Kedves Reverencia! "Az én házamba beszöknek időnként egerek, pókok, legyek, szúnyogok, poloskák stb. Nem fogadom be őket, de nem fogják fel, hogy nekik nem a házban van a helyük, hanem kívül tágasabb..." Ezzel teljesen egyetértek.Én sem szeretem egyiket sem,az egerektől főleg rosszul vagyok.Megteszek mindent,hogy házon kívül maradjanak. Azt írod, sajnálod azokat az állatokat, amiket lakásban tartanak és nem a természetes élőhelyükön. Pörgess vissza egy picit,ott írtam erről a témáról és a süninkről. Nem biztos, hogy mindig az ember az oka a lakásban tartásnak,ha az állatok beszélni tudnának,lehet, hogy elmondanák, nem bánják a "fogva tartást". A sünikét,miután már tudott enni rendesen,pl. csontit,legyet, próbáltuk szabadon engedni Anyukáméknál a kertben, ahol több sün család is élt. Nem lehetett,reszketett, mint a nyárfalevél, hol a lányom, hol az én nadrágom szárába kapaszkodott, fogta a szájával. A játszótéren is félt, ha levitték a panellakásból a gyerekek. Ő bennünket fogadott el családjának. Így van ez sok cicával és kutyussal is,családtagok. Az én kutyám is előbb lép be a bejárati ajtón,mint én. Azt tudja, ajtón belül, hol a helye, de jobban szeret a közelemben. Nem erővel van benn a házban, sőt... :)

Három macskám van,volt akinek ez problémát jelentett.Hát...a macskák még mindig itt vannak....🤣

Nekem volt rengeteg féle állatom. Baromfik, papagájok, kutyák. A kutyáknál szégyenlem de nem sikerült a tartásuk. Szerettem nagyon őket. Családtagként bántam velük. De kezdő voltam a tartásukból. Nem gondoltam arra hogy minden kutyának változó a terület igénye. Főleg úgy hogy láttam udvarakban is nagyobb méretű kutyát. Husky keverék kutyákat hoztam haza az előző gazdájától. Aminek tulajdonsága hogy óriási terület kell. Régen szánhúzásra használták. Mindig amikor kellett elvittem állatorvoshoz. De szöktek. Néztem, próbáltam módszert találni hogy ne szökjenek. Természetesen minden nap sétáltattam őket. De szöktek. Az se sokat segített hogy a szomszédomnak a lány kutyája az utcán futott. Mert mentek udvarolni. Az egyik kutyám füle sebes lett. Az állatorvos fertőtlenítő folyadékot/szert előírt. Illetve vitaminokat. Kezeltem vele. De elhunyt. A másik addig szökött míg valahol befogták. És elhunyt. Mai napig hiányoznak. És okolom magamat is. De próbáltam mindent megtenni hogy jó gazdájuk legyek. Elköteleztem magam hogy fejlődjek. Vettem könyvet a kutyák tartásáról. Amiben benne van minden tulajdonságuk. Ha egyszer lesz újra kutyám csak olyan fajtát vennék meg ami arra van kitenyésztve hogy kis házi kedvenc legyen. Ezalatt gondolok például Selyemkutyára, vagy a Spánielekből is van ilyen kutya. Illetve sorolhatnám mert több ilyen fajta kutya van. És tanultam a hibámból. Baromfikat illetve Papagájt sikerült jól tartanom. Jelenleg a Papagájok jobban mozgatnak meg. Gyerek koromban mikor még meg volt a Blue Sky Studios. Kiadta a Rio filmet. Azóta imádom a papagájokat. A Rio 2-őt már moziban néztem. Akkoriban volt meg az első papagájaim. Gyönyörű szépek voltak. Sokszor rá repültek a vállamra. Meg nagyon szerették amikor megsimogattam őket.

@Emese: Kedves Emese tisztellek azért, hogy édesapád kutyáját magadhoz vetted. Az állatoknál jobb antidepresszáns nem létezik. Talán még a természet. Egy kutya mindig örömet okoz, ha szomorú vagy megvigasztal, ha jókedvű vagy játszani hív. Egy macska más, öntörvényű. Viszont az nem igaz, hogy a gazdájához nem ragaszkodik. Csak hát a maga módján.😅🤣😂

Kedves Zsuzsa, Hát igen... egy dolog szeretni az állatokat, másik gondoskodni róluk. Én sose gondoltam rá hogy veszek egy kutyát. Egy kutya olyan mint egy gyerek (ugyanúgy kell gondoskodni róla) és abból nekem van már egy 😀 Bubinak megpróbáltam egy nyugdíjas gazdit találni de egy nagy testű, fekete és 10 éves kutyát senki se akart. Ezért jött ide velünk... még jó hogy van kert. Napközben unatkozik szegény de még mindig jobb neki mintha a kutyatelepen élne egy ketrecben. Ő is olyan szívfacsaróan tud nézni mintha egy hete nem enne... amikor fáradtan vagy rosszkedvűen megyek haza, ott terem és addig ugrál körülöttem amíg jól meggyimakolom (megdögönyözöm) miközben el is felejtem mi bajom volt 10 perce.

@Emese: 100%-ig meg tudom érteni a fiatal férfit. A saját állatának és környezetének rendbetétele még a gazdinak sem igazán öröm, hát még olyannak aki ezt csak kényszerből vállalja be. Miután volt kutyám tudom, hogy egy hosszú nap után hulla fáradtan, néha szakadó esőben erőt kellett venni magamon, hogy este megfutassam a parkban. De olyan sóvárgóan tudta nézni a pórázát, hogy muszáj volt "engedni az erőszaknak."😅 Nem kell mindenkinek szeretni az állatokat, ezért is jó ezt a legelején letisztázni.