Máté, 36

Hónapok óta keresem a nagy Őt, néha megkérdezem magamtól egyre gyakrabban, hogy minek? Itt a kulcsszó: minek? - nem kell keresni. Nem kell, mert kétféle nő létezik: aki játszmázik, taktikázik, helyezkedik, próbálja a legjobbat kihozni a társkeresésből, - mint egy álláskereső, aki próbál olyan munkát megfogni, ami jól fizet, lehetőleg ne legyen stresszes, és közel legyen a bejárás miatt. Csakhogy, itt a szempont az, hogy a férfi legyen nyilván jóképű, humoros, értelmes, egyből meglegyen a kémia, tudjon a nő vele menőzni a barátnői előtt, titkon azt remélve, hogy irigyek is lesznek talán rá, hogy neki milyen jó pasi jutott. Nos, ezek a nők saját magukat buktatják le a viselkedésükkel: nem tudnak örülni a lehetőségnek, mert kapcsolódni akarnak, de kötődés nélkül, érzelmeket színlelnek messengeren, de emögött nincs tartalom, és a randin széthullik minden, mert nem voltak magukhoz sem őszinték: taktika alapon lestoppolták maguknak a pasit, és addig fenntartják az érdeklődését, amíg ki nem derül élőben, hogy van e kémia, vagy sem. Haha! Ugye, hogy nincs? Nem is lesz, mert az elejétől fogva nem volt az egyik fél őszinte a másikkal, de lehet egyikük sem. A másik nő abban különbözik az előzőtől, hogy egyszerűen magát adja, örül a saját személyes sikerének is, hogy egy pasival randizik, keresi a férfi társaságát, nem hazudozik magának, hanem reménykedik ő is abban, hogy elég lesz a férfinak, mert nem él álomvilágban, sem azután, és tudja, hogy két embernek dolgoznia kell egy kapcsolaton, nem pedig csak elvárni ezt a másiktól. A két nő közül az elsőt megvetem, undorítónak tartom, aki ártalmas, a másodikat boldogan várom, hogy megsimerhessem. Szeretnéd tudni, hogy Te melyik vagy?

Kettősség van most bennem. Az ismerkedés izgató dolog, mert nem tudhatod, hogy éppen az igazival beszélgetsz, vagy csak valakivel, aki elmegy melletted. Sok nővel beszélgettem. Mindegyik elmesélte, hogy annyira alkalmatlanok a férfiak mindenre: alkalmatlanok a családi életre, a gyereknevelésre, a szexre, a háztartásra, együttélésre, számtalanszor bebizonyosodott, és rengetegen annyira vulgáris, perverz üzeneteket irogatnak nőknek hogy az is döbbentes, illetve hogy könnyű dolga a csinos és vékony nőknek van, meg kérdeztem hogy nekem miért nem írnak vissza szinte, és azért mert a nők belefáradtak a társkeresésbe, már a normális férfiaknak se állnak le írogatni. Ha amúgy sem érzik a szikráját találkozáskor az érzéseknek úgyis mindegy, meg amiket a nő mesélt tényleg, hogy miket műveltek palik, hát elképesztő volt olvasni. Ugyanakkor a fentiek alapján azt gondolom, hogy nem hiányzik nekem sem, hogy valaki mellettem keresgéljen tovább társkeresőn titokban, meg az sem, hogy másik pasival csaljon (az ilyeneket nettó nem értem, mert elég nemet mondani és folytatni a másikkal), azt sem érdemlem meg, hogy meggyötörjön valaki, más nyomorát se akarom magamra venni, nem érdekel hogy másnak 5 év után úgy ment szét az élete, hogy hazugságban töltötte az egészet, és az sem érdekel, hogy nem fogok kelleni senkinek, mert úgyis a nő dönt, és simán elköszönhet tőlem akár kapcsolatban is 3 hónap után, akkor meg minek szenvedjek? A társkeresés egy kockázatos dolog, hosszútávfutás, és simán lehet, hogy hónapokig belead az ember minden energiát, és a végén a nagy semmiért.

Mi van akkor, ha keressük nagy erőkkel az igazit, de nap mint nap pont olyan emberek mellett megyünk el szó nélkül, akikkel lehet hogy boldogok lehetnénk? Vegyünk egy példát: ráírsz valakire itt, aki olyan tulajdonságokat keres egy férfiban, ami megvan mind benned, és ha a másik fél normálisan állna a társkereséshez és esélyt megadná, lehet, hogy müködött volna egyből a kapcsolat. De amíg ő a bemutatkozójában arról pakol, hogy így meg úgy cuki, kedves és bújós lány, és keresi a férfit aki mer kezdeményezni, azalatt észre sem veszi, hogy mennyi ilyet koppintott le. Vagy a munkahelyen két egyedülálló ember lehet titokban vonzónak tartja a másikat, de sosem derül ki, mert egyik sem feltételezi a másikról. Vagy a villamos megállóban várod a villamost, azon gondolkozol hogy normális pasiként el kell engedni ezt a társkeresősdit, de lehet melletted 3 méterre álló lány éppen 2 éve vágyik egy normális pasira. Vagy egy félreértés miatt egy nő azt gondolja rólad, hogy nem akarsz gyereket, mert az adatlapodon azt írtad ki hogy "még nem tudom" és emiatt már vissza sem ír, holott ha írt volna, és tisztázzátok ezt, akkor lehetett volna kapcsolat belőle, de így csak elmentek egymás mellett anélkül, hogy tudnátok.

