Dénes, 60

Fürge mókus Ugrándozott, Ágról-ágra, Mert így szokott. Szabadon él, Dolga semmi, Nem parancsol Neki senki. Ifjú gyermek Kipécézte, Szobájából Egyre nézte. A szívében Kapott helyet, Kis mókusból Barát lehet? „De jó neki.” Irígykedett, Jön az este, S bármit tehet. Itt bent bezzeg Aludni kell, Álommanót Nehezen lel. Jó sok fagyit Inkább enne, Ó bár egyszer Mókus lenne. Szökkenne ő Fáról, fára, Lenne biztos Sok pajtása. De gyermekként Elég durci, A suli meg Olyan uncsi. Van úgy gyakran, Berzenkedne, S jó fiúcskát „Vágja zsebre”. A társait Megvicceli, Orcájukat Sárral keni. Beleharap Uzsijukba, Tornacipőt Jól eldugja. Szóval nem volt Egy kis angyal, „Élénk gyermek, Nincs itt nagy baj.” Ezt mondta rá Keresztanyja, A Jótündért Rúgja farba? Anyu óvná Állva mellé, Szeretettel Átölelné. Ő ez alatt Csokit enne, Pedig már dél Közel lenne. Soha többé Főzeléket, Egész nap csak Édességet. Ezek jártak Kis fejében, Míg a mókus Éppen tétlen. Nem szundizott Ócska szánon, Üldögélt csak Tölgyfa ágon. /A folytatásban a gyermek,szeretne a mókussal helyet cserélni. Mi van, ha ez sikerül, ám aztán nem lehet visszacsinálni? Vajon milyen élete lehet egy kis mókusnak embertestben, és egy gyermeknek távol édesanyjától?/

Valaki beéri annyival, Hogyha csurran-cseppen, Valaki vehet új kocsit, Minden egyes kedden. Van aki még integet, És van, aki csak beint, Van aki az egészen, Jót nevet már megint. Van aki lehajtott fejjel jár, Hitét eldobta rég. S van kire rálelsz bármikor, Bár sosem láttuk még. Bridge: Van olyan,aki csendben ül, És van, aki énekel, Mert ő az, aki legbelül Sohasem adja fel. Refrén: Valaki megszerzi szép szóval, Valaki elfogja lasszóval. Van ki kalappal kezében áll, S olyan is van,aki a csodára vár. Hol van itt az igazság? Mert én sajnos nem lelem. Hol van itt az igazság? Mondd meg kérlek Istenem. Valaki sötét, mint az éj, De fehérbe öltözik, A másik lelke tiszta még, De sárral fröcskölik. Valaki változik,mint a szél, De van, ki változatlan, És ebből a dalból valakit, Biztosan kihagytam. Bridge: Van olyan,aki csendben ül, És van, aki énekel, Mert ő az, aki legbelül Sohasem adja fel.. Refrén: Valakit csodálnak százezrek, Valakit kilóra megvesznek. Valakit aranyba foglalnak, S van kit hazudnak angyalnak. Hol van itt az igazság? Mondd meg kérlek Istenem. Ha nem felelsz, semmi baj, Majd én egy nap meglelem.

