Éva, tőled kellett megtudnom, hogy nem vagyok férfi. :( Eh, elszúrtam, nem olvastam el az előttem lévő hozzászólást, csak utólag.

Kedves Zsolt! Azért mert 50+ évesek vagyunk, nem azt jelenti hogy nem változunk! 3 éve szakítottam, azóta rengeteget változtam. Toleránsabb lettem de tudom azt is mi az amit abszolút el fogok kerülni jövendő társamban. Talán a legjobb dolog az hogy már nem vagyok kétségbeesett hogy senkit se fogok találni. Kívácsisággal szemlélem az életet miközben átérezem azt a jót amit ad: a gyerekemet, a barátok/páciensek szeretetét, a sport eufóriáját, egy finom ebédet, a szép virágokat és még sorolhatnám. Jövendő társam valahol van, tudom és amikor megtalálom, új dolgokat fog hozni az életembe. Valamiről le kell mondanom de helyette lesznek új élmények, érzések, összekacsintások. Hasonló lesz neki is: amikor megismer, lehet hogy egy kaput fogok nyitni neki egy eddig számára ismeretlen világra. Agata Christie írta önéletrajzában: amikor ő volt fiatal, az 1900-as évek elején, a lányok álmodoztak arról hogy férjhez fognak menni és hogy a jövendő férj foglalkozása alapján milyen életük lesz... kíváncsiság és izgalom volt ebben a várakozásban. Hasonlót érzek én is. Várok kíváncsian és izgatottan... Remélem érthető amit írtam.

@Krisztina: Igen. A neten sok dolog nem jön át. Pl: emocionális dolgok, mimika, hangsúly, egy-egy gesztus, testbeszéd... ami a személyes kapcsolatok "építéséhez" nélkülözhetetlenek. De ez egy ilyen "rideg" felület". A modernkor szülötte. Úgy vélem, ha nem tudom, ki vagyok, mit szeretnék 50 felett, már sose fogom megtudni. Mindamellett az ember változik külső hatások miatt is. Pláne változik, ha új kapcsolatba lép, hisz mindenkinek megvannak már a rigolyái. Kompromisszum hegyeket kell megmászni. És sokan már ettől is megriadhatnak. Hisz az elmúlt évtizedek alatt akár már többször megjárták ezt az utat. Szóval, mire úgy véled, végre megtaláltad önmagad, egy új kapcsolat szinte lenulláz mindent... :) Új szokások elfogadása, új kompromisszumok, új közösség, annak elvárásainak megfelelni gondolatás... De ne vedd magadra, általánosságban írtam.

@Zsolt: értem. Én 5 éve vagyok fenn társkereső oldalon. Itt is látok olyan férfiakat, akiknek 2-3-4éve ugyanaz a profilja. Én biztosan nem a fiatalkori önmagamat keresem. Az elmúlt 5 évben nagyon sokat dolgoztam azon, hogy megismerjem saját magam és a másik nemet. Hibakeresés helyett elfogadás, problémák azonnali megoldása helyett, más kontextusba helyezés vette át a szerepet az életemben. Fotó alapján történő kiválasztás gyakran tévút. Érdekes volt hallani azt, amikor nemrég azt mondta nekem a már korábban említett férfi, hogy teljesen más a hangom, mint amit a fotóim sugallnak. Itt se hangsúly, se mosoly, se élet nincs az írásokban. Mindenki saját lelkülete egy gombját izzítja be, amint olvas egy hozzászólást "Egy idősödő, nem fiatalkori önmagát kereső nő" írását olvashattad 😉

@Emese: Kedves Emese! Miből gondolod, hogy a férfiaknak nem állnak rendelkezésre ideiglenes kapcsolatok? Akár 10-30 évvel fiatalabb hölgyekkel is? Nem is tudom, hány millió férfi hűtlenégről olvashatunk... A magam nevében írhatok csak, annak idején valóban párt akartam keresni az ilyen felületeken. Aztán rájöttem, teljesen felesleges. A hölgyek többsége maga se tudja, mit szeretne valójában. A mostani újráledésem ezen az oldalon csak az oldal által küldött email miatt történt. De amit látom, semmi nem változott. Nem is tervezem, hogy sokáig maradok. Hisz az itt diskuráló férfitársaim pontosan abba futottak bele, ami miatt én is abbahagytam a netes társkeresést.

@Krisztina: Nem tudhatom, mit keresnek, hisz maguk sem tudják. Fiatalkori gondolataikat? Bosszúhadjáratot a férfiak ellen...? Passz. Annyit tudok, hogy egy-egy arc évekig fenn van az ilyen oldalakon. Több ezer férfi látta őket, tán írtak is nekik, nem talált párt... Hm...