Társkeresés, netrandi és egy csésze kávé

  • Beszélgetés Pálfalvi Dorottya rendezővel
  • /
  • 2018. február 1.

Társkeresés, netrandi és egy csésze kávé

A társkeresők már jól ismerik, hogy az első találkozás mindig tele van izgalmakkal. Nincs ez másképp Pálfalvi Dorottya Netrandi című színdarabjában sem, ami egy szokásos online csevegéssel indul az egyik internetes társkereső oldalon, majd hamarosan egy érdekes randira is sor kerül a közeli sarki kávézóban. A szerzőt megkértük, hogy meséljen az Első Találkozás Magazin olvasóinak színdarabról és áruljon el néhány kulisszatitkot, hogyan teltek a próbák a szereplőkkel.

Saját élményeidből merítve írtad a színdarabot?

Tudom, hogy rém viccesen hangzik, de én még soha nem regisztráltam semmilyen netes társkereső vagy randi oldalra. Azt nem mondom, hogy nem is láttam még ilyet, barátaim közül mutogattak néhányat, olyanok akik aktív felhasználók. Hát mit mondjak, elég hervasztó élmény volt. Ehhez képest, üdítő volt számomra, amikor megnéztem az Első Találkozás Társkereső, ízléses tördelésű, elegáns és jól átlátható oldalát. Úgy gondolom, hogy ez például egy olyan fórum, ahol az erre a társkeresési formára nem túl nyitott emberek is meg mernek nyilvánulni. Belenéztem a magazinba is, és sok érdekes témát találtam, amiről szerintem sokan szívesen olvasnak.

Miért írtál akkor pont erről a témáról?

Egy írót mindig az foglalkoztat a leginkább, ami benne van a levegőben. A társkeresésnek ez a formája tagadhatatlanul benne van. Az utóbbi tíz évben teljesen áttolódott az életünk a cyber világ irányába. Szinte mindent neten intézünk, a baráti beszélgetésektől a vásárláson át az ismerkedésig, mindent. Az emberek kényszert éreznek rá, hogy egyfolytában online legyenek. Mintha attól félnének, hogy lemaradnak valamiről. Pedig nem. Nekem a telefonomon nincs bekapcsolva a net, mert megőrülnék tőle, hogy egyfolytában pittyeg valamiért. Nem hallanám tőle a saját gondolataimat. Akkor ülök a net elé, amikor erre koncentrálom az időmet és a figyelmemet, de elsősorban akkor is munkára használom.

Egy színdarab a netes randizásról
Egy színdarab a netes randizásról

A darabod szereplői hétköznapi emberek, mondhatnám hús vér figurák.

Íróként és rendezőként arra törekedtem, hogy olyan hétköznapi karaktereket formáljak, akikkel a való életben is találkozhatnánk egy-egy randi alkalmával. Nyilván a dialógusokban vannak erős túlzások, hogy minél viccesebb legyen. A párkereső oldalra való regisztráció, egy igazi humorforrás a nő esetében, aki nagyon másnak akarja mutatni magát, mint amilyen a valóságban. Mire bekerül a rendszerbe, ő lesz az alig harmincas, nagymellű, szőke bombázó, miközben a valóságban vörös, dundi és persze ötvenes társkereső. Úgy formáltam meg a figurákat, és a helyzeteket, hogy lehessen a bonyodalmakon nevetni, de soha ne legyen bántó semmi ami színpadon zajlik.

Kiss Erika, elképesztően jó színésznő, aki annyira a magáénak érezte a szerepet, hogy pillanatok alatt belebújt Zsuzsi karakterébe, és eggyé vált vele. Olyan hitelességgel mondja ki a színpadon, hogy ő kozmetikus, hogy még én is elhiszem neki. Emellett persze gyönyörű, igazi nő minden porcikájában, aki mer sírni, dühöngeni, csábítani, dorombolni, szóval mindent, ahogy a helyzet épp megkívánja. A férfi figuráját játszó Simon Attila pedig brillírozik. Hála Istennek, mindenki fürdik a szerepében. A próbák is kellemes körülmények között zajlottak. Attila másfajta színházi világot hozott, mint Erika, más ízekkel, más színekkel, amit roppant izgalmas élmény volt összefésülni ebben a darabban. A pasi figurája igazából nem túl szerethető. Ő nem akar igazi kapcsolatot, inkább az a tipikus csajozós fajta, aki több kanalat tart egyszerre a levesben. Tudjuk jól, hogy a társkereső oldalakon akadnak ilyenek szép számmal. De Attila olyan megnyerő személyiség, hogy ebben a szerepben is csak szeretni lehet, és megbocsájtani neki még azt is, hogy alapvetően ilyen. Van egy epizódszerep is a darabban, egy pincérnő, aki az átkötésekben kulcsfigura, ezt Talján Violettára bíztam, aki két másik előadásomban is főszereplőként brillírozik.

