Évi, 53

Nincs könnyű helyzetben az, aki 40–50–60 évesen társat keres… de valójában nem is az életkor a lényeg, hanem a mai világ. Sokan reménykednek abban, hogy egyszer még megtalálják a másik felüket, de közben rengeteget küzdenek: önmagukkal, a magánnyal, a múlt sebeitől és rossz tapasztalatoktól terhelve. És mire újra belekezdenének egy kapcsolatba, sokan már előbb feladják az egészet, mint hogy esélyt adnának a boldogságnak... önmaguknak. Mit látsz, amikor ilyen helyzetbe kerülsz? Írom mindezt saját tapasztalatból. Ott állsz egyedül, elváltan, magányosan, minimum egy ,de inkább több , nagy csalódással a hátad mögött. Szeretnél végre egy egészséges, felnőtt kapcsolatot találni. Nézed a lehetőségeket, és egyre negatívabban látod a helyzetet. Regisztrálsz egy társkeresőre. Aztán egy másikra is. Hátha ott jobb lesz. Idővel viszont csak fogod a fejed: amit ott tapasztalsz, szomorú lenyomata annak, hol tart a társadalmunk. Próbálnál az online világon kívül is ismerkedni. De hol? Bulizni már nem jársz, kinőtted. És nem is 18–20 évesek pótszülője szeretnél lenni, hanem egy hozzád hasonló korú, érett emberrel szeretnél kapcsolódni. Olyasvalakivel, aki már szintén eleget szívott ahhoz, hogy ne akarjon újabb felesleges köröket futni. Ahogy te sem. A baráti kör? Mire családot alapítottál, gyereket neveltél, dolgoztál, helytálltál minden fronton, szépen leszűkült. Közben elkezdted jobban megismerni magadat, meghúzni a határaidat, felvállalni a szükségleteidet. Ma már a minőségi kapcsolatokra fókuszálsz ...és abból érthető módon kevés maradt. Lehet, hogy külföldön élsz. Hazavágysz, de nem tudod, ez mikor valósulhat meg. A munkahelyed olyan, amilyen: ezt dobta a sors. Az anyanyelvedet nem használhatod, és minden porcikád tiltakozik az idegen nyelven való kommunikáció ellen, mert úgy érzed, nem tudod igazán kifejezni magad. Ezért teljesen elzárkózol attól is, hogy más nemzetiségű férfival ismerkedj ... se munkahelyen, se máshol. Ott lennének még a szabadidős programok… de mivel nem jársz el, ez a lehetőség is elúszik. Mindez együtt nagyon kilátástalannak tűnik. És bár az érzésednek van alapja, mégsem kell teljesen átadnod magad neki. Az első lépés az, hogy őszintén felvállalod önmagad. Ledobod az álarcaidat, és feloldod azt a mélyen gyökerező félelmet, hogy „úgysem vagyok elég jó ahhoz, hogy szeressenek.” Mert ennek nincs alapja. Aki rendben van magával, az vonzó. Ezt megérzik az emberek, és szeretnek kapcsolódni ahhoz, akinek a közelében felszabadult örömöt vagy ritka békét élhetnek át. A görcsösség viszont sosem működik. A következő lépés: kinyitni a szemed. Nem begubózni. Élni a lehetőségekkel, amiket az élet ad. Nem leszegett fejjel járni az utcákat, hanem nyitottan, az emberek szemébe nézve. Mosolyogva. Mert az élet szép, és még rengeteg csodát tartogat neked. A harmadik lépésre nincsen garancia. De ha jól érzed magad a saját bőrödben, azzal már nyertél... akár van melletted valaki, akár nincs. A legszebb pedig, hogy amikor már nem akarod görcsösen… akkor érkezik majd... Mert a görcs nem vonzó. A felszabadultság viszont az egyik legvonzóbb dolog a világon.