Hallottam, hogy van aki olvas könyveket a társkeresésről, más konditerembe jár, mások igyekeznek nem tovább rombolni magukat (cigi, alkohol) illetve öltözködés, ápoltság, életcélok, önbizalom, intelligencia, humor. Hát, nem is tudom, van diplomám, állásom, normálisan gondolkodom az életről, nem vagyok megkeseredett, sem beképzelt, van saját véleményem, érdeklődő vagyok, kedves, szeretem megadni a módját, ha barátnőt keresek, pl. nem a "majd lesz valami" hozzáállással, meg ha ismerkedek már, akkor tényleg teszek bele energiát. Eddig volt 3 randim, illetve egy viber videóhívásom is, de általában vagy nincs meg a másikban a kémia felém, vagy a másik fél túl gázos, vagy pár nappal utána a csaj visszautasít, ráadásul olyan okokért, amik teljesen természetesek egy 1-2 hetes ismerkedésben, mint például a belelkesedés, vagy pici nyomulás, illetve hogy nem is nyitott ezek megbeszélésére, csak ő eldönti, hogy nem, és kész. Ha fordított esetben egy nőnek tetszenék, de pár dolog zavarna benne, én biztosan megpróbálnám vele valahol elkezdeni a kapcsolatot, nézzük meg, hogy mi lesz, kicsit felengedünk, lássuk mi lesz. De ezt utálom, hogy más is keres társat, és amikor lehetne, pár hiba miatt visszautasítást kap az ember, holott fel kéne fogni, hogy egy kapcsolat kompromisszumok és alkalmazkodás kérdése. Igaz, még csak kb. Másfél hónapja társkeresőzök, és azt hallom mindig, hogy a nők azért vannak egyedül, mert sok pali csak alkalmit akar meg gyerekes, nekem meg vissza sem írnak általában innen. Más társkeresőn ha kicsit megeröltetem magam, biztos hogy egy kicsit idősebb, molettebb nővel simán dumálni tudok.

Kedves olvasó! A naplóírás nem a műfajom, de tekintettel arra, ami az elmúlt egy hónapban történni kezdett velem, arra azt gondolom, hogy ez is belefér. Ugyanis április elején egy barátomnak sikerült barátnőt találnia egy társkereső oldalon - persze örültem neki - és elgondolkodtam azon, hogy én is talán megérdemelnék egy barátnőt. Ezt a gondolatot egy sor pozitív gondolat követte: beleláttam valamit az egészbe, ami nagyon vonzó volt számomra. Elképzeltem, hogy lehetne egy barátnőm, és a szürke hétköznapok helyett tartalmas közös programokon vehetnénk részt, figyelnénk egymás érzéseire, megélhetnénk együtt a boldog pillanatokat, kölcsönös bizalommal gazdagíthatnánk a párkapcsolatunkat. Elképzeltem, hogy érzem az illatát, az érintését, a csókját, és mégtöbb olyan érzés jött elő bennem, amiket nem éreztem 2-3 éve. Ezért elkezdtem társkereső appra regisztrálni, és ismerkedni. Közben kihasználva, hogy vannak nő ismerőseim, kértem tőlük tippeket, ötleteket, beszámoltam a terveimről, és megkértem őket, hogy mondják el, mi kell a nőknek? A nőknek törődés kell, legyél őszinte velük, figyelj oda rájuk, figyelj arra, mit mondanak, próbálj belelátni a lelkükbe, ADD ÖNMAGADAT, és az se árt, ha esetleg családot is szeretnél, mert az is vonzó számukra. Így hát elkezdtem ismerkedni, és a legtöbb pozitív változást saját magamon fedeztem fel: elkezdtek érdekelni a nők körülöttem, elkezdtem megnézni őket a villamoson, az utcán, a munkahelyen, a bulikban, társkereső oldalakon, elkezdtem hinni magamban, nőni kezdett az önbizalmam, motivált lettem, és látom magam előtt, hogy előbb-utóbb összejöhet az igazi! És tényleg hiszem, hogy sikerülni fog, mert vágyom arra, hogy egy nő elfogadjon, és a hülye játszmázások helyett inkább kétoldalú, őszinte kapcsolatot építsünk ki közösen, megértsük egymást, törődjünk a másik lelkével, és boldogságot okozzunk a másiknak!

Az őszinte kommunikáció és a nyitottság fontos egy kapcsolatban. Illetve az is, hogy figyelünk egymásra, megértjük a másik problémáit, kölcsönös a bizalom. Így a vonzalom is erősebb lesz. Bele kell látni a nő lelkébe. 🙂 A társkeresés hosszútávfutás, nem sprint!