A jótanácsaim: Csatlakozom Petyához! Hidd el nem Te vagy a hibás és ne hibáztasd magad semmi miatt, hisz az már úgyis késő! Értékeld magad azért, hogy addig megfelelő partner voltál, amíg tartott (Te lásd a lelki szemeiddel megfelelőnek magadat, bármit is mondott a másik fél!) Fogadd el, hogy jó ideig nehéz lesz nélküle, hiányozni fog Ő is, meg a közösen, együtt megélt dolgok is: ez nehéz, de rendjén van így. Fogadd el, hogy sokáig hozzá hasonlítasz másokat (önkéntelenül is): ez is rendjén van, hisz valószínűleg sokat jelentett Neked, szeretted. Próbáld meg - hosszan és erősen kell próbálkozni - megtalálni/visszatalálni a saját önálló, Neked tetsző életedhez és elfoglalni magadat. Ez nem könnyű, de nincsen más választásod. Találj vissza újra a kedvenc rokonaidhoz, a barátaidhoz, a lelki társaidhoz. Ha ilyenek nincsenek, akkor pedig fontos, hogy keress olyen személyeket, akikkel jól érzed magad, akikkel megbeszélhetsz dolgokat, akikkel jó együtt lenni. Lehetőleg több ilyen személyt találj, mert nem biztos, hogy egy valakin "lóghatsz" minden nap. Ne várd az élettől, hogy rögtön találsz új partnert, vagy rögtön szerelembe esel, mert ennek kicsi a valószínűsége, ha minden szinten - lelkileg is - kötődtél a partneredhez. Fontos, hogy mindezekre szánj időt, annyit, amennyire szükséged van (ez egyénenként és néha is eltérő) Ha haragszol rá és maradtak Benned tüskék, akkor írj neki egy tisztázó levelet. Hosszan, részletesen írj ki mindent magadból (ha nem szeretsz írni mondd felvevőre/magnóra). Ne küldd el és ne add át neki, csak addig írj, amíg le nem higgadsz, ki nem oldódnak Belőled a rossz, ki nem mondott mondanivalóid (ez után kicsit olyan lesz, mintha egy lelki terhet letettél volna :) Mi a jó ebben a helyzetben? Visszatalálsz újra önmagadhoz, szinte újra ismerkedsz saját magaddal, amikor rendre-másra tisztáznod kell azt, hogy mi is az, amit valójában Te szeretsz (nem pedig a partnered), mi is az, amit önmagadtól, önmagadért is szívesen megteszel, mi is az, amit már olyan régen szerettél volna, de nem volt rá lehetőséged (könyveket olvasni, sportolni, rokonokat meglátogatni, céltalanul kószálni, idegen társasággal kirándulni, új helyekre - új emberek közzé menni, új emberekkel ismerkedni, új hobbinak hódolni, csoportos ezéseken vagy utazásokon részt venni, haverokkal/barátnőkkel/kollegákkal bowlingozni, kártyázni, bobozni, ... bármit, amit szívesen és örömmel csinálnál. Ezekre azért van szükség, hogy tudd: több emberre is támaszkodhatsz, mások is szeretnek a társaságodban lenni, másoknak is fontos vagy :) Egy saját tapasztalatot is írok: Volt olyan, amikor nem volt párom. Sokat dolgoztam akkoriban és a beütemezett szabimra készültem. Pihenésre, kikapcsolódásra volt szükségem. Elutaztam a Dunakanyarba, sok könyvvel és egy jó sportcipővel. Hiába egyedül utaztam oda, valahogy folyton volt beszélgetőpartnerem: a kutyát sétáltató, a parti étterem pincére, a lángosos néni, a zöldséges, a szállásadó, a kerékpárkölcsönzős, a fagyis, a pecsenyés, a cukrász, az ajándékboltos. Még a Duna parti strandoláskor is odajött egy kislány, hogy "idejöhetek?" utána meg, hogy "beszélgethetünk?". Ott és akkor arra döbbentem rá, hogy amikor az ember partnerrel vagy társasággal megy, akkor a saját partnerével, társaságával beszélget, de így meg mertek szólítani más emberek is és örömmel beszélgettek velem. Szóval az élet sok mindent tartogat nekünk, ha van bátorságunk kilépni a megszokott konfortzónánkból, ha merünk érdeklődőak lenni az új lehetőségekre.

Sziasztok! Úgy gondolom, a téma érdekes lehet azoknak, akik egy szakítás után társkereső oldalakon szeretnének ismerkedni és újra szerelembe esni! 💟 Mit javasoltok nekik, hogyan kezdjenek új életet? 👫