János, 54

Először is szeretném a kételyeket el oszlatni! Én úgy érzem hogy lezártam, és el engedtem a volt kapcsolatomat, de nagyon sokan nem teszik ezt meg. Talán nekik is segítség ez az írás. Az a véleményem, hogy ahogy a párkapcsolatokban, úgy a tárkeresésben is elharapódzott egy gondolkodásmód, miszerint, ugyanúgy tárgyiasítjuk a párválasztást, ahogy a hétköznapjainkat is éljük. Hosszú évek óta működő kapcsolatok mennek tönkre mert nem vagyunk hajlandók foglalkozni vele. És itt most nem arra gondolok, hogy felhánytorgassuk a párunk hibáit, Hanem arra, hogy esetleg magunkon változtassunk, leüljünk és megbeszéljük a problémákat, kompromisszumot kössünk. Tárgyiasítunk mindent. Ha elromlik a porszívó fogjuk és kidobjuk. Ha elromlik a mosógép kidobjuk veszünk másikat. Ugyanezzel a gondolkodással, ha nem vagyunk tökéletesen megelégedve a párunkal mit teszünk? Sajnos mostanában hajlamosak vagyunk Őt is lecserélni. Pedig még lehet, hogy közös munkával javítható lenne, de nincs időnk energiát fektetni bele, és esetleg szembesülni kéne a saját hibáinkal is. Eszünkbe sem jut hogy esetleg mi is hibásak lehetünk azért hogy így alakult. Elválunk, és nem tesszük rendbe a dolgokat a fejünkbe, hiszen szentül meg vagyunk győződve, hogy csak a párunk volt a hibás mert megcsalt, vagy alkoholfüggő lett. Holott ezeknek a dolgoknak, az esetek nagy többségében előzménye van. Sosem egyik pillanatról a másikra mennek tönkre a kapcsolatok. Ha időben észrevennénk, És mind ketten szeretnénk rendbetenni a dolgokat, Nagy eséllyel megtudnánk menteni akapcsolatot. De salynos már úgy hozzászoktunk, hogy esélyt sem adunk a másiknak. Tehát (KIDOBJUK) Aztán természetesen rögtön szükségünk van valakire. Igy aztán felmegyünk az internetre, és elkezdjük keresni a "másik felünket", de most már nagyon odafigyelünk, hogy milyen párt választunk, hiszen az "élet dolgaiban sokkal tapasztaltabbak vagyunk". Teljes figyelmünkel arra koncentrálunk, hogy a leg megfelelőb embert válasszuk. Minden részletre odafigyelünk, és a legkissebb hibánál azonnal töröljük. "Mi az hogy 5 percen belül nem válaszol! Hogy hogy másképp gondolkodik valami (teljesen semleges) témáról mint én! Ó hát ennek nincs olyan végzettsége mint nekem. stb... És nincs idő kivárni, hogy valójában milyen ember is Ő, hanem esetleg egy mondatából levonom a következtetést, és már pörgetek is a következő személyre. Az eszünkbe sem jut, hogy egy kapcsolat alapja az egymás iránti szeretet, az egymás iránti tisztelet. Vagy az hogy esetleg mi sem vagyunk tökéletesek. Nem az érzelmek, hanem az egyébb igényeink irányítanak, és a szerint választunk. Ha sikerül is találni valakit, mire észbekapunk, már egy ugyanolyan rossz kapcsolatban vagyunk benne mint az előző volt. Véleményem hogy az embernek előbb magában kellene rendett tenni. Észrevenni és kijavítani esetleges hibáit. Aztán nagyobb eséllyel lehetne elkezdeni párt keresni.