@Mária: Kedves Mária! Sajnos nem látjuk, ki hány éves, Balázs még ezek szerint nem jutott el addig a fejlesztéssel, hogy ez látható legyen.Be van ígérve, de eddig még nem valósult meg, pedig jó lenne, főleg itt a fórumon, mert más szemszögből látja a dolgokat egy fiatal és egy idősebb. Gondolom Anita sem arra gondolt, hogy egyáltalán nem változunk, hisz ez az élet velejárója, de nagy dolgokban biztos nem változik az ember, pl: a személyiségem nem fog az ellenkezőjére változni.... Amit eddig feketének láttam, azt nem fogom pár nap múlva fehérnek látni, esetleg már nem tűnik annyira feketének. Én magam is jártam már úgy , nem is olyan régen, hogy belementem egy olyan kapcsolatba, amiről az elején éreztem, hogy nem biztos, hogy jó lesz. Az első találkozásunkkor, már meglepetés ért, nem azzal az emberrel találtam szembe magam, akit itt az oldalon megismertem. Azt gondoltam ennek ellenére, adok egy esélyt, mert a távolság köztünk kicsi volt, egyikünk sem akart összeköltözni egyenlőre,.....gondoltam, meg kell próbálni. Be kellett látnom, ez nem megy, nem tudom magam ennyire becsapni, ha a praktikumon kívül nincs semmi , ami összekössön, akkor kár húzni az időt. Tisztelnünk kell annyira a másikat, hogy őszinték vagyunk egymáshoz és saját magunkhoz is, ne csapjunk be senkit! Ami pedig nem megy, azt kár erőltetni, tovább kell lépni!

Érdekes a kérdés,azonban ez nem általános probléma,legalábbis részemről.Tehát van azért aki nem csapja be magát. Ha megvan magunkban a harmónia s az egyensúly akkor ilyenre nem lesz példa.Ha hiányérzete van valakinek akkor kergetheti az illuzióit. Amikor tudom mit szeretnék ,nem bonyolódom bele olyanba ami az elején már kérdőjeleket,bizonytalanságot kételyeket szül,s nem a normál keretek közt épülget lassacskán. Vannak jelek is érzések is amit az ego elnyomhat ha hagyjuk.Viszont ha jol alakul jól érzem magam,emeljük egymás érzéseit nem pedig romboljuk.Ez szerintem elég egyértelmű jelek egyike.Türelem s az idö mindent megmutat. A negativ múltjukban megjelenő történéseket sokan nem tudják pozitiv irányba megérteni.Pedig az juttatta el idáig. Azzal folytatok levelezést akivel szivesen találkoznék is. Szerencsére csak egy férfit keresek. Ha valaki labilis ,önbizalom hiányban szenved ,akkor nem fogja tudni szeretni a másikat mivel önmagát se szereti.Elfogadónak empatikusnak lenni fontos egy kapcsolatban.Szerintem s most elnézést kérek mindenkitől de ha egy hozzászólásban arroganciát s ellenszenvet mutat valaki ott a lelkével komoly problémák lehetnek s talán önmagában kellene először a hibát megkeresni.Persze hogy menekülnek az emberek az ilyen társtól.

@Anita: egyszerü a képlet alfa himet keresik általába a hölgyek fiatal korukba azaz az olyan férfi tipust aki eröteljes és ki tünik valamilyen szinten de nem biztos hogy apának és férj nekvalo na ezt soha nem fogjuk ki küszöbölni ez az élet vele jároja :)

Szerintem ilyen önbecsapás mindenkivel előfordult már, aki itt van, egyedülállóként. Csak aki hajlamos önelemzésre, az rájön, aki nem elemzi magát, az nem. Amikor erős a magány, akkor az agy védekezik, és a következő érdeklődőnél nem engedi, h élesen lássuk a hibákat. Ezért. Szerintem. Később kiderül, mert már nem a magány gyötör, hanem a kérdés, h összeillünk-e. Akkor már észrevesszük. És esetleg felrémlik, h az elején is volt jel, csak nem vettük komolyan. (És persze van, h az elején nincs jel, nem kell önbecsapás. Akkor is derülhet ki még nagy különbség később.)

Sziasztok, Mert görcsöltök , és egyből eredményt vártok ahelyett, hogy megismernétek a másik emberi lényt. Szerintem nagyon ritkán jutunk el odáig, hogy az első találkozásnál kiderüljön minden, nem értem mi a jó abban ha elvárjuk, hogy minden klappoljon. Csak lazán, nem kell strigulákat gyártani, csak az eltöltött időt vizsgálni. Aki egyből el tudja dönteni a kémia erejét, szerintem magával sincs tisztában hogy mire is vállalkozik egy tartós kapcsolat keresésében. Igen a külső meghatározó, viszont az se jó ha a másik mindenre rábólint. A gondolataitok irányítanak, az eszeteket háttérbe szorítva, hogy ez a " nem megélt " idő miatt van, vagy kergettek valami gondolatálmot, és ettől hiszitek, megkaptátok az ajándékot. Valami ostoba Cink professzor a fejetekben azt mondogatja ez jár nektek. de mikor odaér a flop, nagyot néztek a river meg egyenesen megsemmisít. Licit van, ki a kis vak, és a nagyobb vak :)- Check v. All in Pajzsok mögé való menekülés, biztonsági zóna kialakítása, és ha rákérdeznek miért nem lépsz át a várad kapuján, magad sem tudod rá a választ, hogy mit keresel a vár fokán a toronyban, elnyűtt szövetként sínylődő kivételes aranyhaj :D

Sziasztok! Kapcsolataim elmúlásával mindig feltettem magamnak ezt a kérdést. MIÉRT CSAPTAM BE MAGAM? Amikor valakivel találkozom, az esetek 95%-ában tudom, megérzem, milyen az illetõ. Ezzel nincs is gond. Szerintem sokunknak van intuíciós képessége. Mégis! Ha azt érzem, valami nem tetszik, valami nem stimmel, nincs meg a "szikra", szóval: nem az igazi, miért megyek/megyünk bele a játékba? Tudatosan elismerem, hogy ennyi idõs korban nem tudunk változni s a másikat sem tudjuk megváltoztatni. Akkor az elején miért "hunyunk szemet" azon dolgok iránt, amik késõbb zavarni fognak? Nem értem (magam). Nem, nem vagyok társfüggõ. Sõt igénylem a szabadság megtartását, persze tisztességes kereteken belül. Õszinte, magabiztos, önálló nõ vagyok... Mégis Ha érzem valakin, hogy nem rá gondolatom így egészében, mindig hajlamos vagyok belemenni a kapcsolatba. Ez egyedi butaságom vagy vannak hasonló tapasztalatok? Örömmel venném a megtapasztalásokat vagy a véleményeket, hol rontom/rontjuk el. Köszönöm