@Zoli: Szerencsére én nem aggódok annyira. Az én képeim csak elrettentö példának vannak fent...

Nem akartam ekkora hullámokat kavarni. Én csak megértem Csabát teljes mértékben. Ki kell adnia fotóval a privaciját, mások más társaságból megismerhetik a kilétét (sajnálom, hogy ez meg is történt). Most háttérhatalmak ellopják a saját levelezését..., az én zsebkendömröl nem is beszélve... Sajnos ilyen veszélyes világban élünk...

@Lajos: Ez szerintem mellé ment. Van itt olyan, akit más társaságból személyesen ismerek. Küldtem neki itt üzenetet, belépett, nem válaszolt. Felhívtam, majd mondja, nem látja az üzenetet. Screenshot-ot is cseréltünk e-mailben, s valóban. Nem elutasításról van szó. Lehet, nem kellene olyasmiről véleményt alkotnod, amelyről nincs elegendő információd. De tudod, a szólásszabadságba ez is belefér.

@Emese: Írtam Neked a belső levelezésben. Megkaptad? Nem is annyira a tartalom most a lényeges, hanem olyan érzésem van, Balázs azt a látszatot kelti, mintha elküldtem volna a levelet, a címzett nem olvasta volna azt, miközben szerintem a címzetthez nem jutott az el. Ez annyiban probléma, hogy válaszoltam valakinek, aki nem kapja meg a választ, így azt a hatást kelti, mintha figyelmen kívül hagytam volna a levelét.

@Zoli: Az Antarktiszra menekült a kánikula elől. :)

@Évi: Ezen gondolataid egy részével egyetértek. Ugyanakkor nem lesz értékesebb egy hozzászólás a modorosságtól. Elképedve látom fórumos hozzászólásokban a kedves X Y megszólítást. Ez nem egy magán levelezés, hanem egy fórum, amelyen elhangzanak vélemények, a modorosság pedig csak a zajt növeli. Felesleges giccsnek tartom. Hasonlóan ahhoz, hogy egyesek úgy érzik, minden mondatuk elejére oda kell biggyeszteniük a „szerintem” vagy „szerény véleményem szerint” idegesítő szófordulatot. Ha én írom, s nem mástól idézek, csak nem vagyok annyira skizofrén, hogy valaki más véleménye szerint írom a hozzászólást, nem? :) Ez éppen olyan, mint az AI-nak megköszönni a választ, ami csak arra jó, hogy számítási kapacitást és hálózati sávszélességet foglaljon a semmiért. Sohasem állítottam, hogy a gondolataim tévedhetetlen igazságok, de nem megyek bele abba a bárgyú kommunikációba, hogy minden mondatom a „szerintem” szóval kezdődik. Akkor értékesebbek lesznek a gondolataim? Ez képmutatás. Nézd, őszintén leírtam a gondolataimat az őszinteség és a nők általam gondolt viszonyáról, erre éppen az történt, amire számítottam, amiről írtam. Nevezzük akkor véletlen egybeesésnek? Elszigetelt esetnek, mint a bevándorlók által elkövetett merényletek? Miért várod tőlem, hogy belemenjek a valóságtagadás nevű játékba? Helyes, hogy van saját nézőpontod! Érvelj mellette, ismertesd azt, abból lesz parázs vita, ami szerintem jó - látod, micsoda fejlődésen mentem keresztül? -, hiszen ezáltal tanulunk egymástól. Fontos, hogy a vita nem veszekedés, s ne is keverjük ezeket össze egymással. Olyan nem nagyon van, hogy kinek van igaza, mert az kinek-kinek a saját axióma-rendszerétől, világlátásától függ. Akik más szemüvegen át, más vetületét látják a valóságnak, azok mást fognak gondolni ugyanarról a komplexitásról. Mást értünk szavak, fogalmak alatt, más a hangsúlyos, más a lényegtelen, más a fontos. Ezért nem egyszerű ez.