@László: Szia Laci! Nekünk a 2017-ben volt ilyen szomorú a karácsony.Édesanyám ugyan úgy 25-én hajnalban ment el 91.évében. Sajnos számítani lehetett rá,mert nagyon beteg volt,de az is biztos,hogy ha otthon a kórházban marad,pár hónapig élt volna. Több,mint fél évig a lányommal ápoltuk,de munka mellett 24 órás felügyeletet biztosítani hosszútávon nem lehet.Sikerült egy olyan otthont találni,ahol ugyan olyan lelkiismeretes munkával ápolják a rászorulókat,mint mi otthon,így még 5 évig élt.Azért ismerjük el,hogy nagy nyomás nehezedik az egészségügyben dolgozókra,és sajnos kevesen vannak a betegekre ,ráadásul még kevesebben,akik hivatástudattal,odaadással,szeretettel ápolják a betegeket. Biztos vagyok abban,ha véget ér a járvány,már semmi nem lesz a régi,és szerintem ez így van jól. Legalább is bízom abban,hogy az emberi kapcsolatok ,egymáshoz való viszonyunk jó irányban változnak ezen időszak alatt. Talán a családok közelebb kerültek egymáshoz,a gyerekeikhez. Sokan megtanulták értékelni a bölcsödei gondozó nénik,óvónénik, tanító nénik-bácsik munkáját. Talán kicsit lelassultunk a nagy rohanásból,jobban odafigyelünk egymásra és ez jó. Tartsuk is meg ezeket a tulajdonságokat,és akkor talán jó irányt vesz az életünk.

Elvesztettem aput egy hónapja, tüdőgyulladás, 86 éves volt. Élni akart még, tervei voltak. Nem a vírus vitte el, hanem a kórházi nem törődömség. Mindenki éljenzi őket, mert nem látnak be a szinfalak mögé. Kirakták a kórházból tüdőgyulladással, felfekvéssel négy nap múlva meghalt. Nem a koronavírus vitte el, egy tüdőgyulladás, amit a kórházban kapott. Az idős emberrel már nem törődnek. Túl fogjuk élni, de akiket kiraknak, mert kell a hely azok nem. Ez most rendesen rányomja a bélyeget a hangulatomra, de próbálok felülkerekedni és inkább alkotok. Karanténban vagyok én is, hogy legalább az édesanyámat megmentsem, de meddig? Én jól viselem a bezártságot, festek. Imádok festeni, ebben adom ki minden feszültségemet. Kikapcsol megnyugtat. A színek vidámabbá tesznek és szól a zene, mindig szól. Annyira beletudok feledkezni, hogy órák repülnek el... Társat keresek én is, de most csak szolidan, betartva a szabályokat, de közben arról álmodom, hogy lesz egy kedves megértő lelkitársam, akivel majd a társkeresőről megszökünk. :)

Kedves Dénes! Ezt tényleg nem írtad. Viszont azt igen, hogy a mostani igen nehéz helyzetben mi írjuk a forgatókönyvet. Továbbra is tartom, hogy jelenleg nem csak mi írjuk. És itt a "csak"-on van a hangsúly. Mert a fejünk tetejére is állhatunk, ez a vírus még akkor is tombolni fog heteken keresztül. Szóval tetszik, vagy nem tetszik, a mostani forgatókönyvbe bizony nem kis beleszólása van ennek a vírusnak is. Természetesen összefogással, és igaz emberként való viselkedéssel, sokat tehetünk azért, hogy pl. az Olaszországi helyzet ne alakuljon ki nálunk is, de ezzel együtt is azt mondom, hogy jelen pillanatban sajnos nincs teljes egészében a kezünkben a saját sorsunk. És mindezt nem azért írom, mert én csak statiszta vagyok a saját életemben, vagy mert kishitű vagyok, mert ha így lenne, akkor már rég nem tudnék írogatni, sem erre, sem semmilyen más fórumra sem.

Kedves Dénes telejes mértékben veled értek egyet. Hisz a kialakult helyzetre való tekintettel bizony nehéz elöre jósolni Ha vége akkor viszont már mi magunk irjuk a forgatókönyvet. Összefogás ami mindig is hiányzott a magyar népböl .. Ezen változtatni sajnos csak akkor lehetséges . ha oda állsz ahhoz aki bajban van . Ez a felvásárlási láz . árak az egekben a sok telhetetlen hentestöl. Bizom abba . hamar elfog mulni és ujra minden a régi kerekvágásba fog menni.

Másként értelmezükn, látunk. Ennyi.:)

Nem értetted mire írtam a statiszta szót....:) A forgatókönyv adott. Nekünk, csak (CSAK) helyesen kell játszani a szerepet... Dénes ne itélj rögtön. :) Értelmezd más szemszögből is. Nem csak egyfajta nézőpont létezik.