Csabi, 42

SZABAD AZT ÉREZNED, AMIT ÉRZEL! Kegyetlen világban élünk. Az emberekből mintha kihalt volna az empátia... Régen már azért is aggódtam és magamon éreztem a fájdalmát, ha csak belegondoltam egy másik ember élethelyzetébe vagy bizonyos szituációkba - legyen az bármi. Pl. éhezés, szomjazás, fuldoklás, és bármi ami rossz, szinte magamon éreztem. De azt vettem észre, hogy ahogy teltek-múltak az évek, az emberekből kezdett egyre jobban kihalni az empátia. Millióan aláztak meg, stb.. Így bennem is kezdett kihalni az empátia és hatalmas falakat emeltem magam köré mivel úgy éreztem, és a mai napig ezt érzem: hogy nem tudok önmagam lenni anélkül, hogy sérülnék. Ezért én is egyre érzéketlenebb, kegyetlenebb, bunkóbb, és érzékenyebb lettem. De mindenkinek mások a megküzdési módszerei — és sajnos vannak olyan emberek, akik azzal fedik el, hogy ők hogy érzik magukat, hogy önjelölt szakértőként neked írják elő, hogy hogyan szabadna érezned magad, és hogyan nem. Aztán jól rád is szólnak, ha nem úgy viselkedsz, ahogy — szerintük — kéne. Például: "Ne örüljél, mert másnak nagyon rossz ám most! Nem szabad azt mondani, hogy veled történtek jó dolgok is az idén, mert hát milyen érzéketlen vagy! Nehogy posztolj szép képet a hétvégi sétádról, mert ezzel az ORRA ALÁ DÖRGÖLÖD mindenkinek, hogy te el tudsz menni sétálni, miközben van, aki ki se léphet a lakásából! Hát én most nagyot csalódtam benned." - közben pedig nem tudja azt, hogy az életem 99,99%-át itthon töltöm, vagy csak nagyon rövid kimozdulást és nagyon ritkán teszek meg... Ez az egyik fajta reakció. A skála másik végén pedig nem azért kapod a lebarmolást, mert egy rövid pillanatra jól érezted magad, hanem pont ellenkezőleg: azért, mert éppen valami nehézséged van, vagy rossz hírt kaptál, és úgy döntöttél, hogy szükséged van ezt kommunikálni és megosztani másokkal. Akkor jönnek az ilyenek, hogy: "Most mit pattogsz? Másnak ennél sokkal nagyobb baja van! Hálásnak kéne lenned azért, amid van, nem itt sajnáltatni magadat. Tudod hányan cserélnének veled, ha ez lenne a legnagyobb problémájuk? Maradj szépen csöndben és tedd a dolgodat." - Sajnos az utóbbi hibát én is nagyon sokszor elkövettem.., Illetve mindkettőt: Ha valaki éppen kicsit jól érezte magát amit megosztott velem, /én meg nem/ (mondjuk nálam ez mindennapos), vagy elkezdett "nyavajogni" akkor meg nálam is elő jön mindig az "Örülj ha csak ennyi bajod van, ha a helyemben lennél, megtudnád, mi a magyarok Istene!" Szóval igen, nagyon sokszor elkövettem én is ezeket a hibákat... Ha az emberert nem értik meg és évekig csak a pofonokat és megaláztatásokat kapja, bármilyen jó lelkű ember volt, egy idő után sajnos kezd kihalni belőle az empátia, kezd hideggé és egyre érzéketlenebbé válni... A valóság az, hogy nem fogod tudni összeszorított foggal elnyomni azt, amit éppen érzel. És még ártasz is vele magadnak. Miért tagadnád meg magadtól, hogy éppen tudsz örülni valaminek? Miért tiltanád le magad arról, hogy csalódott legyél valami miatt? Miért nyomnád el a feszültséget, hogy aztán váratlanul, egyszerre törjön elő belőled? Attól nem leszel jobban, hogy lehetne ennél rosszabb is. Persze minden reakció egyéni, és minden ilyen panaszkodó a saját konkrét helyzetét, a saját elvárásait fogja kivetíteni másokra. Így persze nem hogy nincsen konszenzus, minden ellentmond egymásnak. Igenis bőghetsz olyan dolgon, ami triviálisnak tűnhet mások tragédiájával szemben. Nem kell szégyellned magad és nem kell mentegetőznöd emiatt. EMPÁTIA SAJÁT MAGADDAL SZEMBEN Fontos, hogy bármilyen érzést is találsz magadban, legyél empatikus magaddal. Ne beszéld le magad a saját érzelmeidről azzal, hogy neked ilyet nem szabad, meg jobban kéne tudnod viselned a helyzetet, stb. Szabad azt érezned, amit érzel. Szabad szomorúnak lenni. Szabad lesokkoltnak lenni. Szabad kétségbe esni. Szabad dühösnek lenni. Szabad kilátástalannak látni a dolgokat. És ugyanígy szabad örülnöd a jó pillanatoknak. Szabad nevetni. Szabad sírni. Szabad sírva nevetni. Szabad reménykedni. Szabad azt érezned, amit érzel. EMPÁTIA MÁSOKKAL SZEMBEN A másik oldalon ne felejts el empatikusnak lenni másokkal. Arra gondolok, hogy másokra is terjeszd ki az engedményt, hogy érezhetik azt, amit éreznek! Ez azért fontos, mert mindenki másképp küzd meg és más kapaszkodói vannak. Ami másnak veszteség, lehet hogy neked triviális, és ami másnak nem értékes, lehet, hogy neked meg az a mentsvárad! Ha mindannyian megengedjük magunknak és másoknak is azt, hogy azt érezzék, amit éreznek, és abba kapaszkodjanak, amibe éppen tudnak, akkor nem születhetnek meg azok a fajta kommentek és beszólások, amik abból indulnak ki, hogy “ha én ezt most jól viselem, akkor biztos mindenki más is”, meg hogy “ha más rosszul van, akkor ne legyen, mert lehetne nagyobb baja is”. Ezekben a megjegyzésekben ugyanis pont az hiányzik, hogy tekintettel legyenek a másik emberre. KOMMUNIKÁLD-E, VAGY SEM? És hogy kommunikáld-e bárki másnak, hogy neked most ebben a helyzetben hogy érzed magad, és mibe tudsz kapaszkodni? Ez 100 százalékban a Te döntésed! Nos hát az én esetemben sokszor azt érzem, hogy jobb ha nem.. :( Azt hiszem, ezeken nekem is és mindenkinek érdemes elgondolkodni!!!