Évi, 53

.Szavakba öntve szerintem nem kell más csak ennyi.... ...Néha, elvonulni a világ zajától... egy Tó parton...hallgatni a tücskök ciripelését...a madarak énekét... vagy csak figyelni a felhők vonulását az égen s, közben hagyni,hogy a szellő simogassa a bőrödet..miközben a Nap sugaraival védő pajzsként körbeölel...észre se vennni,hogy beesteledett és már a telihold világítja meg az égboltot..ahol a csillagok tündöklő szépsége teljesen elvarázsol... s Ő ott van Veled...szorosan melletted..a fejed a vállán pihen...keze a kezedben... ..osztoztok ebben az érzésben ketten...s a szívetek egyként dobog a mellkasotokban....mert a lelketek már réges régen összeforrt... ...tudom,hogy Te is erre vágysz...s hamarosan átéljük újra és újra....

mint gondolnánk, és egyszer mindannyian elveszítünk valakit, akit szívből szerettünk. Éppen ezért ne félj kimondani az érzéseidet, nevess hangosan, ölelj hosszabban, és szeress úgy, mintha a világon semmi sem szakíthatna szét benneteket. Mert minden perc, amit bánattal töltesz, elvesz egy pillanatot abból a boldogságból, amit még átélhetnél valaki mellett, aki igazán fontos neked.

Amikor valaki előtt csendben lehull a páncél, és ott marad a lélek....sebzetten, őszintén, Szeretetre éhesen. Talán nem is a szerelemtől félünk, hanem attól, hogy valaki valóban meglát.... Mert úgy tanítottak minket: ne sírj, ne kapaszkodj, ne szeress túl mélyen. Így lett tele a világ olyan szívekkel, amelyek vágynak a közelségre, mégis félnek tőle.... Pedig a Szeretet ott kezdődik, ahol már nem erősnek akarunk látszani, csak igaznak. Amikor kimondjuk: félek, hiányzol, szeretlek. És minden őszinte érzéssel lehull bennünk egy régi fal. Mert a Szeretet sosem veszélyes. Csak a bezárt szívek félnek tőle. És talán a legnagyobb bátorság az, amikor érzünk... és mégsem zárjuk be a Szívünket.

Egyre nagyobb számban vannak azok a Nők, akiket már nem érdekel a Férfiakkal való ismerkedés, párkapcsolat. És ez nem csak egy trend… ez egy csendes és kollektív változás. A Nők mentálisan, érzelmileg és spirituálisan is lecsatlakoznak a Férfiakról. Nem azért, mert megkeseredettek vagy hidegek lennének… hanem mert végérvényesen kimerültek. Elegük van a csalódások állandó körforgásából. Elegük van abból, hogy olyan szeretetet adnak, ami nem talál viszonzásra. Elegük van abból, hogy olyan szerepeket kell magukra vállalniuk, amelyeket soha nem szabadna egyedül cipelniük: szerető, gyógyító, terapeuta, anya, coach..… miközben a minimumot se kapják cserébe. Egyre több Nőben, korosztályra való tekintet nélkül az exeik teljesen kioltották a párkapcsolat iránti vágyat. És nem csak a rengeteg hazugság, kamuzás vagy a hűtlenség hanem a gázlángozás(gaslighting) az érzelmi morzsák, érzelmi elérhetetlenség is. Arról, ahogyan egyes Férfiak az elején intenzíven üldözik a Nőt… csak azért, hogy elhanyagolják, vagy lelépjenek amint megszerezték. Az erőfeszítés ismeretlen nyelvvé, a következetesség pedig ritkasággá vált. A Nők belefáradtak abba, hogy folyamatosan magyarázzák, milyen bánásmódra vágynának. Belefáradtak, hogy felnőtt Férfiakat emlékeztessenek az alapvető tiszteletre. Belefáradtak abba, hogy lejjebb vigyék az igényeiket, csak hogy ne legyenek egyedül. Így hát tesznek egy lépést hátra… és ezzel egy időben egy lépést önmaguk felé. Mostanság sok Nő inkább önmagába fektet. A békét választják az üres kapcsolatok helyett. Egyedül utaznak, egyedül gyógyulnak, egyedül építkeznek. Abbahagyták a várakozást, hogy egy Férfi válassza őket… mert ők már saját magukat választották. Nem arról van szó, hogy nem akarnak szeretetet. Hanem arról, hogy nem hajlandóak beérni valamivel, ami szerelemnek tűnik, de ürességet áraszt. És amíg nem jön valaki, aki békét hoz a problémák helyett, és biztonságot a stressz helyett… tökéletesen jól megvannak egyedül is. És őszintén szólva, ez nem veszteség. Ez önszeretet és önbecsülés." A megérzések nem hazudnak.

