Rossz.

@Matild: Szia! Igen,két teljesen különálló értelmezés a féltés és a féltékenység. A féltés érzését mindnyájan ismerjük. Féltjük szeretteinket,gyermekeinket,szüleinket,közelálló rokonainkat,barátainkat,aki-k környezetünk,életünk részéhez tartozik,s természetesen párunkat. A féltékenység teljesen más fogalom,érzés. Ahogy említettem,nem ismerem a féltékenység érzését,de van intuícióm,s ismerősök által elmesélt,átélt tapasztalataik alapján össze lehet rakni a képletet,mit élnek át lelkükben a féltékeny típusú emberek. Magánvéleményként nagyon sajnálom ezeket az embereket,mert teljesen megmérgezik magukat.

@Gabriella: Szia! Igen, rögtön levettem első mondatodból, szavaidból, megtapasztaltad, átélted a féltékenység érzetét. Nem lehetett kellemes érzés számodra. A hátulütője sajnos az, hogy aki egyszer ezen keresztül ment, feltétel nélkül sosem fog többet bízni a másikban. Mindig ott fog bujkálni benned a kisördög, még úgy is,ha próbálod palástolni párod előtt, de lelkedben örökre meg fog maradni. Lehet szépíteni, kimagyarázni, ezt nevezik önmegnyugtatásnak, illetve úgy fogalmaznék, önámítás. Azt szoktam mondani, az a kötél, ami elszakadt, lehet rá csomót kötni, de új már sosem lesz....! A szakadék mindig kettőtök között fog maradni, a seb idővel begyógyul, viszont a heg ott marad. Azt szoktam tanácsolni,saját magunknak nem szabad ,,hazudni",becsapni Szerencsére magam még nem éltem át ilyen helyzetet,viszont ismerőseim körében,nem ismeretlen számomra a szituáció. Sok hasonló eset tanúja voltam.

Sziasztok! Meglep ez a féltékenységi témakör,s kicsit el is gondolkoztam ezen. Nem ismerem a féltékenység érzetét,szerencsére,sosem voltam féltékeny típus. Valószínűleg azért nem,mert kapcsolataim,amik voltak jól működtek, s bíztunk maximálisan egymásban,és nem voltak,illetve,nem adtunk egymásnak okot bárminemű féltékenykedésre. Én azt mondom a féltékenység egy ,,Betegség" ,s arról nem beszélve,mérgezi a kapcsolatot! Egy jól működő kapcsolatban elengedhetetlen az egymásiránti bizalom. S ha ez megvan mindkét fél részéről nincs ok féltékenynek lenni a másikra. Ahogy fent is említettem,ilyen problémáim sosem voltak az életemben. Természetesen adódna kapcsolatomban egy olyan helyzet,hogy visszaél a bizalmammal,abban a pillanatban tenném lapátra. Második esélyt nem adnék,mert úgy gondolom aki egyszer eljátszotta a másik bizalmát onnantól kezdve nincs visszaút!

Féltékenység? Mi az? Nekem ismeretlen, sose voltam az és az exeim sem adtak rá soha okot. A kapcsolat vége egyszer sem a megcsalás volt. Ha valakit társul választok, megbízok benne. Rám sem voltak féltékenyek mert megmondtam hogy én nem csalok. Ez egy becsületbeli kérdés. Ha már nem szeretem, megmondom neki. Ha pedig szeretem, hogy a csudába tudnék egy másikkal sz.xelni? Legutolsó udvarlómmal viszont, még az elején, azért (is) szakítottam meg a kapcsolatot mert féltékeny volt és birtokló. 55 évesen először történt velem, szörnyű ézés volt, fullasztó. Számomra a féltékenység egy méreg, ami meggyötri mindkét felet.

Nekem az a tapasztalatom, ha valaki hirtelen féltékeny lesz (látszólag ok nelkul) az általában maga lep felre. Eleg árulkodó jel...