Sokan nem értenek minket Nőket,hogy hogyan is működünk,hogy miképpen lehet közelebb kerülni hozzánk.... Nem a pénz, a külső vagy a luxus az, ami megnyeri egy Nő szívét hanem a JELENLÉT, a MÉLYSÉG és az ŐSZÍNTESÉG.. Ahhoz a Férfihez vonzódunk, aki ÉRTI a szívünk működését... aki nemcsak a szavait hallja, hanem a köztük lévő csendet is. Aki nem akarja megjavítani a fájdalmát, hanem ott ül vele együtt benne, emlékeztetve őt arra, hogy nincs egyedül. A Nő ott virágzik, ahol BIZTONSÁGBAN érzi magát..nem kételyek között kell örlődnie... Ott, ahol a könnyeit TÜRELEMMEL fogadják, és a sebezhetőségét GONDOSKODÁSSAL kezelik. Nem a tökéletességet keresi, hanem a jelenlétet..a mindennapjaiban... Persze, az ÉRINTÉS is számít ...egy finom érintés, egy lágy csók, egy hosszantartó meleg ölelés.. ezek azt mondják neki, hogy a Férfi által vágyott, becsült és látott. A Férfi tekintete,amiben benne van a Nő iránti vágy...az amikor úgy néz rád,ahogy eddig senkire sem még... Az érintésen túl, amire a legjobban vágyik....az a MEGÉRTÉS... Hogy ne csak a szépségéért szeressék, hanem a lelkéért.. az álmaiért... félelmeiért.. igazságáért... A valódi szerelem csendes, de kitartó. Nem a nagy gesztusokról szól, hanem arról, hogy jelen vagy következetesen, őszintén, teljes szívvel. Mert végső soron, amit a Nő igazán akar, az az, hogy ne csak a karodban tartsd őt, hanem a szívedben is... És,ha Te így viszonyulsz hozzá,akkor azt a Szeretetet kapod viszonzásul Tőle,amire mindig is vágytál....úgy fog Szeretni,ahogy Te Szereted Őt...

Amikor rájössz arra,hogy senkinek nem kell a Szeretetéért könyörögnöd,hiszen csakis a saját magad Szeretetére van szükséged.. Ez lesz az a pillanat,amikor szinte úgy érzed...megvilágosodtál... S,amikor visszagondolsz az eddigi negatív tapasztalataidra,akkor csak hálát adhatsz a Sorsnak,amiért végig járatta veled azt az utat,ami erre a felismerésre késztetett... és melléd sodorta azt a pár Embert...akik így visszagondolva a tanításodat segítették.... Mennyi átsírt éjszaka,mennyi ki nem mondott,magadba zárt érzés....mennyi remény.. mennyi könyörgés... mennyi szertefoszlott álom...mennyi csalódás....mennyi-mennyi tapasztalat,ami erős lelki fájdalommal járt... De Most már sziklaszilárd talpakon állsz...és Szereted végre Magad annyira,hogy ne dölj be olyannak,aki csak játékszerként tekint rád..mert az Élet csodás dolgokat tartogat még számodra...és nincs időd arra,hogy elvesztegesd olyanra,aki nem úgy tekint rád,mint ahogyan te tekintesz rá..

Vajon van valami bevát módszer arra,hogy mi a tuti ismerkedés receptje?? Itt arra gondolok,hogy ha követed ezt a sémát,akkor biztosan olyan Társra találsz majd,aki pont hozzád passzol... Szeritem nincs...mert mindenki más és más...épp ezért teljesen másképpen vélekednek arról,hogy számukra mi a fontos,amikor ismerkedik valakivel... Talán itt a bibi akkor is,amikor párt keresünk magunk mellé...mert van aki a lassabb tempóban hisz,hogy minél alaposabb képet kapjon a másikról....és van ,aki pár beszélgetésből le tudja szűrni,hogy valóban ő az akit eddig keresett...csak olyakor van probléma,ha két ellentétes nézetet valló oldal összetalálkozik... Egy biztos ,hogy ahhoz,hogy igazán megismerjünk valakit mindenképpen a személyes találkozások és az őszínte,nyílt komunikáció ami segítséget nyújt....de igazság szerint egy Élet is kevés ahhoz,hogy kiismerjük a másikat és szerintem kellenek az apró felfedezések ,amiket megtapasztalunk a másik félről a közös mindennapokban..és akkor lesz igazán érdekes és hosszantartó a kapcsolat.... Vicces,hogy egy társkereső oldalon filozofálok erről...de hol máshol tenném ?

