Ha meg volna a hajlandóság a kedves hölgyekben arra, hogy esélyt adnának a megismerkedésre, nyilván nem lenne görcsös, erőltetett. De mivel úgy általában rengeteg levelet kapnak (ki többet, ki kevesebbet), így teljességgel lehetetlen egy-egy személyre jobban fókuszálni, mert mindig van esetleg jobb. Jól ki van ez találva. Már maga a kérdés felvetése ellentmondásos: hogyan kell nem nagyon akarni? Ha nem nagyon akarom, akkor nem akarom, nem? 🙂 Ha folyamatosan eltűnnek ismerkedés közben, vagy eleve esélyt sem kapok, akkor előbb utóbb tényleg nem fogom akarni...ez ilyen. Hiányolom a kedvességet, érdeklődőságot, bizalmat. Ha ezek nincsenek meg, persze, hogy elmegy a kedvem és már nem akarom.

Szia Valéria, nem szabad feladni. Bár tudom mennyire nehéz, mindenkinek valami más miatt. Engem pl mostanában egy volt tanítványom biztat, hogy ne adjam fel. Oltóponton találkoztunk múltkor a regisztrációnál.

@Péter: Kedves Péter! Valóban van mindig érdeklődő? Talán csak nem érzékeljük? Olvasva a másik hozzászólásodat, és megkaptam a választ! :)

@Valéria, szia. Elhiszem, hogy a férfiak többsége nem szeretne nagyobb energiát ráfordítani az ismerkedésre, sajnálom. Azonban nem mindenki ilyen felületesen kezeli az ismerkedést. Én pl nagyon örülnék, ha volna olyan hölgy, akivel akár több témáról is el tudnék beszélgetni. Ne az legyen, hogy pár fotó alapján ítéljenek meg, ez olyan degradálóan hat. Nekem az a problémám, hogy lehetek bármennyire tájékozott, érdeklődő, kedves, figyelmes, sajnos ilyen helyen háttérben marad. Hidd el, a férfiak jó része éppen az érdektelenség miatt már egyre kevesebb energiát fektet bele az ismerkedésbe. Részben ez vezet ahhoz, hogy egyre felszínesebbé válik az ismerkedés. Én abban bízom, hogy lesz újból valamilyen személyes találkozás, beszélgetés, közös program. Örülnék egy kerékpáros kirándulásnak vagy ha tényleg lesz nyitás, akkor múzeumos városnézős programnak. Régebben tárlatvezetőként dolgoztam Balatonfüreden, sok emberrel találkoztam, ismerhettem meg. Szerintem akkor lehet nem akarva megismerni valakit, ha olyan környezetben vagyunk, ahol hasonló érdeklődésű emberek vannak. Van egy közös kapcsolódási pont. Leírom a saját esetemet. Elég fárasztó nap volt a múzeumban, ahol dolgoztam. Esős fülledt nap, sok látogató érkezett, csoportok. Két igencsak szimpatikus tanárnő külön idegenvezetést kért és vagy jó másfél órán keresztül beszélgettünk. Először persze a kiállításról, majd aztán a szakmai dolgokról, mivel történelem tanár vagyok eredetileg. Tényleg megvolt az a hangulat, hogy a végén meg mertem kérdezni, hogy volna-e kedvük este a sétányon tovább folytatni a beszélgetést. Elmosolyogtak és azt a választ kaptam, hogy igazán értékelik a bátorságomat, viszont másnap mennek haza Debrecenbe, így sajnos nem aktuális. Hát ez van. Egy másik társaságnál meg az egyik lányt a következő héten Veszprémben salsa órán megismertem és egymásra nevettünk, hogy mi már ismerjük egymást.

@Péter: szia. Hidd el a nöknek is ugyan olyan nehéz párt találni.igaz h irnak a pasik.de szinte egy szavas.mondatos leveleket.udvarolni nem akarnak.söt a legtöbb csak kellemes idötöltést szeretne.

Teljesen egyetértek Lajossal, beszélgessünk, ismerkedjünk, nyugodtan, görcsölés nélkül! Mi nők előbb-utóbb megtaláljuk a, ahogy ő mondja: "fehér szőrű lovagot" 😀 mint ahogy a férfiak is rátalálnak majd az ő királylányukra!