Imre, 63

Félek, figyelnem kell a világra, s érzem, lelkemben tombol a tél. Mindig szükség van egy igaz társra, úgy hittem, az én szavam éppen elég. De félek, a magány győz le engem, óh! Egyedül járom a várost, fáradt a mozdulatom. Hidegen néz rám sok ember, mert nem érzik át a hangulatom. Szótlan utcai fény figyel engem, a csend titokban elmond mindent. Látom, nincs aki hallgat a szóra, s bennem nincs aki rendet teremt! de félek, a magány győz le engem, óh! Egyedül járom a várost, fáradt a mozdulatom. Hidegen néz rám sok ember, mert nem érzik át ...

Munka – Uram! A késemért jöttem! – Hol hagyta? – Valami matrózban. – Milyen kés volt? – Acél. Keskeny penge, kissé hajlott. Nem látta? – Várjunk… Csak lassan, kérem… Milyen volt a nyele? – Kagyló. – Hány részből? – Egy darabból készült. – Akkor nincs baj. Megvan a kés! – Hol? – A hátamban.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ha két ember sokat nevet, könnyen beszélget és rengeteg közös témát talál, abból logikusan következik a következő randi. Pedig nem következik. A kellemes társas élmény és a romantikus vonzalom nem azonos. Valaki őszintén élvezheti a társaságodat, érdekesnek, intelligensnek, kedvesnek találhat, és közben arra juthat, hogy nem szeretne veled párkapcsolati irányba továbbmenni. Ráadásul nem is tudja megmagyarázni, hogy miért.

Az életnek élvezete abban van, hogy minden percét megragadjuk, s minden percben teljesen benne élünk.” „Az életet csak visszafelé lehet megérteni, de előre kell élni.” Ezen gondolkozzunk el pár pillanatig.