- Az telhetetlen, aki úgy érzi, hogy a Szeretetből sosem elég? - kérdezte Róki, és hirtelenjében saját maga sem tudta, hogy milyen válasznak örülne a legjobban. - Igen. - felelte a kis növésű nyuszi tündér annyira titokzatos mosollyal az arcán, hogy még a ravaszdi sem vette észre rajta. - Akkor most menj el. - kérte halkan a vörösbundás. - Szerintem van mit megbeszélnünk. - lebegett továbbra is az apró lény a rókával szemközt, mert nem szerette, ha lenéznek rá. - Lehet, de szomorkodni csak egyedül jó. - utalt rá ismét Róki, hogy mellőzné most a tündér társaságát, bármennyire is kedvelte. - Szomorkodni sehogy sem jó. - kötötte az ebet a karóhoz annak ellenére a csöppség, hogy világukban nem élt ilyen állat. - De nekem az, mert megérdemlem, hogy szomorkodjak. Ha vidámkodnék, mikor szomorkodni kéne, azzal rosszat cselekednék. Habár a tündér rókalélek szakértő is volt, most mégis kellett hozzá jó pár másodperc,mire követni tudta Róki nyakatekert logikáját, aztán bólintott. - Jó, elmegyek, de ha naphosszat szomorkodsz, attól jobb lesz a világ szerinted? - Dehogy lesz jobb, mért kérdezel ilyen butaságot? Ám amikor szomorkodni van kedvem, becsapnám magam,ha vidámkodnák. - Na és mi a helyzet akkor, ha csak szomorkodsz, ehelyett, hogy engednéd áradni a lelkedben hömpölygő Szeretet tengert? - Annyira, hogy elárassza az egész világot? - csillant fel Róki szeme. - De nem jó. - szomorodott vissza. - Biztos van, aki nem tud úszni, és fuldokolna benne. - Semmi gond. - legyintett lazán a tündér. - Majd járőrszolgálatot teljesítesz rajta egy motorcsónakkal, és kimented. - Ez tetszik. Róki a Szeretetjárőr. - Tehát mire következtetsz mindebből? - Arra, hogy be kell iratkoznom egy járőrképző tanfolyamra. - Nem, hanem létezik pozitív értelemben is telhetetlenség,ha a Szeretetről van szó. - Akkor én egy pozitív róka vagyok? - kérdezte reménykedve a vörösbundás. - Annyira, hogy még sok-sok embernél is pozitívabb vagy, persze, ha nem szomorkodsz ok nélkül. - Ez szuper! Akkor megyek és elmondom a barátaimnak, de persze csak szerény hangnemben, nehogy azt higgyék dicsekszek. - Nem javasolnám. Inkább engedd áradni azt a bizonyos lelkedben hömpölygő tengert, de attól ne félj, hogy bárki is fuldokolna majd körötted, sőt.... - Oké, és köszönöm, hogy a jó irányba tereltél, mint egy eltévedt kis bárányt. Persze ez tudom rossz hasonlat, mert én nem érzem magam barinak, hiszen attól még lehetek határozott róka, hogy nem eszek nyuszikat. Szóval köszi. - Szívesen, máskor is. - Várjuk csak. - tette csípőre a tappancsait Róki. - Ezek szerin te bejutottál a lelkembe? - Elvégre tündér vagyok, vagy mifene? - kacsintott viccesen az apró lény, de aztán komolyan folytatta. - Munkahelyi kötelességem a vizsgálódás a lelkekben. - Így már rendben van a dolog. - bólintott Róki, és ezzel le is volt zárva számára a téma. Hát igen, ha sok-sok Róki, vagy hozzá nagyon hasonló élne az emberek között, nem ott tartanánk, ahol most. De Rókiból csak egy van. Persze még nem késő, bárki a nyomdokaiba léphet.

Ha a Szeretet tenger lenne, Egyre csak áradni szeretne, De hogyha apró lepke, Átszelné a világot sietve. Ám a Szeretet nem tenger, De még csak nem is lepke, Nekünk kell a világunkat, Átformálni jobbra, szebbre.

Álmokból gyúrva, Nevetve sírva, Tomboló szélben, A legsűrűbb éjben, Élhetünk bárhol, Vegyük már észre, Úgy igazából, Szeretni kéne. Bridge: Az kapzsi világ csábítja szívedet, Míg nem lesz jelszó a Szeretet. Refrén: Szeretni kéne Reggeltől estig, Budától kezdve, Egészen Pestig. Aztán bejárni, Földünket végre, De közben végig, Szeretni kéne. Ennyi a vágyam, S ha jobb terved nincsen, Induljunk együtt, Ketten, vagy többen. A Közönyt elűzve, A Magányt legyűrve, Jobb világ esélye, Idén, s jövőre. Szeretni mindíg, S nem csak kedden, Világgá kiáltva, Vagy szép csendben. Bridge: Az önző világ csábítja szívedet, Míg nem lesz jelszó a Szeretet. Refrén: Szeretni kéne Reggeltől estig, Budától kezdve, Egészen Pestig. Aztán bejárni, Földünket végre, De közben végig, Szeretni kéne. Ennyi a vágyam, S ha jobb terved nincsen, Induljunk együtt, Ketten, vagy többen.

Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglenesen közös kunyhója 2020. 12. 31. - Tudtad, hogy sok ember fél a Boldogságtól? - kérdezte NyuszToni. - Azt se vágom mi az, akkor honnét tudhatnám? - húzta meg a vállát Róki, de aztán elgondolkodva folytatta. - Bizonyára valami ijesztő dolog lehet,ha félnek tőle. - Én is csak hallomásból ismerem. Állítólag átölel, és mosolyt csen a szívbe. - Akkor én nem félek tőle. - költözött elszántság a vörösbundás szemébe, aztán lelkesen folytatta. - Mondjad gyorsan merre felé található? - Bárhol rálehet lelni, csak aztán mi van, ha elveszíted? - Hú, az nagyon sírós állapot lehet. - hőkölt hátra Róki riadt tekintettel. - Talán mégis csak jól teszik az emberek,hogy félnek tőle? - kérdezte mintegy önmagát is, de aztán válasz képen visszatért az elszánt tekintete. - Én nem vagyok olyan félős, mint az emberek. Megyek és megkeresem a Boldogságot, bárhová is bújt el. - Lehet, hogy itt van valahol a kunyhóban. - jegyezte meg NyuszToni titokzatos mosollyal. - Légyszi, segítesz megkeresni? - kérte Róki őszinte, nyílt tekintettel. - Oxi, de csak mert ilyen szépen kéred. Te nézd át a kunyhó bal oldalát, én meg a jobbat. A somfordi bólintott, és keresni kezdték a Boldogságot. - Ennyire buták nem lehettek. - jelent meg a Nyuszitündér lebegve a kunyhó közepén. - szerintetek a Boldogság egy kunyhókban bujkáló kis manó? - Honnan tudjuk milyen, ha még sosem láttuk? - kérdezett vissza jogosan Róki. - Szerintem biztosan nem óriás, mert akkor mindenki könnyedén rálelne. - nézte a dolgok logikus oldalát méretarányosan NyuszToni. - Segítek meglelni, mielőtt feltúrnátok az összes kunyhót a környéken. Hunyjátok le a szemeteket, és kérdezzétek meg magatoktól, elégedettek e vagytok az életetekkel? /Ha gondolod, Te is tedd ezt, ki most e sorokat épp most olvasod./ Ha a válasz „nem”, mindössze csodát kell tennetek, vagyis élni úgy igazából az Életet. Ha nem így tesztek, az olyan, mintha egy sokat ígérő, gyönyörű masnival díszített ajándékot, nem bontotok ki, csak hagytok árválkodni a polcon. Ugyanis az élet, ajándék. - Szóval félgőzzel nem fogunk boldogságra lelni. - összegezte Róki a hallottakat, és nem totyogva, hanem sebbel-lobbal átsietett RókIcához. De előtte még a kunyhó ajtóból hamiskásan kacsintva visszaszólt. - Megyek és kibontom a kedvenc rókacsajszimat. Vagy:Ha elég gyorsan szaladok, majd rálelhetek a Boldogságra kedvenc rókacsajszimnál.. - Vörösbundás barátunk nem értett félre valamit? - kérdezte NyuszToni, amint kettesben maradt a tündérrel. - De igen, ám ettől még simán rálelhetnek együtt a Boldogságra. Csak rajtuk múlik. Te már meglelted?

Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglegesen közös kunyhója 2020 12. 22. - Szerinted mennyien hiszik el odaát,az emberek világában, hogy mi egy másik dimenzióban élünk? - kérdezte NyuszToni, miközben uzsonna répáját rágcsálta. - Sima ügy, mindjárt összeszámolom. - felelte Róki magabiztos mosollyal, és mivel nem volt a világukban zsebszámológép, fejben kezdett hozzá. Az-az csak kezdett volna, ha tudna számolni. Ennek ellenére, úgy egy perc múlva máris mondta az eredményt. - Nulla. NyuszToni meglepetten harapott egy jó nagyot a répából. - Ez meg hogyan jött ki, hiszin zizi vagy matekból. - Tényleg! - bámult maga elé döbbenten a ravaszdi, aztán felcsillant mind a két szeme. - Lehet tudok számolni, csak nem tudok róla? - Szerintem inkább térdimenzionális telepatikus képességed van. - felelte egykedvűen a nyuszi, mintha az időjárásról beszélne, aztán visszakanyarodott a kezdeti témához. - Amúgy én meg az nem hiszem el, hogy ők léteznek odaát. - De akkor miképpen láthattam térpatikusan a fejükbe? - Most megfogtál. - nevetett NyuszToni, majd a róka felé nyújtotta a répát. - Kérsz egy harit?

- Ugye ma nem eszel meg? - kérdezte Karácsony napján NyuszToni reményteljes, tágra nyílt szemekkel Rókit, miután már érezte, hogy nincs esélye kereket oldani. A vörösbundás már csak egy szökkenésnyire volt a „fincsi ebédtől”, ám a kérdés béklyóval sújtotta testét-lelkét, mert életre kelt benne a Karácsony szelleme. Megpróbált csak simán átnézni rajta, de mindhiába. Ha ez a „szellem” megérinti a lelket, nincs mese, menthetetlenül hatása alá kerül az adott személy. Jelen esetben róka. - Engem nem szeret senki, így nem tartok Karácsonyt. - szipogta könnyeivel küszködve, s habár kis híján győzedelmeskedett felettük, de egy apró mégis előbukkant szeméből, s lassan, magányosan gördülni kezdett lefele. NyuszToni persze rögtön kiszúrta, hogy nyerésre áll a róka éhkoppon maradását illetően, de azért rátett még egy lapáttal. - Ha nem eszel meg, lehet megkedvellek, sőt talán jövő Karácsonyra barátok leszünk. - keltette életre a Remény lángját a rókalélekben. - Ó az csudajó lenne! - vágta rá Róki lelkendezve, tehát a nyuszihúsnál jobban vágyott a szeretetre. - Akkor keresek egy másik tapsifülest, aztán,ha jóllaktam, majd dumcsizhatunk. Jó? - tette hozzá bizakodó képet vágva, de csalatkoznia kellett. - De buta vagy! - tiporta sárba a lelkesedését a nyuszi. - Szerinted,ha meghamizod majd mondjuk az unokatesómat, a keblemre ölellek? - Hát bizonyára nem lennék túl szimpi neked, de akkor mit tegyek? - szontyolodott el a róka. - Ha nem eszek nyuszit, éhen halok, és akkor már hiába szeretnél. - szontyolodott tovább , hiszen a sötét jövő, amit kapásból felfestett, ha nem is sikerült műalkotásnak, de azért középszintű depresszió életre keltéséhez épp elég volt. Ám a NyuszToni egy laza mozdulattal lesöpörte a színről ezt az ecset helyett érzésekkel készített pingálmányt, mert ő nem volt búvalbélelt fajta. - Hé, nehogy már eltörjön a mécses. Nyugi, én tudom a megoldást. Egyél répát! Rókinak kikerekedtek a szemei a döbbenettől. - Nooormális vagy? Még a gondolata is elborzasztó! - Kóstoltad már? - hunyorított hamiskásan a nyuszi, hiszen biztos volt a válaszban. - Nem, de mióta világ a világ, a répa a nyulak eledele, a nyulak pedig a rókáé. - ismertette a szomorú tényállást Róki, bár igazából csak a nyusziknak volt szomorú. - Ha lesz az erdőben suli, elmehetnél történelem tanárnak. - fényezte NyuszToni a ravaszdi lelkét. Persze felmerül a kérdés az emberben,ha nem szívjóságból tette,akkor ki is itt a ravasz? Róki már minden bizonnyal lecsapott volna lelkesen a témára, de a nyuszi nem tervezte, hogy leragad a közoktatásnál, így egy kérdéssel tovább szőtte a beszélgetés vezérfonalát. - Agyaltál már azon, hogy valami hatalmas, világrengető dolgot kéne tenni? - Hát nem is tudom. Az annak számít,hogy ne keljen soha nyuszik után futkosnom, hanem helybe jönnének? - sandított reménykedve a pozitív válaszban Róki. - Bocsi, de ez nem számít annak, mert akkor nagyon elhíznál, ami egészségtelen. Ráadásul nincs egészségügyi ellátás az erdőben. Ellenben én tudom mire kapná fel az egész világ a fejét. /A fojtatásból kiderül, hogy mi is ez a világrengető dolog, valamint, hogy ehet-e egy öntudatos róka nyuszi helyett répát?/

