Sziasztok, Az első amivel szembesülünk ezen az oldalon, az a fotó és vagy bejön vagy nem. Alapvetően a hétköznapi képeket szeretem, amiben érződik a természetesség. Amennyiben nem mond semmit számomra a kép, nem lépek be a személyes felületre, nem olvasom el a bemutatkozást. Ha valamiért megfog az a pillanat, a mosoly, vagy csak maga a fotó, akkor megyek tovább az adatlapra. Kimondottan kedvelem, ha az róla szól, és jól fogalmazta meg önmagát, az elvárásait, és összhangban van a személyiségével. Értékelem, ha valaki valóban kifejti, hogy mit szeretne. Arra is rápillantok, hogy mikor lépett be, mikor regisztrált, Mit olvas, mit hallgat és mit néz, fórumozik esetleg.

Tény és való, hogy egészben kell nézni az embereket, és ehhez ugyan úgy hozzájárul a bemutatkozó szöveg is. Egy két embernél azért láttam pár tőmondatot, nos ennyi erővel bingózáshoz is kereshetnék partnert :D :D Az adatlap kitöltésével lehet emelni a szimpátiát, és az adott egyén dönti el, hogy a vizsgált alany megér egy like-ot :D:D Ami nekem furcsa, ha én éhes vagyok és, " szeretek enni " :D - akkor kiterítem az abroszt és felrakom asztalt mindennel ami van ( amit szeretek ) :D Ennek valahol evidensnek kéne lennie minden esetben, ha kifelé akarok magamból mutatni valamit másoknak. Biztos is meg van ennek is a miértje.

Szerintem , aki valóban társat szeretne találni, az a profilképen kívül az adatlapot és a többi képet is megnézi. Azonkívül az egyéb dolgokat is: kedvenc zenét, filmet .. stb., aztán a fórumbejegyzéseket és a naplóbejegyzéseket. Ezekből sok információt meg lehet tudni a társkeresőről. Ha ezek alapján szimpatikus , akkor jöhet a szimpatikusnak jelölés és a levélírás. Ennek így kellene működnie ideális esetben.

@Éva: Kedves Éva! Azt akartam ezzel sugallni, hogy nem értem a miértjét. Elnézést ha úgy gondolkodom, hogy én hiteles személy szeretnék lenni mindig és mindenkor. Legyen egy ablakokkal tarkított társkereső, egy baráti társaság ahol adott esetben új embereket lehet megismerni, vagy a munkahelyünk. A mindenkori vagy éppenséggel aktuális családon belül szintén. Az összhang igen is tud egy képen átütni, hogy az illetőnek a külső és belső lenyomata mennyire társai egymásnak. Ehhez meg nélkülözhetetlen, hogy legalább 10 mondatos bemutatkozás magunkról. Nem az a nehéz amik vagyunk, hanem ezt felvállalni bárhol és bármikor. Csak pusztán félelemből nem lehet társat keresni. Legyél az aki vagy!! - Lesz ami lesz, és sokkal nagyobb rá az esély hogy sikerül. Lehet nem az első, a második de............. valakivel találkozol majd. Hit! Ez egy hosszú folyamat, és semmi nincs ingyen, akarunk dolgozni érte? Megismerni önmagam?

Sziasztok! Szerintem azzal van baj, mikor túl nagy időeltolódás jelentkezik 2-3 kép között és eléggé észrevehető a különbség. Sok helyen tapasztaltam azt, hogy gyakran raknak az elsődleges képnek fiatalabb képet , és mikor nézi az ember a többit akkor szembetűnő a korkülönbség. Mai trend: ünnepi, ideiglenes, sportos, valahol a természetben, valahol külföldön + városi háttér. Esetleg még egy koncertről való kép, otthoni lakást ábrázoló, tükör szelfi, egy étteremből vagy kávézóból kattintás. Ezek az alapok a főzéshez :D :D Nem vagyok valami ügyes, így bevallom az enyémek is ezekből a csoportokból kerülnek ki. Nehéz jó képet csinálni. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy ha kép alapján találkozol valakivel, és nem tükrözi a valóságot feltétlenül, legyen bátorságod facet to face kimondani, és otthagyni ;) vagy legalább magyarázatot kérni, hogy ez mire jó??? Félre ne értsétek, de az ételt is az apján kóstolod meg alsó hangon, hogyan néz ki, tudom, hogy bután működik az ember, de az érzések dominálnak :D ( benyomás )

Sziasztok! Arra vagyok kíváncsi, hogy számotokra mennyire jelent szűk keresztmetszetet egy profilkép. Ha egy társkeresőnek nem különösebben tetszik a fotója, akkor rá sem kattintotok, és meg sem nézitek a profil tartalmát? Vagy más a megközelítésetek ezzel kapcsolatban? (Nyilván senki sem következetes az esetek 100 %-ában: a tendenciák érdekelnek.)