkendős kezelés, még ma is érzem orromban a szagát. Egy szó mint száz, ideális jelölt voltam a mandula-műtétre. Akkoriban még nem altattak. Csak arra emlékszem hogy szörnyen féltem, beleültettek egy székbe, valaki lefogott, rámdobtak valami fekete kendőt, én ordítottam, a sebész belenyúl a torkomba és... égő fájdalmat érzek. Snitt. A következő emlékkocka: a kórházi ágyamban fekszek, nyelni se tudok, vérszag és fémes íz a számban, a nővér fagyit hordoz körbe de jaj, már akkor se szerettem mert édes, hideg paradicsomlevet kértem de az nem volt. Ezután a gyulladásos események száma jóval lecsökkent, bár a torkom és a fülem mindig is gyenge pontom maradt, igazán komoly gondom nem akadt. 10 napja hirtelen begyulladt a torkom. Nagyon fájt, mintha késsel hasogattak volna. Láz nincs. Kérdem magamtól: na, összeszedtem valami vírusos nyavalyát, bár csodálkoztam, mert hőemelkedésem se volt. De ahogy az idő halad előre, a korral a láz egyre kevésbé van jelen. Idős embereknek simán lehet kétoldali tüdőgyulladása normális testhőmérséklettel. Szombat-vasárnap történt, csak fetrengtem az ágyban. Hétfőre kicsit jobban lettem, (szerencsére, mert a gyereket ki viszi iskolába, ha én nem... ki főz, ha én nem... egyedülálló anya beteg se lehet, ha nincs, aki helyettesítse) és elmentem a rendelőbe dolgozni. Nagy örömömre bent volt a fül-orr-gégész is aki belenézett a torkomba és közölte hogy... mandula-gyulladásom van! Hogy a csudába, kérdem én, amikor kivették 50 éve? Mosolygott és mondta hogy visszanőttek Ok, tudom hogy visszanőhetnek, de 50 év után? Ekkor már nevetett "Visszafiatalodik a szervezeted!" Ez természetesen poén volt. Valószínű hogy anno, mivel ficánkoltam félelmemben, a sebész nem tudta rendesen kivágni az összes szövetet, gyorsan kellett dolgoznia. Biztos maradt néhány sziget, ezekben megint megindult a nyiroksejt-termelés. Néhány nap antibiotikum és rendbe is jöttem. Na, így vannak nekem megint manduláim. 😀

Mivel fenn vagyok olyan olasz társkeresőn is, ahol nem lehet megválogatni az érdeklődőket, bizony megtalálnak olyan egyének is, akiktől semmi se akarok. Vannak szexet keresők, trágárok, igaz nem sokan, őket szívbaj nélkül letiltom. A többség azonban rendes ember, csak nem veszi figyelembe amit leírtam a bemutatkozásomban: hogy kit keresek és ki vagyok. Súlyos helyesírási hibákat vétőek, kulturálatlanok, zagyvaságokat össze-vissza fecsegők stb stb... őket nem akarom megbántani, de szeretném civilizáltan eltüntetni őket. Blokkolni nem akarok, bunkóságnak tartom rendes pasik esetén. Remek módszert találtam ki. Rákérdezek arra hogy ismernek-e egy bizonyos egyházat? Mit gondolnak róla? Nem-lenne-e kedvük meghallgatni egy misét? Ekkorra az érdeklődők nagy része elpárolog, letilt vagy elköszön. 😀 Súlyos esetekben ezt kérdezem: " Ugye tudod hogy ehhez az egyházhoz tartozó hívők csak a házasság szent kötelékében élhetnek szexuális életet"? Ezzel beüt a krach, a legmakacsabb us eltűnik. Remek! Technikailag nem hazudtam, őket nem sértettem meg, maximum azt gondolják hogy belefutottak egy hitbuzgó tagba.

Régen több naplót írtam, mostanában valahogy nem jutok odáig hogy este erőm legyen leírni gondolataimat, túl fáradt vagyok. Rengeteg a munka, a gyerek is nő, ide-oda viszem, barátnőzik stb. Az utolsó két hónapban beütött a klimax. Hőhullámok, szerencsére elég ritkán, mondjuk naponta 3x csak néhány perc. Az, ami gyötör, a fejfájás. Sosem volt ilyen bajom. Általábam pont fordítva szokott lenni, a fejfájós nőnek a klimax eljöttével javulnak a tünetei. Elkezdtem egy gyógynövényt, remélem elég hatásos lesz. A fejfájás miatt alig edzettem, konditeremben is csak félgőzzel. Nehéz egy vasabroncs szorításával a fej körül bármit is csinálni. Tegnapelőtt újra elkezdtem, végigcsináltam egy igazi edzést és most a karjaimat is alig tudom kinyújtani, jaj. Persze a pocak is megnőtt, na most ezen is kell dolgoznom. Hiába eszek jól, a testemnek kevesebb étel is elég, meg kell szoknom. Abszolúte nem akarom elveszteni a derekamat! Mit csináljak, igen, kicsit hiú vagyok. 😀 Viszont nem sminkelem magam és a hajam is gyakran úgy néz ki, mint egy oroszlán sörénye, mert nem szeretek fodrászhoz járni. Mindenkinek megvan a maga heppje, nekem a jó alak, az izmos, a tónusos test a legfontosabb. Az más kérdés hogg ha komolyan beteg lennék és különféle gyógyszerek miatt meghîznék, nem érdekelne. Érződik a tavasz a társkeresőn itt -több mint kétszáz match után - holnap reggel randi! Az első, 6 hónap után. Októbertól vagyok fenn egy olasz randiappon de a matchek 95 %-a nem ír. Ha én írok, nem válaszolnak. Kamu profilok? Ki tudja. Azzal a max 5%-kal, akivel elkezdődik egy komunikáció, néhány frázisváltás után be is fejeződik. Felteszek egy kérdést, nem válaszol. Nem erőltetem. Egy hét után kitörlöm, kész. Még jó hogy nem vagyok rágörcsölve, egyfajta társasjátéknak veszem. 😀

