@Ági és @Mindenki Egy párkapcsolatban csakis gondoskodásról lehet szó... Uralkodásról semmiképpen sem. Előfordul, hogy az egyik fél az irányító // irányítóbb szerepet tölti be, hogy kicsit abb // agilis // határozottabb, de semmiképpen sem lehet uralkodásnak nevezni azt. Egyszerűen jobban átlát dolgokat, jobb ező, jobban boldogul a hivatalos ügyek intézése területén.... Úgy csinálja mindezt, hogy nem nyom el Téged és Te is belátod, hogy a párod jól csinálja a dolgokat.... És ez Neked kifejezetten jól esik, mert könnyebb az életetek... Ez egy együttműködés: amíg Ő ezt és ezt csinálja, addig Te ezt és ezt csinálod... Egyensúlyban, összhangban és nagyon nagy szeretetben egymással. További gyönyörű napot kívánok Mindenkinek! Üdvözlettel Marikától

Ez nekem inkább egyfajta "agresszív" értelemben vett terelgetésnek tűnt így, ahogyan azt ide leírtad és nem az elfogadó és egyben a jól szeretés jeleiként . E-mögött nem gondoskodást érzek, hanem inkább nem megfelelés vezérelte idomítást. Esetleg még bizalmatlanságot is az irányomba. Egy felnőtt ember így max az alap élettapasztalatokkal még nem rendelkező, butuska kisgyerekkel viselkedik és nem egy kész és minden tulajdonságában elfogadott és így szeretett felnőtt emberrel. Pl egy felnőtt embernek szabadjon már önállóan eldöntenie azt, hogy mivel fog elközlekedni A-ból B-be és ha ő úgy döntött, ahogyan, akkor azt fogadja is el a párja, hiszen azt a döntést a szeretett párja hozta meg. Engem nagyon zavarna, ha valaki a döntéseimet folyamatosan megkérdőjelezné, felülbírálná, hiszen ezeknek a döntéseimnek köszönhetően tartok ott az életemben, ahol vagyok. A Norbi álláspontját osztom én is a témában, szerintem is vadászatként tekintett az illető a párkeresésre és kereste azt a gyengébb jellemű embert, akit a saját elképzelt nőideáljára formálhat.

Érdekes kérdés. Szerintem is-is. Van, aki gondoskodásnak érzi és imádja, ha így bánnak vele. Másnak pedig fojtogató és napokig sem bírja. Ilyen szempontból is össze kell illeni.

@Ági: Volt barátnőmre pont illik a leírás.Saját bevallása szerint minden férfi azért szabadult tőle,mert rendesen rájuk telepedett,fojtogatta őket a szeretetével.De azért még megpróbálta,hátha én eltűröm...Tévedett.Ez a tipikus esete annak,mikor valaki a történtek ellenére sem hajlandó változtatni,inkább vadássza az áldozatokat,hátha valamelyik elég megalkuvó lesz.

Sziasztok! Egy eszmefuttatást szeretnék Veletek megosztani. Volt egy párom, 2,5 évig voltunk együtt, de nem laktunk együtt. Nagyon tetszett, hogy mindenben segített, apró ügyek intézésében (nem napi bevásárlás, stb.), étteremben mindig rendelt desszertet, hogy vigyem haza; ha sokáig dolgoztam, megjegyezte, hogy: "Tessék pihenni!". "Tudta", hogy mennyi hülyeséget csináltatnak velem a munkahelyemen, és hogy ezt nehezen viselem, mert nem vagyok elég erős. Eleinte ez nagyon imponált, hog ymilyen figyelmes. Egy idő után kezdett zavarni, hogy helyettem dönt rólam. Apró dolgok: barátnőimmel találkoztam, ne menjek busszal, hív nekem taxit; a desszertes dolog; a szó használat, hogy inkább utasított, hogy mit csináljak, mert az úgy lesz jó. Tudom, hogy nem könnyű velem, mert én meg elég önálló vagyok, erős, öntudatos egyéniség. Utólag azon kezdtem gondolkodni, hogy Ő csak gondoskodni akart rólam (ezt mondta) vagy irányítani. Az én érzésem, ahogy ezt megéltem, inkább az utóbbi. Eleinte tényleg úgy éreztem, hogy milyen figyelmes, mindenre figyelt ("ebédeltél?, vacsoráztál?), de idővel kezdett zavarni. A kapcsolatnak vége lett, nem (csak) ezért. Nem tudom, mennyire sikerült leírnom érthetően a helyzetet, azért kíváncsi vagyok a véleményekre.