Csak engedd meg nekik! Ha valamit vagy valakit választani akarnak helyetted, HAGYD MEG! Ha hetekig nem akarnak beszélni veled, HAGYD MEG! Ha rendben van nekik, hogy soha nem látnak, HAGYD MEG! Ha rendben van nekik, hogy mindig önmagukat helyezik előtérbe, HAGYD MEG! Ha azt mutatják meg, hogy kik ők, és nem azt, amilyennek te láttad őket, HAGYD MEG! Ha a tömeget akarják követni, HAGYD MEG! Ha megítélni vagy félreérteni akarnak, HAGYD MEG! Ha nem kérdezi a véleményed, gondolatod és mindent beleképzel, még azt is ami nincs, HAGYD MEG! Ha úgy tesznek, mintha nélküled is tudnának élni, HAGYD MEG! Ha ki akarnak lépni az életedből, és el akarnak menni, tartsd nyitva az ajtót, ÉS HAGYD MEG! Hagyd, hogy elveszítsenek. Sosem voltál az övék, mert mindig a magadé voltál. Szóval hagyd őket! Hadd mutassák meg, hogy kik ők valójában, ne mondják el. Hadd bizonyítsák be, mennyire méltóak az idődre. Hadd tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy az életed részévé váljanak. Hadd érdemeljék ki a megbocsátásodat. Hadd hívjanak fel hétköznapi dolgokról beszélgetni. Hadd vigyenek el csütörtökönként vacsorázni. Hadd beszéljenek bármiről, csak azért, mert hozzád beszélnek. Hadd legyen egy biztonságos helyük benned. Hadd lássák benned a szívet, ami nem keményedett meg. Hadd szeressenek téged.

Aki már nem akar bizonyítani. Nem kér szeretetet...ad. Nem hódol be... kapcsolódik. Nem várja, hogy megmentsd...csak hogy jelen legyél. Már nem harcol, nem játszik, nem kér kegyelmet. Mert végigment az úton. Végig sírt, végig gyógyult, végig szeretett. Megtanulta, hogy a nőiesség nem alárendelődés. Nem csendes szenvedés, nem lehajtott fej. Hanem szelíd erő, önazonosság, és tiszta jelenlét. És amikor egy Férfi ilyen Nővel találkozik, csak két út marad számára: Vagy felnő hozzá. Vagy elmenekül. Felnő... ha van bátorsága belenézni a tükörbe, amit ez a Nő tart. Ha elbírja a mélységet, az igazságot, az árnyékát. Ha dönt: a múlt kontrollja helyett az érett szeretet mellett. Vagy elmenekül... ha túl félelmetes az igazi. Ha nem tudja elviselni, hogy ez a nő nem irányítható, nem manipulálható. Mert ő már nem veszíti el magát ..sem másért, sem a szerelemért. A valódi Nő nem tökéletes. De jelen van. És tudja: az igazi szeretet nem bánt, nem korlátoz, nem kér áldozatot, nem vádol. Csak azt kéri: légy te is valódi. És ha ez most fáj tudd igazából ez is tükör.

Egy nap találkozol valakivel, aki megérti a történeted és megvéd, mert nem akarja, hogy újra ugyanazt a fájdalmat érezd.

"A Férfi a legtökéletesebb teremtmény. A Nő a legmagasztosabb eszmény. A Férfi helye a trón, a nőé az oltár. A trón magasba emel, az oltár megszentel. A Férfi az ész, a Nő a szív. Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet. A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad. A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné. Az elme bebizonyít, a könnyek meglágyítják a lelket. A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra. A hőstett nemessé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt. A Férfié a hatalom, a nőé az érzelem. A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság. A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény. A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz. A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás. A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez. A Férfi gondolkodik, a Nő érez. Nőies Lélek A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja. A Férfi: óceán, a Nő pedig tó. Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el. A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta. Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet. A Férfi templom, a Nő a szentély. A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentély előtt térdet hajtunk. A férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az Ég."❤ Victor Hugo

Van az a fájdalmas felismerés, amikor nem arról van szó, hogy a másik nem szeret... Nem arról, hogy nem akar veled lenni... Nem arról, hogy rossz ember lenne... Egyszerűen csak nincs benne több abból, amire a te lelked, tested, szíved vágyik... És ez az a pont, ahol sokan elkezdenek csendben alkudozni önmagukkal... Talán túl sokat kérek. Talán nekem kellene kevesebbel is beérnem. Talán túl mély vagyok, túl érzékeny, túl nagy az igényem a kapcsolódásra. Talán nekem kellene kisebbre venni magam, hogy beleférjek abba, amit ő adni tud... De van egy igazság, amit nem lehet örökké elhallgattatni: Nem tudod rávenni a lelkedet arra, hogy ne vágyjon arra, amire valóban vágyik. És nem is kell... Jogod van olyan kapcsolathoz, ahol nemcsak jelen vagy valaki mellett, hanem találkozol is vele... Ahol nemcsak biztonság van, hanem élő áramlás. Nemcsak megszokás, hanem valódi kapcsolódás. Nemcsak szeretet, hanem válasz is arra, aki te mélyen vagy. Mert igen, lehet egy kapcsolat sok szempontból szép. Lehet benne tisztelet, szeretet, múlt, közös emlék, otthonosság. És mégis hiányozhat belőle valami, ami számodra lényegi... Ez nem azt jelenti, hogy nem becsülöd, ami van. Ez csak azt jelenti, hogy van benned egy igazság, ami már nem tud tovább kicsire hajtogatva élni.... És talán éppen ez a legnehezebb: felismerni, hogy nem minden szép kapcsolat teljes. Nem minden biztonságos kapcsolat táplál. Nem minden szeretet tud megtartani abban a mélységben, ahol te már élni szeretnél... De kérlek, ne téveszd össze a békét azzal, hogy elnémítod magad. Ne nevezd elfogadásnak azt, amikor lassan összehúzod a lelkedet. Ne hívd szeretetnek azt, amikor önmagadból faragsz le darabokat, csak hogy beleférj valaki más kapacitásába... Mert attól még nem leszel boldog... Csak csendesen eltűnsz önmagadból és elveszíted önmagad...