Teljesen normális. Hiányoznak a szokások, nem az ember. A szakítás után szörnyen fáj az ember szíve, főleg ha nem ő hozta a döntést hanem elszenvedte. Ekkor lehetetlennek érezzük de a hiányérzet, a fájdalom el fognak tűnni idővel. Ha valaki olyan helyeken császkál ahol ex szerelmével volt, olyan zenéket hallgat amik rá emlékeztetik, újraolvassa a szerelmes leveleit stb., lassítja ezt a folyamatot. Szerintem az ex társsal kapcsolatos dolgokat csak akkor jó megint elővenni amikor már nem fájnak és ez évekbe is kerülhet. Szerencsére az emberi agy olyan hogy inkább a pozitív élményeket raktározza el.

Sziasztok! Igazából túl tettem magam a szakításon. Csak mégis néha rám tör hogy hiányzik. Remélem hogy boldog. Én akit szeretek mindig a boldogságáért próbálok mindent megtenni. Persze azért igyekszem magamért , a céljaimért is mindent megtenni. De még mindig rám törnek a közös emlékek. Ilyenkor mindig vissza tekerem az üzeneteket oda mikor még együtt voltunk és olvasom. És hiányzik. Ez normális dolog lehet? Vagy csak nekem vannak ilyen szintű érzelmeim , hogy néha nagyon hiányzik?