Én azt hiszem, nem ártana különvenni a biológiai korunkat, és azt, amennyinek érezzük magunkat, ahogyan viselkedünk, akikkel megtaláljuk a közös hangot. Volt, hogy egy nálam 8 évvel fiatalabb lányt dobtam, mert annyira fiatalnak éreztem hozzám (ma egy nálam 15 évvel idősebb úr felesége :D ). A legutóbbi kapcsolatom 12 évvel volt fiatalabb nálam, és egyáltalán nem éreztem ezt a különbséget. De volt nálam 4 évvel idősebb szerelmem is már, ráadásul akkor még nagyon fiatal voltam, tehát ez többnek tűnt, mint ma minusz 12. A többség pedig hasonló korú volt. Én azt hiszem elsősorban ez az, ami számít: kivel érzi az ember jól magát. A kor azért támpont: nyílván egy idősebb partner sok rosszat tapasztalt már meg, ami kihathat arra, ahogy majd veled viselkedik. De ez jól is elsülhet, mert a sok tapasztalat egyúttal magával hozhatja azt is, hogy sokkal jobban bánik majd a partnerével. De ez mind általánosítás, hisz nem biztos, hogy az idősebb tapasztaltabb, vagy a fiatal tapasztalatlan. Szerintem a probléma inkább ott kezdődik, ha valakinek az életében kivétel nélkül csak sokkal fiatalabbak vagy sokkal idősebbek voltak, mert ott valamilyen lelki problémát sejtek a háttérben.

@László: Üdvözöllek kedves László, tényleg jól nézel ki...a korodhoz képest. Azért ne fájjon annyira,hogy 64 éves vagy,mert gondolom azért neheztelsz a fiatalabb évjárat után gondolatókra. 64 évesen akár már dédnagypapa is lehetnél,ahogy én is dédnagymama,van aki korán kezdi. Azért nem olyan rossz "idősnek" lenni,mennyi élettapasztalat áll mögöttünk,mennyi megélt csoda,mennyi életbölcsesség,amit ha képesek voltunk rá,meg tudtuk szerezni,hiszen ezért születtünk! A Biblia szerint jó életnek azt lehet nevezni,ha eltávozunk egyszer "jó vénségben,az élettel betelve" távozzunk, minden életszakaszban "maradékok nélkül" tovább menni,akkor az iskolás nem akar óvodás lenni, a már felnőtt nem gondolatik vissza serdülővé és így tovább... Nagymamának és nagypapának lenni a világ legcsodálatosabb kapcsolata,büszke nagymamája vagyok az öt hónapos unokámnak,remélem gyakran tapasztalod,milyen,semmihez sem hasonlítható érzés ez,és néha vele is bringára ülsz,vagy elviszed múzeumba,bábszínházba,mesét olvasol neki és imádod. Én kívánom,hogy tovább is érezd jól magad,legyen erőd átérezni a perceket,a pillanatokat,amit a fittséged okoz,legyen minden napod szép!

Kedves Anna,köszönöm,hogy írtál...."irigykedve" nézem,milyen gyönyörű vagy! Mi azt gondolom tudunk valamit...aki 35 évig egy házasságban élt,ápolt,óvott és szeretett a világ nagy kincsét érdemelte ki,kapta meg,megvolt neki az,ami csak a szerencséseknek és keveseknek, védő,biztonságot adó megelégedett évtizedek,persze a gondokkal együtt. Nehéz lemondani és konokul követelni a sorstól,hogy ezt újra megpróbálnám...vigyázni,gondoskodni valakiről,szeretni és biztonságban érezni magam egy férfi mellett,újra ,aki szépnek lát,különlegesnek,és egyetlenegynek! Nehéz leírnom,de volt a aki "visszataszítónak" tartott...szó szerint ezt írta rólam,jó néhány évvel idősebb nálam,de elnéztem neki és eszembe jutott Márai :" sokszor azért gyűlölsz valakit,mert akár szeretni is tudnád"... Ebben a káoszban marad a bizonyosság,hogy érdemes próbálkozni! Nem tudnak a tapasztalatok sem meggyőzni arról,hogy feladjam...idős vagy fiatal? Meddig tarthat...évtizedek,hónapok,napok? Várjak vagy kezdeményezzek? Ezek a dilemmáim,ez a magam kreálta káoszom,és úgy uralom,hogy egy tanulási és ismeretszerzési lehetőségnek tekintem...játszani,bolondozni akarok,s ha kapok egy labdát,megtapogatom,megnézem...vagy leütöm,vagy tovább passzolom,a nekem rendeltetett labdát....ha megérkezik, hazaviszem! Szia,drukkolok Neked!

@László: Kedves László! Van egy kis probléma! Akiket Te említesz,azokat nem látom.Igaz a női adatlapokat nem nézem,csak a hozzászólásokra hagyatkozhatok.Akiket viszont megismertem,itt a fórumon,lehet az nagymama,vagy fiatalabb hölgy,egyik sem keres nálánál sokkal fiatalabbat,ellenben mindenki arról panaszkodik, és ez egyöntetű vélemény,hogy a hozzájuk illő korosztály férfiban,sokkal fiatalabb hölggyel ismerkedne. Akkor most ,hogy is van ez??Hol vannak azok az urak,akik a saját korosztályukat keresik??? Igaz,most nem keresek senkit,mert nem szoktam több vasat tartani a tűzbe, de 1 jó hónapja még én is a saját korosztályomban kerestem a párom. Sajnos,ahogy a többieket is, engem is a sokkal fiatalabb korosztály keresett. Ami azt illeti,Te sem igazán a saját korosztályodat keresed. 64 évesen az 51-58 éves hölgyekkel ismerkednél. Az elején még jelöltelek is szimpatikusnak,mert olyan valakivel ismerkedtem volna elsősorban,aki szintén bringázik. Aztán rá kellett jönnöm,hogy az 61 évemmel már öreg vagyok. 🤣🤣 Bocs a személyeskedésért!!

@László: Én nem keresek fiatal srácot. A saját korosztályomban keresek. Aki viszont középkorúként fiatalt keres, tisztában kell lennie azzal, hogy tart ameddig tart. Bár garancia ma nincs a saját korosztályú kapcsolatban sem.

Sziasztok! Olvasom a pro és kontra véleményeket. Nem akartam véleményt alkotni, nehogy bárkit is megbántsak. De nem bírom ki!😁 A férfiak hagyományokra stb-re hivatkozva érvelnek, hogy a pasinak "kell" idősebbnek lennie. Hol van ez előírva? Kicsit ista vélemény. A többség elrugaszkodott a reális lehetőségeitől az igényeit illetően. Fiatalon még nem lenne gond egy 20 éves lány egy 30-as pasival, mindketten fiatalok. Vannak az ismerőseim között olyan hölgyek, akik fiatalon középkorú férfihoz mentek hozzá. A korkülönbség 20 - 25 év. A férfiak megöregedtek. Az anyagiak miatt nem váltak el tőlük a nők. Azonban a hölgyek uálisan aktívak még... A másik: Sok középkorú hölgy fiatalos. Nincs ráírva az életkora. Hasonlóan fiatalos férfit keres. A volt férjemmel egyidősek vagyunk. A válásom óta a legnagyobb korkülönbség 2 év volt eddig a pasi javára. Mindegy, hogy kapuzárási pánikra, bizonyítási gondolatra, önbizalomhiányra, kompenzációra stb. fogjuk azt a jelenséget, hogy nagypapák kismamákra gondolatnak és nem ismerik fel, hogy hatalmas a generációs szakadék.