Olvasom a hozzászólásokat és úgy látom, hogy mindegyikben van valami igazság. Össze kellene ollózni, hogy a teljes igazság kiderüljön, de én inkább a saját véleményemet írom le. Természetes, hogy először a képet (képeket) nézzük meg az adott profilon, hiszen mindenkinek megvan a maga zsánere, elképzelése, hogy milyen kinézetű partnert szeretne magának. S való igaz, hogy sokan ezek után nem veszik a fáradtságot, hogy átnézzék, elolvassák az adott személy profilját, bemutatkozását. Én minden esetben átnézem,hiszen magam sem vagyok fotómodell, superman és ehhez kell igazítanom az elvárásaimat (kor, magasság, kit keres). Sajnos elég rossz tapasztalataim vannak és nem csak ezen a társkeresőn. Akik az én elvárásaimnak megfelelnének, általában nálam sokkal magasabb pasikat keresnek. (Hogy én milyen vagyok, nézzétek meg a profilomon). Éppen ezért nem manökeneket, bombázókat keresek, hanem átlagos hölgyeket. Viszont amikor megírom az első levelet, rendszerint egy elutasítás a válasz. Még arra sem kapok esélyt, hogy pár levélben bemutathassam magam. Ennélfogva a találkozás végképp elmarad. Pedig attól, hogy egy-két levelet írunk még nem dől össze a világ, legfeljebb, ha nem lesz komoly kapcsolat, akkor is egy esetleges jóbarátot szerzünk.

Nagyon vizuális a természetem. Ezért fontosnak tartom a fotót,de nem a szerkesztettet,a kényszer mosolygós,vagy az első bálozós fotót!! 🙂 Egy kép sok mindenről árulkodik,legalább is nekem. A vizualitásomnak köszönhetően, sokszor tudok olvasni a képekből. 20-30 % arányban az adatlap azt tartalmazza, amit gondoltam a képek alapján.

Evolúciós maradvány. Nem lehet sértődés alapja.

Ez nálam is úgy működik, hogy elsődleges a fotó. Még mindig vallom, hogy a külső megfog, a belső megtart. Nekem muszáj ,hogy a fotón valami megfogjon, és csak utána olvasom a bemutatkozást. Ez nem azt jelenti, hogy a királyfit várom fehérlovon, hisz van tükröm, nagyjából tisztában vagyok magammal.

Van a közhely, hogy egy kép többet mond minden szónál. Társkeresésben ez hatványozottan igaz. Ha a képed jó, akkor nagyobb az esély arra, hogy az érdeklődést felkeltsd. Viszint a második levélváltáskor már nem a kép dominál, ott már virítani is kell valamit magadból.

Van az a réteg aki így gondolkodik, hogy a nagy számok törvénye alapján , ha ezer nőnek írnak akkor biztos lesz pár aki reagál. Viszont szerintem sokaknál a kép sem elsődleges, elküldik a sablont majd ha választ kapnak akkor megnézik a képet is és a profilt s ha mégsem jön be akkor ők nem reagálnak továbbiakban a levélre. Úgy hallottam a tinderen is az van hogy a pasik minden nőt jobbra húznak, aztán majd az esetleges találatokból kiválasztják a szimpatikust. Nem fordítanak időt "fölösleges" olvasgatásra. Egyébként nyilván fontos a kép sőt a legfontosabb és ez mindkét nem szemszögéből érvényes. Részemről, ha kép alapján szimpatikus akkor elolvasom mit ír magáról, mik az elvárásai s ha több az egyezés mint a nem egyezés akkor jöhet a következő lépés. Én azt vallom, hogy inkább várok és azoknak írok akikkel valamilyen szinten van közös nézetünk és elvárásaink, mintsem, hogy boldog boldogtalannak irkáljak sablont,.