A netrandi szereplői
A netrandi szereplői

Hol tartották a próbákat?

Erika lakásában, ahol szerencsére volt elég tér a gyakorláshoz. Mivel ez sokkal intimebb hely, mint egy színházi közeg, a próbák is sokkal közvetlenebbek voltak. Én egyébként is elemző alkat vagyok, szeretek a dolgok mélyére nézni és a figurákat mindig a színészek valódi érzelmeiből építem fel, mert csak így lehet hiteles a szerep. A próbán nem csak mi voltunk jelen, hanem a kis kedvenceink is. Többek között az én Lili kutyám, és Nurika, Erika imádott parányi ölebe. Két rendes színházi ebről beszélünk, akik erre szocializálódtak, tudják mikor lehet megnyikkanni, vagy pisilni menni - természetesen csak a próba szünetében -, egyébként pedig csöndben lehet figyelni az eseményeket.

Ez zömében így is történt, egészen addig, amíg el nem érkeztünk a darabnak ahhoz a jelentéhez, ahol Attilának meg kellett csókolnia Erikát. Nurikát tökéletesen kizökkentette a lelki egyensúlyából, hogy az ő imádott gazdiját valaki csak úgy derékon kapja, úgyhogy páros lábbal szökellve igyekezett megakadályozni, hogy Attila közel kerülhessen Erikához. Végül sikerült megnyugtatni, és folytattuk a darabot. Igen ám, de Nurikát nem akármilyen fából faragták, színész kutya, gyorsan megtanulta a jelenetsort, sőt a szöveget is. Innen kezdve amikor közelítettünk szövegben a jelenethez, Nurika startpozícióba helyezkedett, és a jelenetet megelőző mondatokra kilőtte magát, hogy Erika védelmére keljen. Hát mit mondjak, ezek a részek mindig kacagásba fulladtak, annyira aranyos volt. Sőt már előre azon nevettünk, hogy fog hiányozni Nurika az előadásból.

randi a kávéházban
randi a kávéházban

Hogyan fogadta a közönség a netrandi című színdarabot?

Túlzás nélkül mondhatom, hogy imádta. Az online társkeresés és a randizás most nagyon aktuális téma. Ahol eddig játszottuk, ott dőltek a nevetéstől, és nagy vastapsot kaptunk. Ebben azért nagy szerepe van a kiváló színészeimnek is. A darab tele van helyzetkomikummal. Olyan elemeket használok a darabban, amelyek annak ellenére teljesen életszerűek, hogy a valószínűségük elenyésző. De éppen ezért nagyon mulatságos, és több dramaturgiai csavarral még rá is erősítettem. Szándékosan olyan kedvteléseket, sportokat soroltatok föl a szereplőkkel, amit így együtt, ember nincs a talpán aki egyszerre űz. Az internet gyakorlatilag bármit elbír, amikor társkeresésról van szó, mivel egy magunk kreálta profiloldalon azok lehetünk, akik csak akarunk. Sokan több oldalon is fent vannak, több arccal, több személyiséggel. Valljuk be izgalmasabbá teszi a szürke hétköznapokat egy kis szerepjáték, csak nem mindegy mire és milyen mértékben használja valaki. A személyes találkozás egyébként csodákra képes, mert ott egy ponton túl mindenkinek föl kell vállalnia önmagát, hiszen nem lehet örökké hazudni és szerepet játszani.

Igen, a társkereső oldalak világában is érdemes óvatosnak lenni

Persze, de nem csak ott. Ma már egy sima közösségi oldalon sem lehetsz biztos abban, hogy mindenki az, akinek mondja magát. Gyakorlatilag a darabom szereplői is több társkereső oldalon vannak fönt, különböző profilokkal, szinte az oldal stílusához és felhasználói köréhez alkalmazkodva alakítják ki magukról a látható képet. Amikor írtam a darabot sok kérdés felmerült bennem a párkapcsolatokról, és a párválasztási szokásokkal kapcsolatban. Például elsőként rögtön az, hogy miért típusokban gondolkodunk? Ha megkérdezed az embereket, zömében van valamilyen típus, aki megtestesíti számukra az ideális társat, és mindent elkövetnek annak érdekében, hogy megtalálják az ideához hasonló szereplőt az életükben. De vajon mindig jó megoldás, ha csak a szemünkre hagyatkozunk? Ha mindig elvisz minket a látvány varázsa, sokszor belefutunk ugyanabba a csapdahelyzetbe.

