Attila, 44

A történet márciusban kezdődött, egy ártatlan fotóval a gyermekem tanára részéről az egyik közösségi oldalon. Mint később - kb 2 hét- kiderült, egyedül álló, és - talán - szimpatikus vagyok. Ő tetszett nekem, még az iskola elkezdése előtt, de nem mertem nyitni, mert nem tudtam milyen a "státusza" Amint kiderült, hogy szingli és még a korosztály is passzol, elkezdtünk "beszélgetni". Sok - számomra - félreérthető jelzést kaptam afelől, hogy szeretne több lenni, mint a kisfiam tanára. Az elejétől bennem volt a félsz, hogy ebből semmi nem lesz, mert - amilyen kis "önző" vagyok - féltettem a kisvárosi pletykától. Nem önmagama, hanem őt. Ezért július elején arra gondoltam, elhívom egy teljesen semleges helyre, hogy átbeszéljük ezt a dolgot, de úgy lepattintott, hogy csak lestem. Sajnos addigra már annyira "beleestem", hogy nem tudtam felfogni, hogy miért nem adott esélyt arra egy teljesen semleges városban, 0 "lebukási" esély mellett, hogy biztosítsam arról, hogy számomra fontos az, hogy ne legyen a kis porfészkünkben pletyka tárgya. Szóval nem kaptam esélyt, így elengedtem a dolgot. Visszatétem ide, nem vigasztalódni, hanem VÉGRE valódi kapcsolatot építeni.

Kész vagyok, mint a házi feladat. :) Üzenet egy hölgytől: Szeretne ismerkedni. OK, persze, happy day, finally. (Egy másik társkereső oldal, ahonnan már töröltem magam, de ezek szerint mégsem.) Nincs előfizuja, gyors üzenet, messenger elérhetőséggel. Írok egy viszonylag hosszú üzit. Válasz: Bocs, megnéztem a profilod és látszik a kötődés a feleségedhez. Mert látott néhány posztot, a megemlékezésről. Ami konkrétan "csak" el elutaztam X helyre poszt volt. Kérdezem, hogy ez nem fér bele? Válasz: Bocsi, nem. Kérdés: Ha Ő elvált, és tartja a kapcsolatot a gyermekek miatt az apukával, én is mondjam azt: Bocsi, nem fér bele? Ki érti ezt a világot.... :(

Sziasztok, ismét A múlthét végén kiruccantunk, meglátogatni a mamáékat a Duna túlsó oldalán. Röpke 6 óra vonatozással - késés nélkül (hatalmas ováció a MÁV-nak :) ) - sikerült lejutnunk Pécsre. Gondoltam, lesz 2 nap nyugi, picit nyugizhatok. Hát...nem. Minden fontosabb volt, csak az unoka nem. Szóval iszonyat bosszús voltam, alig vártam, hogy vége legyen a "kiruccanásnak". Az vigyasztalt csak, hogy a törpém jól érezte magát a strandon és az unokatesókkal. Szóval nem egyhamar megyünk megint, az tuti. Talán ez a hétvége jobb lesz... :)

Olvasgatom a szimpatikus Hölgyek adatlapját. Egy némelyik érdekes számomra. 4.X-en túl nincs gyermek, és nem is szeretne vagy később. Ez számomra furcsa és érthetetlen. Az első és második dolgot megértem, néha a természet nem a barátunk gyermek+szempontból. De az utolsó? 40 után már merész dolog gyermeket bevállalni. Tudom, bagoly mondja verébnek. Igazából a volt párommal is nehezen jött össze a dolog, de ennek egészségügyi oldala volt. Sokáig terveztük, már majdnem vizsgálatok sora lett a vége, erre...bumm. Mehetünk tanácsadásra. 👏🥰 Szóval 40 felett ha az ember kapcsolatot szeretne - még úgy általában véve is - szerintem az nem úgy megy, hogy ma megismétlem, holnap már állapotos vagyok. Idő kell mindenhez, szerintem Vagy csak én vagyok ilyen kőkorszaki?? 🤔🤣