Hatalmas reklámtábla hírdeti, „Fialtasd” a pénzedet, A házfal előtt egy koldus ül, Túl sok pénze nem lehet. A város, mint asztmás óriás, Benzingőzben fuldokol, A túloldalt az utcazenész, Kérdés nélkül válaszol. Bridge: Keresd a békét, Erről szól a dal, Keresd a békét, Ha túl nagy a zűrzavar. Refrén: Kiderül, hogy mennyit érsz, Mikor majd a koldushoz lépsz, Pár fillér és néhány szó... Valami emberi, valami jó. Egy öltönyös fickó arra jár, De a koldus most nem remél, A jól öltözött rá se néz, Semmit sem ad, s épp ennyit ér. A kapzsi világ,ha összezár, Az Önzés lesz az uralkodó, De míg egy érzés rád talál, Falakat dönt le a hit és a szó. Bridge: Keresd a békét, Erről szól a dal, Keresd a békét, Hol túl nagy a zűrzavar. Refrén: Kiderül, hogy mennyit érsz, Mikor majd a koldushoz lépsz, Pár fillér és néhány szó... Valami emberi, valami jó. A koldus rád néz, szemében hála, S egy újabb nap nem adja fel. S hiszed, vagy sem, ilyenkor, Isten ott van nagyon közel.

Már itt az elején le kell szögeznem, nem vagyok angyal, vagy legalább is nem tudok róla. Persze, ha kicsit visszamegyünk az időben, jelen esetben 18-19 évet, mindannyian maszatos arcú angyalok voltunk még gyermekként. De a felnőttek világa kérlelhetetlenül besározza lelkünk az évek múlásával, és az angyal kénytelen lelkünk mélyére elbujdokolni. Bármennyire is nem szeretnénk, emberré kell válnunk túlélésünk érdekében a rideg, pénzcentrikus világban. De, amíg a gyermekangyal ott él lelked mélyén, nincsen semmi veszve. Aprócska hozzád képest, mégis mosolya erőt, és hitet adhat, mikor emberfarkasok vesznek körbe. Bennük már meghalt az angyal, vagy csak sír évek óta lelkük sziklabörtönébe zárva. Nem tudod kik ők?Az emberfarkasok a világegyetem tán legszégyenteljesebb lényei, mert lelkekkel táplálkoznak. Menekülhetsz előlük egy életen át, vagy szembe fordulhatsz velük az angyal mosolyával. De nem a szeretet mosolya ez, mert a világ még hírből sem fekete és fehér. Önmagad megismeréséből, igazi értékeid kiaknázásából fakad ez a mosoly, mely a lelkek színterén legyőzhetetlenné tehet. Legyőzhetetlen... Ugye nem kell leírnom, mire, vagy inkább kire utal jelen esetben ez a szó? Lehet elsőre furcsán hangzik, de Ő a mesterünk is egyben.