A társkereső oldalokon is szerepeket játszanak
A társkereső oldalokon is szerepeket játszanak

Ha jól emlékszem, a színdarabban el is hangzik a nő szájából az a mondat, hogy típust kéne váltani...

Igen, éppen ezért. Be kellett látnia az első randi után, hogy megint belefutott a szokásos, unásig ismert csapdahelyzetbe. És hiába áltatja magát, hogy milyen jól sikerült a randi, valójában kényszermegoldások születtek mindkét oldalról, mert mindketten ragaszkodtak egy tipizált álomkép illúziójához. Úgy gondolom, hogy mielőtt rászánja magát valaki a társkeresés bármilyen formájára, le kell ülni, és alaposan át kell gondolni, hogy tulajdonképpen mit is szeretne? Párt? Társat? Szexpartnert? Barátot? Valakit, aki eltartja, gondoskodik róla? Játszópajtást? Biztonságot? Kalandot? Vad élményeket? Pezsgő életet? Nyugalmat? Persze lehet egyszerre több szempont is, de ami halálosan biztosan rossz döntés, ha valaki a kapcsolatfüggőségét akarja egy másik emberrel kompenzálni. Az a világon nem vezet sehová. Az embernek független lényként is kell tudni működni, élni, alkotni, örülni, és ha mindehhez van egy társ, akivel meg lehet osztani az ember örömét, az csodálatos érzés, de nem lehet fő szempont és életcél.

De egy igazi társ nélkül nem könnyű élni. Éppen ezért vannak fönt olyan sokan a társkereső oldalakon.

Persze, és ez egy nagyon jó fórum arra, hogy ismerkedjenek egymással az emberek. Sok esetben az egyetlen lehetőség arra, hogy új körökbe kerülhessen valaki, hiszen egy idő után a körök bezárulnak, és ahhoz, hogy meg tudjanak frissülni a kapcsolatok, új emberekre van szükség, akik új színeket, új energiákat hoznak magukkal. Én a magam részéről a személyes kapcsolatoknak vagyok a híve. Persze el lehet indítani egy kapcsolatot, akár még párkapcsolatot is az interneten, de szerintem a lehető leggyorsabban ki kell alakulnia a személyes találkozás lehetőségének. Nagyon jó ötletnek tartom, hogy programokat szerveznek a párkereső oldalak, ahol a regisztrált tagok részt vehetnek és megismerhetik egymást. Persze ez csak akkor nem okoz problémát, ha mindenki valós adatokkal, valós és nem száz évvel korábban készített fotókkal van jelen az adatlapján.

madarszínház - Netrandi
Forrás: madarszínház

Na igen, mint Zsuzsi a darabban...

De ez nem csak a nőkre jellemző, a férfiak is éppen olyan hiúak tudnak lenni, a korukra, súlyukra, mint a nők. A média borzasztó károkat okoz az emberek önértékelésében ezzel a rengeteg fotóstoppolt képpel. Szinte nem jelenik meg valós kép senkiről egy magazinban sem. A sztárok és a celebek abban tetszelegnek, hogy hetven évesen jobban néznek ki, mint húsz évesen. Nincs is ezzel semmi baj, csak az emberek azt hiszik, hogy szégyellni kell magukat, a koruk, súlyuk, ráncaik miatt. Pedig nem kell. Mindenkinek megvan a lehetőség a kezében, hogy a lehető legtöbbet hozza ki magából lelkileg, szellemileg és fizikailag egyaránt.

Köszönjök szépen a beszélgetést, ha szívesen megnéznéd a színdarabot az alábbi oldalon tájékozódhatsz a további részletekről illetve a jegy.hu oldalon megvásárolhatod a belépőket.

 

Rólunk

Az Első Találkozás, egy teljesen ingyenes társkereső oldal, ami kifejezetten a komoly kapcsolatot kereső nők és férfiak számára lett kialakítva.

Facebook

Első Találkozás Társkereső - A komoly kapcsolatot keresőknek

Budapest

Budapest

1214

Rakéta utca 33.

+36 (1) 604 3102