Tamás, 50

Kedves Hölgyem! Kérem olvassa el figyelmesen! Ne jelöljön, ne írjon, hogy ismerkedhetnénk, ha még nem döntötte el mit szeretne. Mindannyian tapasztaltunk, sérültünk, egy jó kapcsolatért meg kell alkudni bizonyos dolgokban és ahogy telik az idő, ez egyre nehezebbnek tűnik. Mivel nem élünk együtt, nem fogok tudni mindennap a lelkével személyesen törődni, vagy kirándulni, olykor a gyermekeimmel is foglalkoznom kell, de ha szükség van rám ott leszek. Ha meg akarja szerelni a villanykapcsolót én hagyom, de ha megkér, szívesen megcsinálom. A maradék kis időt szeretném megbecsülésben, egyetértésben, romantikusan és kellemesen eltölteni. Soha nem vártam senkitől olyat, amit én magam nem tudnék megtenni. Két különböző élet, a megszokások, a komfortzóna bizonyos fokú feladása ezt összehozni "hát ez az igazi kihívás". Az ember megszokja az egyedüllétet, átérezi azt a bizonyos szabadságot, de mégis hiányzik valami. Nem lehet pótolni a " ki és elmaradtakat", de lehet szebbé tenni a napokat, amelyek nagyon gyorsan telnek!!! Még annyit, szeretek táncolni és ami fontos tudok is, állítólag horkolok, "de éjszaka nem hallgatózni kell, hanem aludni" A csodát ne várja, csak egy átlagember vagyok!!! Tudnék úgy és olyat írni, hogy elolvadna tőle, de nem három hétre tervezek. Köszönöm, hogy időt szánt a gondolataimra!