@Janos: Nagyon jók a fejtegetéseid :) Ahogy ezt én gondolom, látom: a váláskor mindkét fél abban hibázik, - ha egyáltalán lehet hibáról beszélni :) - hogy nem igyekeznek aktívan tenni a kapcsolat megmentéséért. De lehet pl. olyan szituáció is, amikor a "sors csak pár évet szánt" az adott kapcsolatnak és nincsen hiba, vagy hibás fél:) Miért nem találok a magam részére a valós életben párt? Mert vannak szellemi, lelki, etikai igényeim, aminél "alább" nem szeretném adni, s akkor még a két fél közötti összhangról, szeretetről, arról a bizonyos "szikráról" nem is beszéltünk... Aztán ha mégis megtalálni vélem, akkor kiderülhet, hogy az adott úriember részére a kapcsolat valami egészen mást jelent, mint számomra, vagy inkább az italt választja, mint a kapcsolatépítésre szánt időt, vagy mindennek ellen tud állni, csak a megkísértéseknek nem (nem hűséges tipus),... szóval a kapcsolatépítés - szerintem - fiatalon sem egyszerű, nemhogy egy érettebb korban :) Írsz a toleranciáról: igazad vagyon! az is nagyon fontos egy kapcsolatban. De pl. nekem egy munkahelyi kapcsolatban is más a tolerancia szintem, mint egy intim kapcsolatban (merthogy felesleges toleranciát gyakorolnom ott, abban a szituban, ahol - bármiért - nem érzem jól magamat, akár csak az eltérő neveltetésből adódó különbségek, vagy bármi más miatt). Ilyenkor azután persze, hogy megértem a másik felet, de éppen azt is belátom, hogy az én jövőképem egészen mást tartalmaz kettőnk részére, mint az övé.