@Ferenc, nagyon jó írás!! A földön járó valóság.:) Férfi szemmel.

Laci! Ez konkrétan az életem összes területére kihat. Szó szerint mindenre!!! Úgyhogy nekem nem okoz gondot a jelenlegi helyzet (karantén), meg nem is félek tőle. Mivel úgy sem mozdulok ki, és ennél sokkal brutálisabb dolgokon mentem keresztül... (fizikailag is a gyógyszerek miatt) - konkrétan többször voltam a halál szélén... Egy kis koronavírustól nem ijedek meg. Amúgy is sűrűn mosok kezet és odafigyelek a higiéniára valamint az immunrendszerem erősítésére.

Alapvetően igen. Most így vírus-szezonban kevésbé. :)

Igen persze érdeklődő szemmel kell járni. Volt pár ilyen esetem. Pl. Egy vonaton utaztam a fiatalemberrel. Korán reggel volt én elszundítottam a vonaton ő meg már ott kiszurt magának. Egy 40 perces vonat út volt majd metrózás vagy buszozás a sulimig. A szallagavatós szallagom a táskámra volt tűzve amit ő még a vonaton megnézett , hogy hová is tartok. Mikor leszálltunk a vonatról nem mert leszólítani csak követett, kicsit ijesztő volt azért mert én éreztem hogy valaki néz és jön utánnam. Majd a buszról is leszállva összeszedte a bátorságát és leszólított persze úgy mintha pont azt az utcát keresné ahol a sulim volt. Na onnantól kezdve megszünt a követő figyelő érzés megnyugodtam🙂☺ jött velem a suliig és tök jót beszélgettünk. Végülis ennyi maradt belőlle. Miután végeztem elhívott teázni, sajnos én akkor már a tételekre a tanulásra és a vizsgáimra koncentráltam így kapcsolat nem lett belőlle. De jó volt megmaradt nem felejtettem el.

Mivel ritkán utazom tömegközlekedéssel, így eleve kevés lehetőség adatik, viszont az előző hozzászólások adtak egy jó ötletet mivel lehetne egy ilyen helyzetben a szemben ülő figyelmét felkelteni miközben a telefonjába van merülve, feltéve ha nincs zsinór a fülébe dugva és hall. :) Tény, hogy minden csillagnak együtt kell állni, hogy ilyen szituáció előforduljon.

Beáta írta: "Ismerkednék buszon vagy vonaton, de én nem mernék kezdeményezni ilyen helyzetben. Ha egy férfi megszólítana és szimpatikusnak találnám, akkor beszélgetnék vele." - Beáta, ott a pont. Pont ilyen vagyok!!! Csak nálam ez annyira durva (annyira zavarban vagyok és rosszul érzem magam emberek között - közben pedig nagyon sok szimpatikus, vonzó lányt látok), hogy még ha netalán tán engem nézne valaki, azt sem venném észre. Eleve rá se nézek senkire, így nem is találkozhat a tekintetünk. Sajnos mint már rengetegszer írtam, ez nálam egy betegség miatt van így. Nem tudok mit tenni ellene, mert annyira durva a helyzet, ez még a pánikbetegségnél is durvább. Vagyis nem, mert ott rosszul van az illető. De ez teljesen más.... Egyszerűen menekülnék onnan, de nem tudok. De ez nem pánik, láttam már pánikbeteget múltkor a pszichiátriai gondozóban pánikrohammal: fuldoklott, rosszul volt, alig kapott levegőt meg azt mondta annyira fáradtnak érzi magát, hogy úgy érzi, összeesik. Pont akkor voltam bent a dokinál, mikor szóltak neki hogy valaki rosszul van. Azért tudom, hogy mi volt. Nálam ilyen nincs, én egyszerűen csak bénázok olyankor, mert annyira zavarban vagyok (tegyük fel ha dohányboltba kell mennem - mert ott kérni kell), hogy szerintem full hülyének néznek. Szó szerint úgy kapkodom össze amiket megvettem meg a tárcát hogy ne kelljen beszédbe elegyedni, szó szerint hanyatt-homlok menekülök a helyzettől. Akkor el tudjátok képzelni, mennyire mernék megszólítani valakit!! :D