Eltévedtél te is néha, Álmod mégsem adtad fel, A kihívástól sosem féltél, Indultál, ha menni kell. Szembe szálltál szélviharral, Hogyha nem volt más esély, Egész addig túlélő vagy, Míg a győztes benned él. Bridge: Lesz majd,amit megbánsz, Ha néha visszanéznél, Hát élj őszintébben, Mint,ahogy tegnap éltél. Refrén: A Láng már nem lehetsz, Ami utat mutat bárhol, Hát legyél „csak” ember, Úgy Istenigazából. Ne változz meg soha, Ha nyílt lapokkal játszol, Legyél „csak” ember, De úgy Istenigazából. Amíg a világ nélküled, Csak rosszabb hely lenne, Maradj, aki voltál, Hogy tükörbe nézhess este. Minden napod egy új esély, Hogyha emelt fővel élsz, Hangod messze száll a szélben, Nem csak szép csendben remélsz. Bridge: Lesz majd,amit megbánsz, Ha néha visszanéznél, Hát élj őszintébben, Mint,ahogy tegnap éltél. Refrén: A Láng már nem lehetsz, Ami utat mutat bárhol, Hát legyél „csak” ember, Úgy Istenigazából. Ne változz meg soha, Ha nyílt lapokkal játszol, Legyél „csak” ember, De úgy Istenigazából.

Néha úgy érzed, Hogy erőd elhagyott, S leírod jó előre, Már a holnapot, Ez csak kishitűség, Akaszd végre szögre, Az lesz igazi óriás, Aki volt már törpe. Bridge: Minek épül a fal, Ha leomlik estére? Azért készül a dal, Hogy sosem legyen vége. Refrén: Ha megleljük, Ami el sem veszett még, Rádöbbenünk, Erre vágytunk rég. Nem kerestük, a kinti zűrzavar, Vagy százszor fontosabb volt, De ha egy érzés felkavar, Nem leszel üres lapon a folt. Várnak elveszített Percek és napok, De mindig visszatérek, És újra alkotok. Most épp ezt a dalt, S ha tetszik tán neked, Jó sokáig majd, Ott marad veled. Bridge: Minek épül a fal, Ha leomlik estére? Azért készül a dal, Hogy sosem legyen vége. Refrén: Ha megleljük, Ami el sem veszett még, Rádöbbenünk, Erre vágytunk rég. Nem kerestük, a kinti zűrzavar, Vagy százszor fontosabb volt, De ha egy érzés felkavar, Nem leszel üres lapon a folt.

Mondd, mi lesz veled, Ha futtában kell szeretni, Ha túl sok tehet cipelsz, De ritkán állsz meg pihenni. Rohanó világban élünk, Takarózhatsz ezzel egyre, Ám nem lesz nyugodt az álmod, S fáradt leszel reggelente. Bridge: Mennyit ér, hogy hová érsz el, Ha végig közben mit sem érzel. Refrén: Adj időt magadnak, A csendből szőtt szavaknak, A szívnek, és a dalnak, Csak adj időt magadnak. Adj időt a percnek, S ha együtt átölelnek, Mind veled maradnak, Adj időt magadnak. Hiába érkezel, Ha téves úton jársz, S néha úgy haladsz, Ha egy helyben állsz, Mégis száguld benned, Mit úgy hívunk Élet, A rohanás helyett, Leled meg most a szépet. Bridge: Mennyit ér, hogy hová érsz el, Ha végig közben mit sem érzel. Refrén: Adj időt magadnak, A csendből szőtt szavaknak, A szívnek, és a dalnak, Csak adj időt magadnak. Adj időt a percnek, S ha együtt átölelnek, Béklyók szétszakadnak, Adj időt magadnak.

