Róbert, 46

Megpróbálnám a lehetetlent, hogy megtaláljam életem párját. Akivel egymás agyára mehetünk, de közben jóban-rosszban kitartunk a másik mellett. Magamat nyugodt természetű embernek tartom, és próbálok önzetlenül segíteni, akinek csak tudok Jött az élet: tessék itt egy lehetőség, tessék itt vagyok, élj! Te: nem érek rá, annyi dolgom van! A csekkek, a mosnivaló, a határidő... Jött az élet: gyere, mutatok neked valami szépet, a világ gyönyörű, hatalmas hegyek vannak, végtelen tengerek, napfelkelte és erdők csendje! Gyere, megmutatom! Te: nem érek rá, nem mehetek, éppen rengeteg tennivalóm van, talán majd később! Jött az élet: megmutatom neked a szerelmet! Itt van, oda adom neked, a tied, nyújtsd ki érte a kezed! Te: sajnálom, de nem lehet, félek tőle, nem lehet. Jó lesz itt nekem, magammal, nem lehetek éppen most szerelmes, talán majd máskor! Jött az élet: játssz a gyerekeddel, mutasd meg neki milyen jó élni, milyen jó itt lenni! Te: dolgoznom kell, pénzt keresni, sok pénz kell, nincs időm. Jött az élet: legyél végre boldog, legyél végre szabad, élj végre jól, tied vagyok, neked adom magam, csak menjél végre és csináld azt amit szeretsz! Te: annyi a baj, a gond, a keserűség. Hogy lehetnék boldog? Hogy lehetnék szabad? Mert gyermekkoromban, mert az anyám, mert a főnököm, mert a volt párom, mert a múltam, mert amit nem lehetett, mert, mert, mert.... Jött a halál: menni kell. Lőrinczi Emese