@Krisztina: Kedves Krisztina. Magam is nyertese vagyok az egyedüllétnek abban az értelemben, hogy határozottabb vagyok, meg tudom oldani a problémákat.... Mikor eldontottem hogy elválok, tudtam hogy egy csomó olyan dologgal kell szembe neznem amit eddig ketten oldottunk meg, azt mostantól egyedül kell. De inkább ezt választottam. Haladok hol hegy menetbe, hol lejt menetbe... Vannak nehéz időszakok, van amikor minden flottul megy.... Amit nehezen élek meg, nincs kivel megbeszélni a terveket, jó döntések megerősítese, aki biztatna indulj bátran....

Az egyedüllétben nagyon sokat kényszerülünk változni. Nekem hatalmas tanulási folyamat még mindig a segítségkérés és segítség elfogadása. Így mondhatom, hogy egyértelmű nyertese vagyok az egyedüllétnek, hiszen a személyiségem olyan irányba fejlődött, amibe anélkül, hogy társammal maradok, nem lehetett volna. Azt gondolom, hogy az egyedüllét elszenvedője az lehet, aki nem gondolkodik azon, hogy mit rontott el, mit csinálna másképp és ehhez nem keres tanulási utat. Nekem is először a fizikai dolgok jutottak eszembe, de átgondolva, átértékelve már inkább az érzelmi, értelmi dolgokat helyezném előtérbe. 🙃

@Gyöngyi: Kedves Gyöngyi, rendben. Zoli

Ja, és még csak annyit, hogy minden egyedülálló remekül boldogul mindaddig, amíg nem jön a másik egy csomó problémát csinálni. A férfi remekül vezeti a saját háztartását, amíg nem jön egy nö azzal, hogy disznóól van és mindenütt mosatlan. Egy nő remekül boldogul egyedül a műszaki dolgokkal, amíg nem jön egy férfi, hogy nyikorog az ajtó és nincs fék az autón...

@Ferenc: Szia Ferenc, írtam, hogy: "Aztán vannak olyan férfiak, akik eléggé univerzálisak, meg tudnak sok mindent csinálni, javítani, elintézni." Én sem mindenkiről beszéltem, egyesekről, akik képesek sok mindent megcsinálni. "Ez egy nagy elvárás a társadalom részéről,sokszor teljesíthetetlen." Sokszor a körülmények kényszerítik ki, mert nem tudja mondjuk a szakmunkát megfizetni, kénytelen (lenne) maga megcsinálni. Vagy a nő várja el, mert otthon úgy nőtt fel, hogy az apukája ezermester volt, és szinte mindent megcsinált, a párja meg kétbalkezes - amire a rózsaszín ködben nem figyelt fel, nem tulajdonított neki jelentőséget - aztán a későbbiekben ebből feszültségek keletkeznek. Főleg ha nem tudják - vagy a nő nem akarja - megfizetni a "mestereket". Amúgy meg itt Mo-n értened kell(ene) kb. mindenhez, mert különben akiknek a szakmájuk, becsapnak, kihasználnak, rosszul csinálják meg és túlárazva... vagy azt sem tudják hogy kellene megcsinálni, és téged, mint megrendelőt kérdezgetnek. Zoli

@Edit: Kedves Edit, emberfüggő. Sok férfi nem konyít a házimunkához (se), mert az anyukája elkényeztette, megkímélte, tőle, aztán meg a felesége/partnere végezte ezt; nem véletlenül van a sok női sirám arról, hogy a férfi még a koszos zokniját sem képes a szennyeskosárba/ládába beletenni. Aztán vannak olyan férfiak, akik eléggé univerzálisak, meg tudnak sok mindent csinálni, javítani, elintézni. Tudnak bevásárolni, takarítani, mosni, vasalni (jelzem nem ördöngösség), esetleg főzni is (nekem ez utóbbiban pl. még fejlődnöm kell). Ők - rossz szóval mondva - kevésbé szorulnak egy nőre, mint a mama kedvencei. A nők alapvetően egy csomó műszaki és nagyobb erőkifejtést igénylő dolgot nem tudnak megcsinálni - ez nem rosszindulat feléjük, tény - így alaphelyzetben jobban rászorulnak a férfira/férfiakra. Persze itt is van kivétel, jó pár nő nagyon igazian elintézi a dolgokat, de ők kisebbségben vannak. És még közülük is nagyon kevés áll neki mondjuk talajt csákányozni... Zoli