Jó olvasni Benneteket :)

Sziasztok! Mea igazad van, bár, ha jól értem a kérdés a párkapcsolatokra vonatkozik elsősorban. (?) Én ebből a szempontból gondolkodtam el a kérdésen. Lelkitárs, kinek mit jelent ez? Nagy általánosságban tekintve, ha valóban lelkitársnak érezzük a másikat és Ő is minket, akkor összetartó erő kell legyen, sőtt fel sem merülhet a kapcsolat bontás szerintem. Abban az esetben, ha az egyik fél nem tartja a másikat lelkitársnak, vagy nem ugyan azt gondolják, mit is jelent ez, akkor a kapocs kioldódhat. Sokszor a vonzalom félre vezeti az embert és sokszor, csak akkor döbben rá, hogy ki is volt a társa igazán, ha elveszíti, de mint Mea is írta, nem kell a szó szoros értelmében "lelki" társnak lennie. Annyira sok félék vagyunk és annyira befolyásol minket, hogy kivel sodor össze az élet...Milyen hatással vagyunk egymásra. Az élet javarészt szerintem saját magunk megismeréséről is szól, nem csak a másikéról. Minden kapcsolat csiszolás, finomítás és a "lelkitárs", mint olyan, elvárásainktól függően, sokaknak csak egy misztikus mese lehet, sokaknak gondolatálom, és keveseknek talán valós történet :-) Ritka szerencsések azok, akik kölcsönösen, zsigereikben érzik az összetartozást, a mindenben osztozni akarok veled érzést, a bizalmat, önzetlenséget, empátiát a másik iránt... De hoppá, ez már mást jelent... 😃

Fellapoztam a fórum beszélgetéseit, nekem is eszembe jutott egy mindenki számára (talán nekem még inkább) fontos kérdés: A társkeresést mint azt tudjuk, manapság már külön tudományágként is kezelhetjük hiszen annyiféle kritériumnak/elvárásnak kell megfelelni, és sokszor még ez sem elég. Ezen gondolatmenet végén fogalmazódott meg bennem a fent említett kérdés. Mert mi van akkor, ha abba a szerencsés helyzetbe kerülsz életed során amikor találsz valakit akivel igazán megismerhetitek egymást mint embert, ezáltal magadról is sok olyat tanulsz amire eddig kerested a választ, mégsem találtad. Én úgy gondolom ha ez nem jön létre két ember között, nem is igazi lelki társak, hisz ki mer manapság mélységében megnyílni a másik előtt? Azok az apró kis titkok ugye... De az, hogy két ember ezen területen úgy passzol mint egy ketté tört tányér, amit össze illesztenek sajnos nem biztos, hogy elég manapság. Attól még eltérhet a világról és a saját életükről alkotott nézet. Például az egyik fél a biztonságot, a megállapodást tartja fontosnak. Gyerekeket szeretne stb, a másik viszont nem szeretne gyereket, nem szeretne megállapodni, mert nyitva szeretné hagyni a lehetőségek előtt az ajtót. Ez csak egy példa, biztos sok mást is fel lehetne sorolni, de vajon képes lehet rá az ember, hogy ezeken felül emelkedjen és a másik embert válassza? A fenti példa nem a legjobb, mert ebben az esetben kompromisszum nélkül nem lehet mindkét fél kedvére tenni, de pont ez a szöges ellentét a legjobb módja érzékeltetni a kérdés lényegét.