István, 50

Még mindig szeretném ha jönnél és bebizonyítanád nekem, hogy el tőlem soha nem mennél. Kávéval ébresztenél reggel és egy ígérettel, hogy utad már tiszta és elengedted démonjaidat minden félelmeddel. Szeretném tudni mi a kedvenc illatod úgy értem a nyári eső vagy a frissen nyírt fű a béke sóhajod, talán az évszakok illata??? Tényleg abban melyik a kedvenced esetleg a tavasz, ami új reményt kelt-e benned vagy a nyár ami a frissen nyírt fű és naptej keveréke amikor felkacsint lelked minden elrejtett e? És mit szólsz az ősz illatához lecsendesül a világ benned is és érzed ez az évszak most változást hoz A tél aromáját se hagyjuk ki, esetleg azért szereted, mert nagyon-nagyon sokat tudnál aludni Annyi illat és még több érzés kavalkád. Mond csak szeretnél velem a karácsonyfánál játszani szócsatát? Szeretném tudni hogy egyáltalán szereted-e a karácsonyt? Sütni- együtt zenére táncolva- mindenféle ízű kalácsot. kimenni a hóba hóangyalt csinálni. aztán meg hátonfekve puszit adni. utána meg hógolyókat dobálni. Mondcsak te is olyan bolond vagy mint én? Hogyha lehetne nagyot kaszálnék belőle a tőzsdén Kérlek mondd hogy szeretsz te is sokat nevetni és ha szomorú vagyok édes puszikat az arcomra lehelni. De tudod szeretnék tőled én is néha kávét kapni az ágyba szükségem van nap, mint nap szemedben a csillogásra, hogy te is annyira vársz engem mint most Én Te Rád, hogy te nekem, én meg neked lehetek a csodád!!! Tudod azt mondják nincs ilyen, minden hazugság, ne higyj nekik, nem ismernek... számomra ez a valóság. Amit szeretnék ahogyan szeretnélek nem ördögtől való mindenkiben megvan és hidd el ez a része senkinek sem elpusztítható.