@Krisztina: Ez egy nagyon érdekes történet. Én is képtelen lennék heteken át sziporkázóan levelezni. Talán rám szokták mondani, hogy jó hallgatóság vagyok, ami levelezésben kifejezetten hátrány. De van akihez csak az ilyen tipus illik.

Kismet = végzet Török szó mely állítólag Nelson admirális utolsó szava volt a trafalgari csatában. Ha azt hisszük hogy mindent mi döntünk el, a mi cselekvéseink, tévedünk. Nem mindent tudunk befolyásolni. Kicsit tenni kell, kicsit sodródni az áramlattal. Évek óta van egy páciensem, gimnáziumi tanár, nagyon értelmes és művelt ember, mellesleg kellemes külsejű is. Rendszeresen jár hozzám kezelésekre amik alatt mindenről szoktunk beszélgetni, így tudtam meg hogy 8 éve (!) szingli. De csak tudomásul vettem, sosem gondoltam rá mint férfire. Most hogy felébredtem Csipkerózsika-álmomból és újra van életkedvem, eszembe jutott hogy milyen jó lenne megint látni, hallgatni őt amint érdekes témákról magyaráz...de most már máshogy néznék rá...mint potenciális vőlegényre. Meg is jelent - a barátnőjével/ élettársával! Azalatt az év alatt találtak egymásra amíg én kómában voltam. Mit mondjak? Végzet! Láttam hogy milyen boldogok együtt és csak örülni tudtam neki. A sors így akarta, nem ő lesz az enyém hanem valaki más.

Jártatok úgy hogy, egy illetőnek írtatok levelet és tetszett neki és szimpatikusnak talált? a válasz levelemre írta hogy , tetszett amit írtam neki és jó lenne megtudni azt is milyen hatással lehetünk egymásra valamilyen közös programon akár. gyors reagáltam rá és elkértem elérhetőségét.kb 3 hét telt el, és egy másik vonalon komolyabbra fordult valakivel az ismerkedése. nem nagyon figyelte a leveleket ezután. szóval létezik a jókor jó helyre megírt levél? meg fordult a fejemben mi lett volna ha előbb vettem volna fel vele a kapcsolatot. (ki tudja lehet én lettem volna az igazi neki)