Kedves Jácint! Semmi okod az aggodalomra. Mindannyian hibázunk,vagy a másik másképp gondolkodik.Vannak hibáink ,amiknek a tűréshatára mindenkinél más. Van akit bosszant valami,van aki észre se veszi. Ez ugyanaz hogy beirom ne dohányozzon a férfi.Közbe kulturáltan elfogadom ,vannak ennek is mint mindennek fokozatai. Van hogy engem nem zavar olyan dolog ,ami másnál kiüti a biztositékot. Az hogy látunk embereket együtt egy kapcsolatba,még nem biztos hogy boldogok is. Állandó változásokon tanulófolyamatokon haladunk előre,mindenki a maga ritmusa s kedve szerint.Van aki gyorsabban veszi az akadályokat s van akinek több időre van szüksége. Talán az lehetne a jó, ha mindkét ember a maga ritmusában tud haladni,a másik noszogatása nélkül. A kommunikáció mindennek a nyitja,ha megtudják beszélni őszintén. Érdekes az is amikor az elején még csak apró szivességeket teszünk,s utólag ezek a végén hatalmas elvárásokká fordulnak át.

Húúú, köszönjük, hogy ezt szóba hoztad :) Nem gondolnám magamról, hogy ne lehetne jó kapcsolatom, mert tudom, hogy az ami fontos volt és elromlott, mi miatt romlott el (ma már tudom, hogy ennek több okból nagyon is így kellett lennie). Magasra teszem a lécet?? Igen, mert én is tudok sokat adni egy kapcsolatban, már ha... S a gond nálam itt kezdődik igazán :) Ha valakivel el tudok/tudnék jutni odáig, hogy meg tudom őt szeretni, akkor - bármit is fogalmaztam itt meg!! - elfogadom őt - és a lehetőségeit - majd olyannak, amilyen valójában (merthogy erről szól az igazi szeretet :) Csakhát valahogy el kellene jutni odáig :) A dzsinn, arra a kérdésemre, hogy mostanában tartogat-e nekem a sors egy igazi társat, azt válaszolta, hogy még nem... nos, akkor mostanában a kivárásra játszom. Mert vagy én nem vagyok még elég érett arra, hogy felismerjek és megbecsüljek egy igazi társat, vagy aki az lehetne még nem regisztrált ide :) Ennyit önmagamról :) Jácint Kedves! Én is azt mondom hogy az egészségesnél szigorúbb vagy önmagadhoz. Ugyanis az, hogy eddig befuccsoltak a kapcsolataid, nem jelenti azt, hogy a jövőben is így kell ennek lennie. De ha mégis, akkor minden kapcsolatból tanulunk, minden kapcsolatban továbbfejlődünk és kezdjük megtanulni, hogy minden kapcsolatért két ember a felelős, kezdjük átlátni azt, hogy ahhoz hogy a párunk tiszteljen, becsüljön, szeressen, nekem is tisztelnem, becsülnöm, szeretnem kell önmagamat (és maradéktalanul megbocsátani az elmúlt kapcsolatokban elkövetett hibáimat). Sőt idővel egyre hamarabb rájövünk arra, ha már megint a "rossz partnert" (kihasználós, követelőzős, erőszakos, kisajátítós, végtelenül önző,...) vonzottuk be az életünkbe és egyre gyorsabban képesek vagyunk szeretettel továbblépni. S igen, ennek a tanulási folyamatnak a következménye valószínűleg az is, hogy túl sok minden, az amit megfogalmazunk, mint elvárást. De ez egyáltalán nem baj, mert ha az igazi, valódi társunkkal találkozunk akkor - remélhetőleg - képesek leszünk ezeket sutba dobni :)

Jo ez a tema, nyilvan ha megkerdezunk barkit, azt fogja mondani, h az elvarasai teljesen jogosak, nem is erti a kerdest😁 Eloben egyszeru: latod, beszelsz vele ---- tetszik/nem tetszik. Itt meg beallitod, h ki az akivel egyaltalan hajlando lennel talalkozni😆 Arrol nem is beszelve, amikor vki akkor is megtetszik, ha kivul esik a bejelolt parametereken, vagy szimpatikusak vagytok, megsem tortenik semmi -- ezeket mar kiveseztuk mashol.

Sziasztok! Nem is igazán tudom hogyan kezdjem el, mert nem szoktam ilyesmiket írni, de valamitől a bizonyos "bicska" kinyílt a zsebemben, Olvasgattam a fórumot. Beszélgetnek az emberek arról, hogy milyennek kell lennie egy jó kapcsolatnak. Beszélgetnek arról, hogy egy randin milyen elvárásoknak kell-, vagy épp nem kell megfelelni. Érdekes kontrasztra lettem figyelmes. Egyrészt az első kibékíthetetlen ellentét az, hogy egyedülállók, akiknek tönkrement a kapcsolatuk beszélgetnek arról, hogy milyennek kell lennie egy jó kapcsolatnak. Ez mégis hogyan jön össze? Ez számomra kissé furcsa. Nekem is volt már jó néhány kapcsolatom, de mivel eddig mindegyik befuccsolt, így egyre tanácstalanabb vagyok. Emiatt semmiképp sem mondanám meg, hogy hogyan is kell jól csinálni és mi a jó kapcsolat titka, mert lövésem sincs róla. Mint itt a legtöbb embernek. (Természetesen kivétel azok az emberek akik önhibájukon kívül veszítették el a társukat pl.: özvegyek, nyilván rájuk ez nem vonatkozik) Másodrészt a probléma, amit látok az, hogy az adatlapokon fel vannak tüntetve mindenféle kritériumok, hogy pl. mik a kizáró okok. (sportolás, testsúly, magasság stb.) Ezen okok egyike sem szokott egy kapcsolat váló oka lenni, legalábbis az esetek többségében nem ilyen dolgok miatt mennek szét a párok. Nem hallottam még olyanról, hogy valaki nem sportolt rendszeresen vagy nem volt megfelelő a testmagassága és ezért lett volna rossz a párkapcsolatuk. Körülbelül 2 éve kezdtem bele az online párkeresésbe, eddig sajnos sikertelen a projekt. Mindenesetre arra gondoltam, hogy ez a felvetés, amit fentebb leírtam, az is számíthat esetleg némi figyelemre. Kit tudja? A lehető legszebb napokat. Kérem kapcsolja ki...