Nagyon szépen köszönöm a jó tanácsokat és a segítséget mindenkinek. :)

Esete válogatja, a két fél habitusa, az írogatás és telefonálgatás alatt érzett oda-vissza rokonszenv jelez....például a kölcsönös szimpátiaszívecskézés másnapján több üzenetet is váltottunk, harmadnap már telefon, negyedik nap meg találkoztunk-és úgy összegabalyodtunk, hogy azóta is tart...már három hónapja. :))

Kedves Olivér! Jól megfogalmaztad, hogy egyensúlyozni kell a tolakodó és a nagyon bátortalan között. Könnyen felmerül egy nőben is, ha sokáig nem történik utalás a személyes találkozóra, hogy valami van a háttérben 😊 Pl. nagyon szép leveleket írogat, de nem is ő írja. Ha udvariasan utalsz rá, és a döntést átengeded a hölgynek, akkor baj nem lehet. Ha szimpatikus vagy neki, de még nem készült fel a találkozóra, akkor udvariasan fogja jelezni és minden mehet tovább. De azért sokáig ne hezitálj, főleg, ha úgy érzed, egy hullámhosszon vagytok! Sok sikert! 😊

@Olivér: Kedves Olivér! Ugyan más korosztályból jelzek vissza, de úgy hiszem, hogy egy alap ismerkedő, bemutatkozó lépés mindig jó dolog. Nem beszélve arról, hogy ha valaki ilyet ír, már ki is tűnik a többiek közül, akik erre nem képesek. Ezt követően helyzet és személy(iség) függő a dolog. Célravezető, ha jelzed a tovább lépési igényed, s engeded a másik félnek eldönteni, hogy ő hogyan is tegyen. Az első néhány ismerkedő levél egyébként is szűrő, ahol mindenki dönteni tud arról, hogy egyáltalán lépne e...

Ne félj kérdezni hogy ő mit szeretne. Ha rögtön akar találkozni, találkozzatok! Ha inkább csevegni akar, csevegjetek ! Majd amikor érzed hogy már nagyon kíváncsi vagy rá, kérdezd meg te őt! Több férfi írta hogy a csak csevegő de önmagukat élőben megmutatni nem akaró nők gyakran rejtegetnek valamit.

Ezeknél a kérdéseknél mindig eszembe jut, hogy hova tettem az "Internetes társkeresök kézikönyve, kérdések és válaszok" címü könyvemet. Próbáld ki mindkét lehetöséget és amelyikkel megtalálod életed párját, az lesz az igazi módszer. Ezt más néven úgy hívják, hogy élettapasztalat. Én is ilyen és ehhez hasonló tapasztalatszerzési módszerekkel jutottam el oda majdnem ötven ésesen, hogy még mindig nem tudok semmit. A válasz engem is érdekel... Ui.: Keresd meg ezt a topicot... "Első személyes találkozás"