@Gyöngyi: Kedves Gyöngyi, nagyon köszönöm, nem az én érdemem, hanem a géneké :) Igen, nem kell nagyon erőlködni aztán lesz valahogyan. Nem adom fel, de nem is ez lesz a fő dolog. Én is biztatlak, hogy ne add fel. Zoli

@Katalin: "Viszont ezeknél a pároknál nincs félre lépés se, mert nagyobb legbelül a félelem és leginkább attól félnek, hogy valami jó lesz, boldogság kerül az életükbe...." Attól félnek - akár jogosan is - hogy végül két szék között a pad alá esnek... Zoli

Én ismerek több ilyen párt is. Mindenhol a gyerekekre, megszokásra, egzisztenciára hivatkozva nem lépnek. Viszont ezeknél a pároknál nincs félre lépés se, mert nagyobb legbelül a félelem és leginkább attól félnek, hogy valami jó lesz, boldogság kerül az életükbe....

@Emese: Köszönöm szépen. Nagyon szépen írtad le azt, amit csak most, hogy szingli lettem, kellett megértenem. Ez a fránya nemek harca... Most kiragadom a félreértett összebújást - ebből hatalmas sértődés lett a vége - mindkét fél részéről. A baj az, hogy nem azt a magyarázatot adják, hogy most csak egy őlelésre van szüksége, inkább jön a támadás hogy mindig csak "az" kell nekünk - és ez hogy hogynem, de veszekedéshez vezet. Ha sok hasonló helyzet alakul (lehet más a tárgya) , ez előbb-utobb rombolja a kapcsolatot, rombolja az egymással szembeni viselkedést. Mert a nő ezeket nem felejti el, de a férfi igen. A nőben csak az marad meg hogy ő egy uális eszköz, a férfi viszont mindig próbálja bizonyitani hogy igenis vonzónak találja a párját, és frusztrált lesz a visszautasítások miatt. Egyre több téren kezdenek alakulni nézetéltérések, viták, stb. És ezzel máris elindul a spirál - bár ha belül vananak nem veszik észre, mert az elején csak lassan forog, de a végén már egy hurrican tölcsér lesz belőle. Akkor már nehéz kiugrani a hurricanból és elgondolkodni hol rontották el. Ha ki is ugranak, addigra már mindketten belefáradtak a forgásba, szédülnek és fáj a fejük csak ha rágondolnak. Mi ilyenkor a megoldás? Szét kell menni - választják legtöbben. Ezt nem csinálom tovább, ennek semmi értelme... Vagy hatalmas akarat kell hozzá, le kell ülni és megbeszélni. Ha mindketten egyformán akarják, újra lehet kezdeni. Szerencés esetben már (másképp) figyelnek egymásra, mert már sokkal jobban ismerik egymást, mert volt merszük kivülről is szemlélni a kapcsolatot. Én most is azt mondom, hogy ha megvan a nyilt, asszertív kommunikáció, egy ilyen esetből lehet tanulni, és legközelebb tudjuk, hogy ilyenkor mire lenne a Nőnek szüksége, és el tudjuk különíteni a vigasztaló ölelést a túlfűtőttől. Sajnos sokszor van az, hogy a Nők szerint nekünk, férfiaknak, ezeket tudnunk kell, vagy legalább érezni. Nem, nem tudjuk. Ezt otthon nem nagyon lehet tanulni, ezt a kapcsolatban kell megtanulnunk. Ráadásul minden kapcsolatnak más a dinamikája, hiába volt előtte nem tudom hány más kapcsolatunk, azt a folyamatot újból és újból kell kezdenünk. Ahol lehetséges, ahol megkapjuk a tananyagot. Ez persze a Nőkre is érvényes - bár azt mondják hogy minden férfi egyforma :), de mégsem az. És most jön egy lehetséges válasz az eredeti kérdésre: a fenti felfordulás lehet egy külső oknak a hatása is (pl munkahely miatti stressz, szorongás, stb). Az a fél aki nem közvetlen érintett, abban bízik, hogy hamarosan jobb lesz, a külső hatás megszünik és akkor "visszakapja" az élete szerelmét - ez lehet években is mérni és talán a külső ok sosem szűnik meg, vagy még jobban erősödik. Próbál segíteni, de minden erőfészítése csak olaj a tűzre. Közben a másik azért marad a kapcsolatban, mert így kényelmes, kap némi vigasztalást, és a stressz és szorongás mellett nem marad ereje sem harcolni a kapcsolatért, sem kilépni belőle. Így kialakulhat a patthelyzet. Intimitásnak nyoma sincs már nagyon hosszú ideje, az egyik fél frusztrált emiatt, a másik ideges mert neki erre már nincsen energiája. Így egyre jobban mérgezik egymást, míg végül valamelyik nem lép...

Kedves Attila, Ezt én így gondolom de nem biztos hogy sokan hasonlóan teszik. Nekem is el kellett jutnom az 50+ évig mire megértettem. Amiben biztos vagyok hogy a nők elkülönítik a kontaktust a től. Van amikor egy nő csak egy ölelésre gondolatik és nem akar semmi mást. Arra van szüksége hogy megnyugodjon, hogy megvigasztalják stb. A férfiben viszont a kontaktus gondolatakat indít el, ez így természetes, először vigasztal aztán megpróbál tapogatni majd nyíltan kezdeményez. Erre a nő ideges lesz, azt érzi hogy ő csak "arra" kell, hogy egy uális játékszer. Megalázó érzés amikor a gondjaimat nem oszthatom meg anélkül hogy valami "árat" ne kellene fizetnem. A vége az hogy amikor ségre lenne szüksége, inkább lemond róla vagy más férfihoz fordul vagyis barátje lesz. Kis kitérő: Miért lesz egy nőnek barátje? 1. A fenti ok miatt: férje nem hallgatja meg amikor valami bánata van, a barát viszont igen. A nők elsősorban Nem a et keresik a barátben! 2. A férj nem szerelmeskedik a feleséggel különféle okok miatt (barátje van, gondterhelt, betegség miatt impotens) és a nő majd megőrül, kell neki egy pasi, re. Kitérőt bezárva: nekem fontos hogy emberként is meghallgassanak, ne csak a nőt lássák bennem.

Azt hiszem joggal mondható, hogy asszertíven szoktam kommunikálni; pont ez a lényeges az alábbi esetekben, hogy itt már nemcsak kommunikációról van szó, hanem erőviszonyokról is.