@Csaba: Oh, nagyon szépen köszönöm:-) Örülök, ha így látod.... A két vödröt viccnek szántam .... További gyönyörű estét kívánok! Marika

@Csaba: Kedves Csaba! Nem akartalak feldühíteni.... Viszem.... 2 vödörrel megyek, az egyikben a víz jéghideg lesz, a másikban 35 fokos víz lesz, fürdősóval. További gyönyörű napot kívánok! Marika

@Emese: Első és legfontosabb az okostelefont ballisztikus pályára állítani. Eldobni minél távolabbra, de legalább is amikor utcán, tömegközlekedésen, bevásárlóközpontban van az ember, akkor ne legyen semmi köze a telefonhoz, ne legyen az egyed fülében fülhallgató. Mindez azért, hogy a másik szemébe lehessen nézni, egyáltalán észrevegyük a másikat. Következő javaslatom a woke ideológiával való leszámolás. Nem, a másik ember megnézése nem zaklatás, hanem lehetőség az ő megismerésére, a vele való kapcsolat felvételére. Nonverbális kifejezése a szimpátiának, vonzódásnak. Akkor is, ha ez egyirányú, legfeljebb a másik fél nem él a lehetőséggel. Nyilván nem valamiféle grimaszolásról, meg kellemetlen fixírozásról, bámulásról beszélek. Érdemes figyelni a másik tekintetét, fürkészni, észrevesz-e. További gondolatom - itt már én elbukok -, ki kell lépni a komfortzónából. A legnagyobb probléma a szürke hétköznapokkal van. Munka, utána valami eledel vásárlása, majd haza, és így tovább. Érdemes nézni programokat, azokra elmenni. Minimálisan tanulni táncolni, az olyan mozgáshülyék, mint amilyen én is vagyok, bátran járjanak többször kezdő tánctanfolyamra. Standard, latin, boogie-woogie. Amit Mária írt, az szerintem már extrém műfaj, mint a bungee jumping. Erre van valós példám. Egyszer egy volt kolléganőm feltűnően csinosan ment be dolgozni. Meg is jegyeztem, hogy nagyon csinos ma. Mármint akkor. :) Mondta, igen, mert szakított a barátjával. Meglepődtem a válaszon. Aztán mondta, hogy így szokta, ha magánéleti szomorúság éri, kiöltözik, amitől önmagában is nő az önbizalma, jól érzi magát, nem mellesleg jó eséllyel felszedi valaki, s probléma megoldva. Kutyaharapást szőrével. Én nem lennék képes rá, nem vagyok ehhez elég erős. Ahogy írtam, férfiak lehetőleg kerüljék a szandált, zoknival tilos, öltönyhöz nincs rendben az edzőcipő, nőknek előnyös a szoknya, de nem edzőcipővel. Valamint a mosoly csodákra képes. Sajnos én keveset mosolygok, nem érezném magam őszintének. Nem teszem minden mondatom elé, hogy „szerintem”, akinek ez a becsípődése, bátran képzelje oda. Ha én írom, akkor nyilván szerintem.

Aug 23 és szept 6 között otthon leszünk a gyerekkel, tehát ha meg tudunk egyezni egy időpontban, ott leszek. Mindkét hétvégén van egy kurzusom de este 7 után szabad vagyok.

@Csaba: Nagyon szépen köszönöm! Ahogy látod, én nem azért írok ide valamit is, hogy másokat bántsak, megsértsek vele ... Ezt garantálni tudom. . Sajnálom, hogy Neked ez jött le.... Az én szakmáimban az embert -lelki síkon a feje tetejétől a kis lábujja legkisebb idegsejtjével bezárólag tisztelek .... Ez az alap, ahol bántás kizárt. Teljesen egyértelmű, hogy a döntő többség szeretetre, tartós kapcsolatra gondolatik... Két lábon járó szeretetgombócok.... Addig viszont nagyon nagyon ki kell tartani:-) Látom, több alkalommal is, hogy nagyon nem érted a lényeget: minél jobban részletezed az egyedüllétet, annál inkább ártasz magadnak és a többieknek.... Az én mondtaim nem arról szólnak, hogy ne tudnám, milyen rossz egyedül és milyen nehéz lenne sok embernek .... Tudom és érzékelem, itt és a gyakorlatban is: miért van annyi mozgási probléma?! A lelki problémák tüneteit lehet megtapasztalni: izomcsomók, állandó fájdalom, kialvatlanság.... Az a lényeg, hogy ezen felül kerekedj... Saját technikáid legyenek arra vonatkozóan, hogy ne mindig ezen kattogj.... Már megint egyedül vagyok és miért vagyok egyedül??!!! Ezt kell elkerülni, mert ezzel nagyon ártasz magadnak és másoknak is..... Főleg lelkileg és itt a bejegyzéseimmel nagyon nem ez volt a célom .... A Te álláspontodat olvashattuk az előbb, az enyémet is... Nem szégyellem, hogy rendkívül pozitívan, talán sokak számára nagyon idegen pozitivitással állok az egészhez ... A szakmáim ártalmai ... Megítélésem szerint teljesen fölösleges elkeseredni, vannak hullámvölgyek, ez okés, de tartósan .... Ne tedd, legyen kellő önbizalmad és tedd meg a Tőled telhetőt. A találkozót is azért írtam ki, hogy kimozdítsalak Benneteket:-) Hogy lássátok egymást, élőben.... Ez egy fantasztikus dolog... Itt csak JÓ dolgok történhetnek Veletek, ha nem is azonnal, de idővel... Hit nélkül semmit sem ér az élet.... Akkor bízni, amikor a leglehetetlenebb.... Ez a lényeg. Az élet is azt diktálja, hogy erősnek kell maradni, kell, hogy legyen tartásod.... Te csak ne kételkedj, állj a dolgokhoz pozitívan.... Légy szíves:-) Ne akarod, hogy sokan szomorkodjanak!

@Tünde és @Mindenki: Sziasztok:-) Szerintem ezt ne kérdezd meg, sokkal inkább bízz magadban... Még pedig nagyon: ha nem bízol magadban, akkor az pont nagyon nem jó.... Magad miatt és kérlek szépen, hogy ne haragudj meg rám, hogy őszintén írok Neked és sok sorstársadnak.... Csak jót akarok... Rendben?! Jó, van olyan időszak és vannak olyan időszakok az ember életében, amikor nagyon nehéz... Sőt még érzékenyebbé válik az ember.... Ezen felül kell kerekedni: helyezd a fókuszodat más dolgokra.... Nem mondom, hogy ez könnyű, de talán, ha nem annyira koncentrálsz a társkeresésre, akkor egyszer sikerrel jársz.... És járj rendszeresen ide-oda, ahová van kedved elmenni:-) Keress programokat, fedezd fel a közvetlen környéket és a távolabbi környéket, csak azt tedd, amihez kedved van... Itt is vannak társak, akik hasonló korúak és talán van kedvetek együtt elmenni ide-oda.... Botanikus kert, gyalogló-labirintus, virágkiállítás.... Remélem, hogy egy kicsit tudtam segíteni: és ne felejtsd el, hogy drukkolok, hogy minden a terveid szerint alakuljon... P.S.: Ha Rád talált a Szerelem, akkor megígéred, hogy azt megosztod velem és Velünk is:-) Nagyon boldoggá tennél vele..... Szeretettel üdvözöllek: Marikától