57 éves lévén bizony emlékszem a Kádár korszakra.. Debrecenben születtem és éltem 7 éves koromig, ezért ottani élményeim eléggé halványak. A villamoson volt kalauz néni. A Refi-ben voltam első éves, milyen szénszag volt már szeptemberben! Az Arany bikából ínycsiklandozó töltöttkáposzta illat áradt ki. A Kistemplom mellett volt a tejpiac, micsoda túrót lehetett ott kapni! Járt-kelt a városban egy fehérre meszelt arcú bolond néni, féltem tőle. Anyám szerette a grillázs-tortát, a színház melletti presszóba jártunk érte. Mi a Mácsai utcában laktunk, az udvarban tanultam meg biciklizni. Még nagy volt a bicikli, ülve nem ért le a lábam, állva kellett tekernem. Az alattunk lakó Rózsika néni fantasztikus krumplis pogácsákat készített. Később kivándoroltak Svájcba, a férje után, aki már akkor ott dolgozott. Emlékszem még a Virágkarneválra, mennyi szín, mekkora kavalkád! A Nagytemplom hůvös belseje... az istentisztelet zsoltárjai még visszacsengenek a fülemben. Apai nagyapám az Arany János utca 50 alatt lakott. Idős volt már és a megrágott csontokat a földre dobta. Pedig nem is volt kutyája.

Olvastam egy A. Christie krimit, címe "Verso l'ora zero" vagyis - "A nulladik óra felé" Nagyon jól meg van írva, a szereplők cselekvéseit írja le, amint mindannyian az időben mennek egy közös célpont - ami krimi lévén, gyilkosság - felé. Nekem viszont a nulladik óra a reggel 7 órakor kezdődő órát jelenti. Tehát a "ora zero"- t inkább origonak fordítanám. A koordináta-rendszernek metszéspontja, ahol a koordináták összetalálkoznak. Mi is az én életem origója? A gyerek. Amint rám mosolyog, azt mondja:"Mama, nagyon szeretlek", úgy érzem, mindent végigcsinálnék újra, csak ő meglegyen. Azokat a veréseket és megalázásokat, amiket a szüleimtől kaptam... szegény, beteg emberek... sose tudták élvezni az életet, a házasságomat, amit azzal az emberrel kötöttem aki életemben először kedves volt hozzám és ezért hálás voltam neki... utólag megértettem hogy szerettem őt de nem voltam szerelmes belé, életem nagy szerelmét, akivel nem voltunk egymáshoz valóak, végül a gyerek apját, akit akkor ismertem meg, amikor már nem akartam beleszeretni senkibe, csak nyugodt boldogság volt a célom... sokat nevettûnk de valami elromlott vele amit én egyedül nem tudtam helyrerakni, ő pedig nem akarta. Egyedül maradtam de szerencsére akkorra már a munka nem volt gond, életünk nyugodt mederben folyik. Sok év gürizés, mellőzés, igazságtalanság után megpihenhetek és élvezhetem az életet, az eddigi munka gyümölcseit. És igen, mindent végigcsinálnék megint, csakhogy anya legyek. Ember vagyok, nő, anya és orvos, így vagyok teljes.

Néhány napja álltam a peronon a vonatra várva, továbbképzésre kellett mennem egy közeli városba. Gyönyörű, napos reggel volt, még korán, harmat rezgett a füvön de már érződött a tavasz illata a levegőben. Álmosan bámultam a ferdén eső sugarakban rezgő porszemeket és hirtelen, mint egy nyíl, belém hasított egy fájdalmas felismerés: lehet hogy nekem már nem lesz párom. Miért? Mert válogatós vagyok, ahogy mondja egy barátnőm. Számomra fontos egy bizonyos kulturális és morális szint. Ilyen férfi pedig elég kevés van. Egyrészt nehéz megtalálni őket, másrészt, akit találtam, túl messze él. Valamint azt sem tudom befolyásolni, ha nincs kémia. Van értelme továbbvinni az ismerkedést, ha nem érzek semmi vonzódást valaki iránt? Egy malomkő lett a szívem de közben megérkezett egy másik, megnyugtató gondolat is: az életben nem lehet mindent elérni. Sok mindent megkaptam: gyönyörű gyereket, olyan munkát amit szeretek és amiből tisztességesen meg tudunk élni, egészséget, barátok és páciensek szeretét, a tánc és a sport örömét, a zene élvezetét. Sok ember nem mondhatja el ezt magáról. Ami az életemből kimaradt, az egy igazi társ. Voltak, akik szerettek de nem voltunk egymáshoz valóak. Nagyon, nagyon nagy szerencse kell ahhoz hogy valaki egy olyan emberbe szeressen bele, akivel összeillik. Nekem -eddig- nem lett meg ez a szerencsém. Egy ismerősöm javasolta: az áhított férfi tulajdonságait írjam fel egy papírra, majd tegyem el. Mi értelme van? kérdeztem, józan eszű orvosként. Válasz: " Az univerzum tudni fogja, mit keresel és az utadba fogja küldeni." Hát... erősen kétlem... de sose tudni. Egy papírdarab a fiókban... ha nem is használ, ártani nem fog. 🙂

Még január elején a diszkóban kaptam ajándékba egy fehér rózsát. Még mindig megvan, most kezd kissé megbarnulni. Tegnap kaptam egy pirosat. Ki tudja, ez meddig fog tartani...