Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon! Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom! Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap! Várj, ha nem is jön levél innen néhanap! Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már, És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már! Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el, Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell... Ha lemondtak rólam már lányom és apám, S jó barát már egy sem vár, te gondolj néha rám! Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük, Várj te változatlanul, s ne igyál velük! Várj reám, óh átkelek minden vészen én! Aki nem várt, majd rám nevet: szerencsés legény! Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt, Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt. S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok: Várni tudtál rám, ahogy senki sem tudott.

Szeretem az èletet. Elègedett ember vagyok. Olyan tàrsat keresek,aki tisztàban van sajàt maga èrtèkeivel,ès meg is van elègedve önmagàval.

Két gyermekemmel élek. Szeretnék végre boldog lenni

Sziasztok szeretném megtalálni az igazit remélem megtalálom