Sziasztok Napló olvasók! A mai nap, picit vicces volt számomra. Reggel szokásomhoz híven felkeltem, és elmentem dolgozni. Húúú ez aztán meglepő, ugye??? :) A munkahelyemen történt egy pici "baleset", aminek én nem tulajdonítottam nagy jelentőséget: a flex picit belecsúszott a kézfejembe, kb akkora sebet hagyott, mint egy borsószem. Meló után go haza, kaja, pici pihenés a kisemberrel. Feltápászkodunk, kimegyek az udvarra egy cigire, kisember mellettem ül és meséli mi történt vele ma. Vásárolni volt mamával, amikor hazaértek talált az udvaron egy kisfecskét ,amelyik épp repülni tanult, de olyan gyenge volt, hogy nem sikerült neki, így lepottyant. Megfogta és bevitte mamának, aztán visszakerült a fészekbe, de szegény, nem élte túl az esést, így rám maradt, hogy "elbúcsúztassuk" a kismadarat. Pici "sírhelyet" ástunk és a törpém tette bele. (Lehet egyeseknek ez morbid, de ő már 3 évesen megélte ezt, igaz az édesanyjával.) Megemlékeztünk a pici madárról. Visszaültünk beszélgetni, és ekkor észrevette a pici sebet. Kérdezi, hogy mi történt? Mondom neki: Flex-szel elcsiszoltam picit. Visszakérdez: Mivel? Szexszel? Na itt majdnem lefordultam a székről annyira nevettem. Persze kijavítottam, hogy nem, nem szexszel, hanem flex-szel, csiszológéppel. Ekkor már megértette, hogy mi az. Volt pár vidám perc, ebben a letargikus világban. Igaz mellette mindig van! 😍 Na, ilyen a gyerekszáj - és fül! 😂

Sziasztok Úúúúúújra itt. És ismét olyan semmilyen történettel. Tegnap elruccantunk kicsit pancsizni a kisfiammal meg a bátyámmal. Jó volt kimozdulni a poros kisvárosból. Szóval, nem volt az az iszonyatos, sivatagi hőség, de kellemes idő volt! Ez meg is látszik rajtunk. Apa gyogyi volt, és nem kent naptejet, mert minek az. Tök jó helyen van a táskában, meg amúgy iszonyat drága volt, vazze'. (Ez nem is igaz! :) ) Szóval pirosak lettünk mint a rák! :) Elvoltunk, telt az idő. Persze, mint egyedül álló apuka, picit szemrevételeztem a Hölgyeket is. Bocsi, hölgyek, de ez van. A lényeg: kismajmom a gyerekmedencében élvezi a hűsítő vizet, én a medence szélén - mert nem tudok úszni :) -, csinos anyuka 2 gyerkőc sok tetkó, de ízléses, nem kihívó. Lehuppan kb karnyújtásnyira mellém, a kisebbik pancsol, anya játszik vele. Egyszer csak megjelenik borotvált mellkas, rikító narancs fürdőgatya. Elkezdi mondani a magáét, hogy miért nem mehetnek be nagyobb vízbe, meg az anyu miért nem megy vele, hogy együtt legyenek. Azt hittem ledobom a tüzet, mint egy hisztis kis majom, még besérült, amikor a hölgy mondta, hogy ez nem róla szól hanem a gyerekekről, és majd megtudja, ha neki is lesz sajátja. Naaaa itt kész lettem, mint a hf. Majdnem felröhögtem, és szívem szerint ököl-pacsiztam volna az anyukával, de mivel a "pasija" olyan feldúlt volt, mint egy szántás, gondoltam nem feszítem a húrt. Szóval, úgy tűnik, ilyen pasik kellenek a nőknek. - Van gyermekem, nem gond?? - Áááá dehogy is, szeretem a gyerekeket! (Főleg amikor alszanak, addig is csend van, nem kell vele játszani, foglalkozni.) Néha én is ilyen vagyok, ezt be kell valljam. Ez sajnos a hangulat ingadozással jár. Amikor magam alatt vagyok, mert szétzúzták az érzéseim. De nem kell CSAK AZÉRT valaki, hogy a vágyaim teljesüljenek. Szóval a tegnapi nap is okozott meglepetést, de a nap végén hazatértünk, elfáradva, rommá-égve! De legalább a törpém jól érezte magát! És én is tanultam valamit. Nem tom mit, elfelejtettem... Ha eszembe jut, egy újabb naplóban leírom! Puszi pacsi mindenkinek!😎

