Piroska, 64

Páratlan vagyok a magam nemében . Nem tőlem származik, de az ars poetikam Gyűlölöm a birtokon belüliek biztonságát, az érdektelenség nyugalmát, a közös megegyezések higgadt becstelenségét, az okosságot, amely szemet huny az árulásra. Én féltékeny vagyok! Nekem van mit féltenem. Nekem nem barát kell és nem vitára, kirándulásra és kiállításra, szombat estére, vagy vasárnap délutánra, időtöltésre alkalmas barát. Emberre van szükségem! Az őrültségben is társra, aki előtt vetkőzhetek akármilyen ruhára és felvehetem legdíszesebb csupaszségemet, aki még jobban szeret, ha csúnya vagyok és elesett. Akire nem kell tekintettel lennem se utcán, se négyszemközt a csendben közénk rakódó idő múlásában megkeseredetten. Aki bárhová eljönne velem és bárhol megmaradna. Akinek párna helyett fejem alatt karja, akit én altatok, aki felébreszt engem.