Balázs, 43

„Ezer-mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik.” ...No, ehhez az utazáshoz keresek társat. Megosztó személyiség vagyok. Értem ezalatt azt is, hogy szeretném megosztani mindazt az örömet, nehézséget, kikapcsolódást, ami az enyém. A múltamat és jövőmet, azaz: az életemet. Természet, kirándulás, hegyek. Kerékpározás, korcsolyázás, úszás, társasjáték. Hosszú séták és beszélgetések. Korán kelés. Klasszikus mobiltelefon. Tervek. Pontosság. Rendszeretet. Megbízható. Érzelmes. Kertművelés, saját gyümölcs, zöldség. Kávé (nem saját termés :). Ínyenc. Szeret nagyokat és ízleteseket enni. Csípős. (Ételek, megjegyzések egyaránt.) Szívós alkat, szívós – egyesek szerint makacs – természet. (Amúgy nem vagyok makacs, és ebből a véleményemből nem is engedek!) Megéli a keresztény értékrendjét. Kevés barátja van, de azokra bármikor számíthat. Te is tartozhatsz közéjük! ;-) Szeretteiért tűzbe tenné a kezét. Sokszor a rosszakaróiét is. Kulcsfontosságú számára a bizalom, és tudnod kell, hogy ezt nála egy életre eljátszhatod. Jobban szeret táncolni, mint amennyire tud. No, ez lennék én. Ha olyan férfit keresel, – aki már az első randevúra két szál vörös rózsával érkezik – akinek az izmos mellkasán a széles vállára hajtott fejjel bármikor megpihenhetsz – aki sok mindent elért már az életben, de akinek egy vérbeli nő azért még hiányzik – aki egy lakatosmestert és kőművest megszégyenítő ügyességgel maga barkácsolta össze a háztartását – és aki a te kedvedért nem hagyja ott a mosatlant a mosogatóban és a szennyes ruhát az asztalon (vagy fordítva :) ... akkor idejében szólok: Nem én vagyok az. Szívós alkatom van; alkatomhoz képest fizikailag is többet bírok (és többet is eszem) az átlagembernél – de nem vagyok izompacsirta. Ettől függetlenül gondolatom arra, hogy legyen, aki bármikor megpihenhet a karjaimban. Ízig-vérig nőre, társra gondolatom – függetlenül attól, mit értem el idáig az életben. Valakire, akivel közösen építhetjük egymást, magunkat és a kapcsolatunkat. Nem a te kedvedért teszem rendbe a ruháimat és mosogatok el, hanem azért, mert alapjában véve rendbarát vagyok. Szeretem a kertművelést és büszke vagyok minden saját tervezésű/készítésű dolgomra. Ami viszont szakmai gyakorlatot igényel, azzal inkább mesterembert bízok meg. Végül: Első találkozásra nem viszek virágot – hiszen még nem is ismerlek –; két szálat pedig főleg nem, mivel jól tudom, hogy vágott virágnál a páros szám a befejezettségnek, azaz a végső búcsúnak a jele. Derűs napot! :)

Fenyő, az örökzöld... Igazi ro...

Puszta véletlenből találtam rá...

... és utánanéztem, kik is ők....

A bakancslista

A Viskó (Wm. Paul Young)

A tű a szénakazalban (Ken Foll...