Sziasztok Kedves Tagok! Kezdeném azzal, hogy nagyon nem egyszerű a mai világban kapcsolatot - pláne párkpcsolatot - építeni. Picivel több, mint 1 éve veszítettem el a feleségem, a kisfiam édesanyját. :( Kellett idő, amire úgy éreztem, hogy szeretnék valakit, aki elfogadja a helyzetünket. Próbálkoztam több társkeresőoldalon is, kb 0-hoz tendáló sikerrel. Már - már feladtam a keresést, mikor az élet - vagy inkább a sors az "utamba" sodort egy kedves Hölgyet, aki nem lakik a bolygó túloldalán - konkrétan 4 ház a táv :) -. Mi veszteni valóm lehet, próba cseresznye. Hát....nem jött be. :( Aztán orvosi kezelés miatt kellett járnom gyógypancsizni. Mit ad a sors??? Egy újabb lehetőség. Kedves, csinos Hölgy. A végeredmény borítékolható...ismét. A következő lány már kicsit másabb történet. Ő tudta, hogy mi a helyzet - gyerek, szülővel élés, özvegység -, itt teszem hozzá, a másik kettő még ennyit sem tudott rólam, csak passzolt. Szóval Ő egy étteremben dolgozik, amolyan családi vállalkozás-féle étterem. A kisfiammal sűrűn megfordultunk ott, mert nagyon kedvelte a lányt és a lány is őt. Egy nap azt mondta nekem, hogy a lány - nevezzük Dórinak - az anyukája. Elállt a lélegzetem, a sírás kerülgetett. Be kell valljam, nem volt számomra sem közömbös a lány. Nem zavart a korkülönbség - nincs kapuzárási pánikom -, épp a volt párjával szakított, amikor a nyakába zúdítottam, - persze az ő beleegyezésével - azt amit a fiam mondott nekem. Ledöbbent, de nem volt elutasító, sőt! S mivel én is éreztem iránta vonzalmat - sőt többet is - úgy éreztem, megpróbálom a lehetetlent. Nem tartott sokáig, még kapcsolatnak sem nevezném, de annyira jó volt vele lenni, hogy leírhatatlan. Kisvárosban élünk, bújkálni kellett, amikor találkoztunk, de nem érdekelt. Minden porcikáját imádtam, de a szemei...leírhatatlan! Sajnos túlzásba estem - és ezt nem a syexre értem -, így pattintott. Majd néhány nappal később már mással volt. Ekkor tértem vissza ide, hátha.... Hát nem! :( Sértődés lesz???? Akinek nem inge nem veszi magára! Szimpatikus Hölgy, nem a Holdon lakik. Írok egy üzenetet. Elolvassa, de semmi válasz! Ja, de az adatlapon neki elvárás az IQ/EQ. Kérdezem: MIÉRT????? Nehéz lepötyögni egy elutasító levelet? Tudom, sok férfi / nő megsértődik egy ilyenen és jön a vagdalkozás. Nnnnnaaaaa...erre találták ki a Felhasználó tiltása / jelentése "gombot"! Jaaaaa, hogy azt nem látta! Sorry, én kérek elnézést, hogy írni mertem. Az adatlapom nem túl vonzó, de őszinte embernek tartom magam. Jaa hogy az sem lényeg????? Akkor mi a lényeg? BMW? Mercedes? AUDI? 6 számjegyű fizu, de legyen inkább 7. Kacsalábon forgó pecó? Tudjátok mit: inkább legyek csóró és pár nélkül, minthogy hamis ábrándokat kergessek!