Egyedül vagyok,nagyon egyedül és annyira,de annyira hatalmas a világ,ami körbevesz..csak egy porszemnek érzem magam a gépezetben... ....de valakinek talán a leges-legfontosabb kis részecske...ez az ,ami Éltet,ami vígasztal...bár sokszor bennem van,hogy feladnám....és ilyenkor képzeletben felpofozom magam,amitől kicsit észhez térek ,ami egy jó darabig úgy is marad... Nehéz leküzdeni magadban azt az érzést,hogy valahogy már nem vagy fontos senkinek...amikor fiatalon férjhez mész ,gyerekeket szülsz és a Családod lesz a legféltettebb kincsed...nem gondolsz arra,hogy ez pillanatok alatt semmivé foszlik majd....s Te döbbenten azt se tudod,hogy mihez kezdj magaddal....elevickélsz valahogy az Életben...először kapkodsz össze,meg vissza,hogy átvészeld a mindennapokat,aztán jópár év múlva,amikor visszatekintesz arra az időszakra... csak mosolyogsz a régi éneden...mert tudod,hogy az a nagy pofon kellett ahhoz,hogy most az az erős Nő legyél,akit már nem lehet csak úgy félválról kezelni.. tudom sokan átéltük ezt...nemcsak Nőként,hanem Férfiént is vannak olyan Sorsok,amik tanítanak ,megerősítenek... Jó néha egyedül,sőt kifejezetten vannak olyan időszakok,amikor nem viselnék el magam körül senkit sem...talán azért ,mert el vesztettem a bizalmamat..de hiszem,hogy létezik ebben az Életben olyan valaki,aki mellett nem választanám már azt,hogy elvonuljak az én kis világomba....

Komoly téma,bár sokan nem úgy vélekednek róla.... A mai világban már elképzelhetetlen a "holtodiglan-holtomiglan"effektus. ....mert komolytalanul és nem teljes odaadással vágnak bele egy kapcsolatba az Emberek...tisztelet a kivételnek! Azonban vannak,akik másképpen állnak hozzá a témához ,ahova jómagamat is sorolhatom... Szerintem nagyon fontos a kölcsönösség elve minden téren egy kapcsolatban...amikor az adok-kapok egyformán érvényesül...és ezt már az ismerkedési fázisra is rávetíteném... Amikor Társat keresel magad mellé ,akkor sok dolgot le kell tisztáznod előtte magadban...és az se utolsó szempont,hogy a múltadat fel kell tudnod dolgozni....mert amennyiben nem hagyod magad mögött,akkor ugyanazt a sémát fogod ismételgetni minden egyes kapcsolódásodban a másik nemhez. Sokan csak menekülnek egyik kapcsolatból a másikba,mások meg esélyt se adnak arra,hogy végre egy normális kapcsolatot alakítsanak ki...... ,ahol minden falat ledöntve saját magad körül arra törekszel,hogy a másik falai is semmissé váljanak...és igen ez mind időbe telik és rengeteg türelemre,munkára és önmagunk fejlesztésére is szükségünk van,ha valóban komolyan szeretnénk magunk mellé találni valakit....akivel az Élet igaz nem csak örömöt,hanem negatív dolgokat is tartogathat...de ,ha belegondolunk ,akkor ,ha igaz egy kapcsolat ,akkor minden nehézséget legyőzünk ketten...kéz a kézben.. amitől még szorosabb kapocs alakul ki kettőnk között... Nos folytathatnám még tovább,hisz végeláthatatlanul kifejthető ez a téma is...a lényeg a lényeg....nagy fába vágja az Ember a fejszéjét,ha a Társát keresi...akivel össze tudnak csiszolódni...a kérdés az ,hogy meg lehet -e találni....??