Apró Erdő, Róki és NyuszToni ideiglenesen közös kunyhója 2020 09. 30. - Tudtad, hogy sok ember fél a Boldogságtól? - kérdezte NyuszToni. - Azt se vágom mi az, akkor honnét tudhatnám? - húzta meg a vállát Róki, de aztán elgondolkodva folytatta. - Bizonyára valami ijesztő dolog lehet,ha félnek tőle. - Én is csak hallomásból ismerem. Állítólag egy érzés, ami átölel, és mosolyt csen a szívbe. - Akkor én nem félek tőle. - költözött elszántság a vörösbundás szemébe, aztán lelkesen folytatta. - Mondjad gyorsan merre felé található? - Bárhol rálehet lelni, csak aztán mi van, ha elveszíted? - Hú, az nagyon sírós állapot lehet. - hőkölt hátra Róki riadt tekintettel. - Talán mégis csak jól teszik az emberek,hogy félnek tőle? - kérdezte mintegy önmagát is, de aztán válasz képen visszatért az elszánt tekintete. - Én nem vagyok olyan félős, mint az emberek. Megyek és megkeresem a Boldogságot, bárhová is bújt el. - Lehet, hogy itt van valahol a kunyhóban. - jegyezte meg NyuszToni titokzatos mosollyal. - Légyszi, segítesz megkeresni? - kérte Róki őszinte, nyílt tekintettel. - Oxi, de csak mert ilyen szépen kéred. Te nézd át a kunyhó bal oldalát, én meg a jobbat. A somfordi bólintott, és keresni kezdték a Boldogságot. - Ennyire buták nem lehettek. - jelent meg a Nyuszitündér lebegve a kunyhó közepén. - szerintetek a Boldogság egy kunyhókban bujkáló kis manó? - Honnan tudjuk milyen, ha még sosem láttuk? - kérdezett vissza jogosan Róki. - Szerintem biztosan nem óriás, mert akkor mindenki könnyedén rálelne. - nézte a dolgok logikus oldalát méretarányosan NyuszToni. - Segítek meglelni, mielőtt feltúrnátok az összes kunyhót a környéken. Hunyjátok le a szemeteket, és kérdezzétek meg magatoktól, elégedettek e vagytok az életetekkel? /Ha gondolod, Te is tedd ezt, ki most e sorokat épp most olvasod./ Ha a válasz „nem”, mindössze csodát kell tennetek, vagyis élni úgy igazából az Életet. Ha nem így tesztek, az olyan, mintha egy sokat ígérő, gyönyörű masnival díszített ajándékot, nem bontotok ki, csak hagytok árválkodni a polcon. Ugyanis az élet, ajándék. - Szóval félgőzzel nem fogunk boldogságra lelni. - összegezte Róki a hallottakat, és nem totyogva, hanem sebbel-lobbal átsietett RókIcához. De előtte még a kunyhó ajtóból hamiskásan kacsintva visszaszólt. - Megyek és kibontom a kedvenc rókacsajszimat. - Vörösbundás barátunk nem értett félre valamit? - kérdezte NyuszToni, amint kettesben maradt a tündérrel. - De igen, ám ettől még simán rálelhetnek együtt a Boldogságra. Csak rajtuk múlik.

Néha könnyen összedől, Az óriási vár, Máskor túl él száz vihart, Egy apró batár. Van, ki nem érti mért van így, Pedig egyszerű a válasz, A legfontosabb világunkban, Hogy milyen erős a támasz. Bridge: Látszólag csak törpe volt, De óriás a lelke, Ő sohasem szónokolt, Másról szólt a terve. Refrén: Élni szívből igazán, Téves út az összes többi, Egy érzés végig elkísér, Amit nem vehet el senki. Járta útját szabadon, S ha kell, aludt Fapadon, Legyintettek rá, Oly sokan, Így sosem élet Boldogan. Nem értették A lényeget, Átölelte Az életet. Nem gyűlölt, Csak szeretett, S egy nap Haza érkezett.

A legfontosabb dolgok, Néha csak úgy ránk találnak. Legyen a dal hírnöke, Egy emberibb világnak. Addig kell még keresnünk, Ami el sem, veszett, Amíg pénzzel beérjük, Igazi érték helyett. Bridge: Hiába ingyenes, Mégis megfizethetetlen, Máshol nem leled, Csak mélyen a szívedben. Refrén: Ami szakadt, megfoltozható, Hát mért adnád fel? Lehet érintés, vagy csak egy szó, Máris életre kel. Karok nélkül átölel, Mint a déli szél, Szavak nélkül úgy felel, Hogy mindent elmesél. Nélküle csak kóborolsz, A Szürkék Sivatagában, A kulcs már mit sem ér, Ha nem fordul el a zárban. Bridge: Hiába ingyenes, Mégis megfizethetetlen, Máshol nem leled, Csak mélyen a szívedben. Refrén: Ami szakadt, megfoltozható, Hát mért adnád fel? Lehet érintés, vagy csak egy szó, Máris életre kel.